Scott Ritter 2023 legfontosabb eseményeiről - ELEMZÉS
Scott Ritter 2023 legfontosabb eseményeiről - ELEMZÉS
A sikertelen ukrán ellentámadás, az Izrael-Hamász háború és más események már az amerikai hegemóniától való elfordulást jelzik
Scott Ritter véleménye 2023 legfontosabb eseményeiről
A sikertelen ukrán ellentámadás, az Izrael-Hamász háború és más események már az amerikai hegemóniától való elfordulást jelzik
A 2023-as év a változások zászlós éve volt, amely aláhúzta annak a valóságát, hogy a világ az amerikai hegemóniától az egyelőre még meghatározásra váró multilaterális valóság bizonytalansága felé fordul. (Értsd: káosz felé tartunk - VilagHelyzete saját megj.)
Ezt az átalakulást számos esemény fémjelezte - íme az öt legfontosabb.
(A teljes cikket lefordítottam számotokra)
A sikertelen ukrán ellentámadás
Az év talán leghíresebb eseménye, Ukrajna várva várt tavaszi/nyári ellentámadása a NATO 1944 decemberi német ardenneki offenzívájának változata volt - egy utolsó erőfeszítés, hogy minden megmaradt tartalékot bevetve kétségbeesett kísérletet tegyenek egy kiütéses csapásra a stratégiai kezdeményezést magához ragadó ellenféllel szemben.
Bármely józan katonai elemző megjósolhatta volna az ukrán vereség elkerülhetetlenségét - nem lehet felelősségteljesen beszélni arról, hogy egy erősen védett, jól előkészített védelmi pozíció ellen frontális támadást indítanak olyan erőkkel, amelyek nincsenek felszerelve, megszervezve vagy kiképezve a feladatra.
Az ukrán és NATO-várakozásokat övező téveszmék mennyisége csak aláhúzza az ügyük alapjául szolgáló kétségbeesést - a Nyugat Ukrajnának nyújtott támogatása mindig is felszínes jellegű volt, ahol a belpolitika felülírta a globális valóságot.
🔴 Azok tudatlansága, akik azt hitték, hogy Ukrajna át tudja törni az orosz védelmet, könnyen összemérhető volt azokéval, akik azt hitték, hogy a gazdasági szankciók és az Ukrajna elleni örök háború együttes hatása révén létrejöhet egy moszkvai Majdan-mozgalom.
Az ellentámadás (misztifikálása) annak a ruszofóbiának a megnyilvánulása, amely a kollektív Nyugatot megragadta, ahol a tudatlanság felülírja a tényeket, és a téveszme a valóságot.
❗ A sikertelen NATO/ukrán ellentámadás, amely messze nem gyengítette Oroszországot, hanem egy erősebb, magabiztosabb és ellenállóbb Oroszország születésének inkubátorának bizonyult, amely nem fogja többé hagyni, hogy másodrendű állampolgárrá minősítsék a világközösségben.
Október 7.: Az Izrael-Hamász háború
2023. október 6-án Izrael még a világ tetején ült. Megfélemlítette Joe Biden amerikai elnök kormányát, hogy elfelejtse a palesztin probléma kétállami megoldását.
Ehelyett egy nagyobb Izrael vízióját fogadta el, amely az illegális izraeli telepek ellenőrizetlen támogatása révén a palesztin földek folyamatos ellopását azzal szépítette meg, hogy az Izrael és az Öböl menti arab államok közötti normalizált kapcsolatok szélesebb körű geopolitikai előnyeire összpontosított.
ℹ Az Izraeli Védelmi Erők voltak a régió legjobb hadserege, amelyet egy olyan hírszerző és biztonsági intézmény támogatott, amely legendás hírnévvel rendelkezett arról, hogy mindent tudott minden potenciális ellenségről.
Aztán jött október 7-e és a Hamász meglepetésszerű támadása.
