Az ázsiai erőegyensúlyról szóló viták jellemzően három nézet egyikére támaszkodnak. Erről írt elemzést a Foreign Affairs, amely cikket teljes egészében lefordítottam számotokra!
Anthony Blinken megjegyzése, miszerint az USA diplomáciájának a lényege választási lehetőséget felkínálni a partnereinek, nem pedig kikényszeríteni azokat, rögtön eszembe juttatta John Perkins,
Egy gazdasági bérgyilkos emlékiratai című remekmű írójának gondolatait, aki maga is aktív részt vállalt a jól ismert amerikai mintájú demokráciaexport kivitelezésében, főként a latin-amerikai "partner" országokban. Nem tudom Ázsiában milyen a tényleges viszony az USA és szövetségesei között, de bizonyára nem egyenrangú felek kölcsönös előnyeire alapozott, maximum szóban. Nyugodtan lehetne világosan fogalmazni rébuszok helyett. Az USA egy gátlástalan gyarmatosító hatalom, simán átgázol bárkin, bármikor, ha megteheti és az érdeke úgy kívánja. Egyre inkább úgy tűnik, hogy egyre kevésbé tehet meg bármit és ez üdvözlendő fejlemény. Bár Kínával kapcsolatban sincs túl sok illúzióm, mégis azt mondanám, hogy nem az USA a biztonsági garancia, hanem Kína és az egyre szaporodó BRICS országok a hatékony ellenpólus a kártékony amerikai hegemónia rovására. Végszóként pedig annyit, hogy kimondhatatlanul unom ezt az állandó katonai és gazdasági versengést, várom azt a napot, amikor mindez csak a történelemkönyvekben szerepel majd. Talán egy következő életben módom lesz megtapasztalni.
Nem akarjunk mi Kínától se semmit! Tudnának mesélni az ottani leigázott népek róluk! A plandémia alatt pedig láthattuk azt is, hogy ahogy régen se, most se törődnek a kínai néppel a hatalombitorlók!
Aki túléli az elkövetkezendő időket, az azonnal lője/üsse agyon azt, aki parancsokat mer neki osztogatni! Többé ne kerüljön az emberiség a gonosz uralma alá!
Anthony Blinken megjegyzése, miszerint az USA diplomáciájának a lényege választási lehetőséget felkínálni a partnereinek, nem pedig kikényszeríteni azokat, rögtön eszembe juttatta John Perkins,
Egy gazdasági bérgyilkos emlékiratai című remekmű írójának gondolatait, aki maga is aktív részt vállalt a jól ismert amerikai mintájú demokráciaexport kivitelezésében, főként a latin-amerikai "partner" országokban. Nem tudom Ázsiában milyen a tényleges viszony az USA és szövetségesei között, de bizonyára nem egyenrangú felek kölcsönös előnyeire alapozott, maximum szóban. Nyugodtan lehetne világosan fogalmazni rébuszok helyett. Az USA egy gátlástalan gyarmatosító hatalom, simán átgázol bárkin, bármikor, ha megteheti és az érdeke úgy kívánja. Egyre inkább úgy tűnik, hogy egyre kevésbé tehet meg bármit és ez üdvözlendő fejlemény. Bár Kínával kapcsolatban sincs túl sok illúzióm, mégis azt mondanám, hogy nem az USA a biztonsági garancia, hanem Kína és az egyre szaporodó BRICS országok a hatékony ellenpólus a kártékony amerikai hegemónia rovására. Végszóként pedig annyit, hogy kimondhatatlanul unom ezt az állandó katonai és gazdasági versengést, várom azt a napot, amikor mindez csak a történelemkönyvekben szerepel majd. Talán egy következő életben módom lesz megtapasztalni.
Nem akarjunk mi Kínától se semmit! Tudnának mesélni az ottani leigázott népek róluk! A plandémia alatt pedig láthattuk azt is, hogy ahogy régen se, most se törődnek a kínai néppel a hatalombitorlók!
Aki túléli az elkövetkezendő időket, az azonnal lője/üsse agyon azt, aki parancsokat mer neki osztogatni! Többé ne kerüljön az emberiség a gonosz uralma alá!