Az izraeli-arab kapcsolatok normalizálásáról szóló minden beszédnek ezennel vége. Az IDF-et zavarba hozza a Hamasz és legyőzi a Hezbollah. Az izraeli hírszerzés lelepleződött, mint egy üres burok, amelynek legnagyobb vívmánya egy mesterséges intelligenciával segített célzási rendszer, amely megkönnyíti a palesztin civilek megölését.
A Közel-Kelet új valóságát most két összefüggő kérdés alakítja:
a palesztin állam szükségessége
és az izraeli stratégiai vereség elkerülhetetlensége.
🔴 A két kérdés megoldásához vezető utak nem lesznek könnyen követhetők és inkább évek, mint hónapok alatt bontakozhatnak ki, de egy dolog biztos: ez az új geopolitikai valóság nem lett volna lehetséges az október 7-i események nélkül.
Afrika: A Száhel-övezet lázadása
Három év leforgása alatt Françafrique, vagyis a posztkoloniális, francia uralom alatt álló befolyási övezet Afrika Száhel-övezetében a francia vezetésű amerikai és uniós katonai erő kivetítésének ugródeszkájaként szolgált az iszlám felkelő erők legyőzésére irányuló, francia vezetésű amerikai és uniós erőfeszítések kivetítéséhez, majd megalázták és legyőzték a hagyományos franciabarát kormányokat megdöntő és azokat franciaellenes katonai juntákkal felváltó nacionalisták.
➽ Nigerből végleg kipaterolták a franciákat! Az utolsó francia katona is elhagyta az országot
Kezdve Malival 2021-ben, majd Burkina Fasóval 2022-ben, végül Nigerrel 2023-ban, a Françafrique száhel-övezetbeli komponensének összeomlása éppoly drámai, mint amilyen döntő volt.
Úgy tűnt, sem Franciaország, sem támogatói nem tudtak semmit tenni, hogy megfordítsák a franciaellenes érzelmek hullámát a régióban. Végül a 2023. júliusi nigériai puccs megváltoztatására irányuló külső katonai beavatkozással való fenyegetés összeomlott a három volt francia gyarmat által felvett egységes kollektív védelmi magatartással szemben.
➽ Afrika fellázadt? Niger hatalomváltása berobbantotta Szenegált és Kongót is!
➽ Afrikában is háborúra készülnek?
Franciaország drámai kiszorulása a régióból egy új regionális hatalom - Oroszország - megjelenésével párosult.
A Mali, Burkina Faso és Niger közötti új háromoldalú regionális szövetség létrejötte egybeesett egy határozottabb orosz külpolitikával, amely közös ügyet akart kötni egy olyan Afrikával, amely még mindig a posztkoloniális lét kötelékeitől szenved, és amely olyan geopolitikai kapcsolatokban nyilvánult meg, mint amilyenek a Françafrique alatt kialakultak.
❗ Az orosz megközelítést igazolta a tavaly nyári, Szentpéterváron tartott orosz-afrikai csúcstalálkozó sikere, valamint az azóta kialakult, Oroszország és számos afrikai állam - köztük Mali, Burkina Faso és Niger - közötti gazdasági és biztonsági kapcsolatok növekedése.
Úgy tűnik, az orosz trikolór zászló felváltotta a francia zászlót, mint a térségben való külföldi szerepvállalás legbefolyásosabb szimbóluma.
BRICS
2022-ben Kína adott otthont a Brazília, Oroszország, India, Kína, India és Dél-Afrika gazdasági fórum 14. csúcstalálkozójának, amelyet leginkább az öt nemzet tagságának kezdőbetűiből képzett rövidítéssel - BRICS - ismerhetünk.
Ezen a csúcstalálkozón a BRICS nagyságra törekedett, de nem tudott mást elérni, mint hogy egy úgynevezett "valutakosár" létrehozásáról beszéljen, amelynek célja, hogy megkérdőjelezze az amerikai dollár globális fölényét, és vágyakozva beszélt arról, hogy a tagságát más nemzetek előtt is megnyithatja.
Ezután jött a 15. BRICS-csúcstalálkozó, amelyet Dél-Afrikában tartottak.
📍 A meg nem valósult potenciállal rendelkező fórumból a BRICS az amerikai egyeduralom többoldalú versenytársaként robbant be a nemzetközi színtérre, az Egyesült Államok által előírt "szabályokon alapuló nemzetközi rend" életképes kihívójaként, amely a második világháború vége óta uralta a globális geopolitikai diskurzust.
Azok az események, amelyek segítettek a BRICS-csoportot a globális jelentőségű színpadon a középpontba emelni, úgyszólván a geopolitikai katasztrófák tökéletes viharát jelentették - a kollektív Nyugat vereségét Oroszországtól Ukrajnában, a Száhel-övezetben a franciák összeomlását és Kína növekvő dominanciáját a globális gazdasági valóságban.
A Dél-Afrika által rendezett BRICS-csúcstalálkozó tökéletes ellenpontjának bizonyult a japán Hirosimában tartott G7-csúcstalálkozó és a litvániai Vilniusban tartott NATO-csúcstalálkozó együttes pátoszának.
Japánban és Litvániában a nyugati impotencia a világ szeme előtt volt látható.
Ezzel éles ellentétben a BRICS-jelenség virilitása olyan multilaterális alternatívát kínált, amely számos nemzet számára vonzónak bizonyult, beleértve azt a hatot, amelyet a BRICS bővítési stratégiájának részeként felvettek a BRICS-be (Argentína, Egyiptom, Irán, Etiópia, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek, bár Argentína visszavonta tagsági csomagját Javier Milei 2023 decemberi elnökké választását követően), valamint azt a tizennégy másik nemzetet, amely hivatalosan benyújtotta a csatlakozási kérelmét 2024-ben, amikor Oroszország veszi át az elnökséget.
📍 A BRICS kollektív gazdasági súlya meghaladta a G7-eket, és kollektív tagságának geopolitikai befolyása olyan mértékű, hogy az elkövetkező években általános nemzetközi jelentőségét tekintve mind a G7-eket, mind a NATO-fórumokat felül fogja múlni.
Az USA: A király meztelen
Az Egyesült Államok évente közel 1 billió dollárt költ a védelmére - többet, mint a tíz legközelebbi riválisának együttes védelmi kiadásai az első helyért folyó versenyben. Ebből a pénzből finanszírozzák az USA stratégiai nukleáris elrettentő erejét és hagyományos katonai erőprojekciós potenciálját.
A hatalmas összegek ismeretében azt várnánk, hogy az USA katonai erőfölénye világszerte páratlan. Érdekes módon már ez nem így van.
Azzal, hogy Oroszország a töredékét költi annak, amit az USA hasonló szolgáltatásokra fordít, megelőzte az Egyesült Államokat a stratégiai nukleáris erők tekintetében. Az USA-nak nagymértékben korszerűsítenie kell nukleáris triászát - a szárazföldi és tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakétákat és az emberes bombázókat -, amelyek a nukleáris csapásmérő képességeit alkotják.
Bár a helyettesítő rendszerek már készülnek, több mint egy évtizedbe fog telni, mire ezek a rendszerek üzembe állhatnak, és ennek költségei több százmilliárd dollárra rúgnak - vagy még többre, tekintve az amerikai védelmi ipar hatékonyságának hiányosságait és a költségtúllépések történetét.
Oroszország eközben megkezdte a korszerű rakéták üzembe helyezését - olyan rakétákét, amelyeket az amerikai rakétavédelem legyőzésére terveztek, valamint új tengeralattjárókét és személyzettel ellátott bombázókét.
Az USA által az orosz stratégiai előrelépések ellensúlyozására használt hagyományos eszközök, mint például a fegyverzetellenőrzés, már nem állnak rendelkezésre a rövidlátó amerikai politika miatt, amely elutasította a fegyverzetellenőrzést a stratégiai nukleáris előny elérésének lehetősége miatt. A forgatókönyv, hogy úgy mondjam, megfordult, és most az USA az, amelyik az atomhatalom egyenletének a végén találja magát.
Ezt a hátrányos helyzetet még tovább fogja súlyosbítani Kína stratégiai nukleáris erejének növekedése, amely jelenleg mintegy 400 nukleáris fegyver birtoklásáról az USA és Oroszország 1500 telepített robbanófejével megegyezőre bővül.
Az USA korábban olyan hagyományos katonai erőszerkezetet tartott fenn, amely képes volt egyszerre két és fél háborút vívni - egyet Európában, egyet Ázsiában, és egy megtartási akciót a Közel-Keleten, amíg az első két hadszíntér egyikén győzelmet nem arattak és az erőket át lehetett csoportosítani.
❌ Ma az Egyesült Államok - mivel a hidegháború idejét tükröző globális jelenlétet próbál fenntartani - képtelen egyetlen nagyobb konfliktust megvívni és megnyerni.
Kimerítette hagyományos potenciálját Európában, mintegy 100 000 katonát telepített a NATO támogatására, ami lehetővé tette, hogy az egyesített katonai harci potenciál olyannyira elsorvadjon, hogy egyetlen NATO-ország sem rendelkezik életképes katonai képességgel.
❗ A NATO kollektív impotenciája jól látható Ukrajnában, ahol az orosz hadsereg éppen most győzi le a NATO által kiképzett és felszerelt ukrán hadsereget.
❌ A Csendes-óceánon az USA azzal szembesül, hogy nincs elegendő katonai ereje ahhoz, hogy megvédje Tajvant egy esetleges kínai katonai művelettel szemben.
A kínai távolsági fegyverek pontosságában és halálos erejében előrelépés történt, beleértve az új, fejlett hiperszonikus rakétákat, amelyek - legalábbis elméletben - képesek lennének legyőzni az amerikai légvédelmi rendszereket, amelyek az amerikai hatalom kivetítésének központi elemét - a repülőgép-hordozó harccsoportot - védik. Ez a gyengeség nem csak a Kínával való esetleges konfliktusra korlátozódik - az amerikai haditengerészet hordozó harccsoportokat telepített Libanon partjainál, a Perzsa-öbölben és a Vörös-tengeren, ahol nem tudtak részt venni semmilyen határozott katonai beavatkozásban, mert attól tartottak, hogy a Hezbollah, Irán és a jemeni hutik által kilőtt rakéták kárt tehetnek vagy elsüllyeszthetik az amerikai katonai erő leglátványosabb jelképét.
Közel 1 billió dolláros költségvetésével az ember azt várná, hogy az USA világszerte egy olyan hadsereggel parádézik, amely képességeit és halálos erejét tekintve felülmúlhatatlan.
Ehelyett az Egyesült Államok egy ruhátlan császárnak bizonyult, akinek meztelensége kínos szégyent hoz egy olyan világszínpadon, amely hozzászokott az amerikai katonai hatalom pompájához és pompájához.
Az amerikai haditengerészetnek a houthik által okozott megaláztatása csak a legújabb megnyilvánulása annak a tendenciának, amely az amerikai katonai gyengeséget mutatja. Ez a tendencia 2024-ben csak bővülni fog.
Írta: Scott Ritter az amerikai tengerészgyalogság volt hírszerző tisztje és a "Leszerelés a peresztrojka idején: Fegyverzetellenőrzés és a Szovjetunió vége" című könyvének szerzője. A Szovjetunióban az INF-szerződést végrehajtó ellenőrként, Schwarzkopf tábornok vezérkarában az Öbölháború alatt, majd 1991-1998 között az ENSZ fegyverellenőreként szolgált.
A teljes cikket fordította és szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója
Forrás és eredeti cikk címe: Scott Ritter’s take on the most important events of 2023
The failed Ukrainian counteroffensive, the Israel-Hamas war, and other events have marked a turn away from US hegemony