Mit jelent Donald Trump 2.0 az USA és Oroszország számára? - ELEMZÉS
A 47. elnök véget akar vetni a konfliktusoknak, de nem akarja megoldani őket! Erről írt egy jó elemzést Fjodor Lukjanov, amit teljes egészében lefordítottam számotokra.
Mit jelent Donald Trump 2.0 az USA és Oroszország számára?
A 47. elnök véget akar vetni a konfliktusoknak, de nem akarja megoldani őket
A Donald Trump amerikai elnök Fehér Házban töltött első napjairól szóló címlapok áradata megdöbbentő, de nem meglepő. Hozzászoktunk hiperaktivitásához. Mégis, a nyolc évvel ezelőtti reakciókkal ellentétben most másnak érezzük a reakciókat. Akkoriban Trump felemelkedését széles körben politikai anomáliának tekintették - olyan sokknak, amelyet sokan azzal próbáltak magyarázni, hogy az állítólagos orosz beavatkozásra mutogattak.
Úgy tűnt, hogy magát Trumpot is váratlanul érte akkori győzelme.
Erről írt egy jó elemzést Fjodor Lukjanov, amit teljes egészében lefordítottam számotokra. (VilagHelyzete) Fjodor Lukjanov a Russia in Global Affairs főszerkesztője, a Kül- és Védelempolitikai Tanács elnökségének elnöke és a Valdai Nemzetközi Vitaklub kutatási igazgatója.
Mára a kép megváltozott. A republikánus visszatérése a hatalomba nem véletlen; ez egy szándékos visszatérés. Az elkerülhetetlenség látszatával viseli magát, amit a vezetése alatt egyesült párt és az intézményrendszer is támogat, amely - vonakodva vagy sem - de alkalmazkodott az uralmához.
A kongresszus feletti ellenőrzéssel és a hozzá ideológiailag igazodó, kézzel kiválasztott csapattal Trumpnak két éve van arra, hogy minimális ellenállással valósítsa meg elképzeléseit. Ezúttal a retorikája könnyen valósággá válhat.
Trump világnézete évtizedek óta következetes.
Az 1980-as években, jóval politikai karrierje kezdete előtt tett nyilvános nyilatkozatai ugyanazokat az alapvető meggyőződéseket tükrözik, amelyeket ma is vall.
Trump végső célja az amerikai felsőbbrendűség - de nem az elődei által szorgalmazott liberális globális vezetés. Az ő verziója a felsőbbrendűségről tranzakciós és haszonelvű.
A szövetségek, intézmények és kapcsolatok csak akkor értékesek, ha azok az USA számára anyagi hasznot hoznak. Azok, amelyek áldozatokat követelnek anélkül, hogy ellenszolgáltatást nyújtanának, olyan kötelezettségek, amelyeket el kell vetni. ❌
Trump Amerikáját nem érdekli az erkölcsi tekintély, a globális stabilitás vagy a világ problémáinak megoldása. Arra összpontosít, hogy minden interakcióból a lehető legnagyobb hasznot húzza ki, legyen szó gazdaságról, biztonságról vagy politikáról.
Ha mások visszautasítják Trump „alkuját”, a kényszerítés gyorsan az általa preferált stratégiává válik.
A háborútól idegenkedik, de hajlik a gazdasági harcok felé
💠 Miközben Trump a kemény, harcias megközelítés híve, vonakodik a fegyveres konfliktusoktól. Ennek nem a pacifizmus, hanem a gyakorlatiasság az oka.
💲 A fejlesztő Trump a háborút pazarlónak és kontraproduktívnak tartja. A pusztítás nem illeszkedik az építkezési és vagyonszerzési ösztöneihez. Számára a konfliktusokat leginkább tárgyalásokkal, egyesüléssel vagy vásárlással lehet megoldani - nem pedig pusztítással. 💲
Ez a katonai konfliktusoktól való idegenkedés magyarázza a gazdasági hadviselés előnyben részesítését.
➖ A kereskedelmi háborúk és az agresszív tárgyalások az általa választott eszközök, amelyek gyakran inkább az USA közeli szövetségeseit, mint ellenfeleit veszik célba.
Ez a megközelítés elbizonytalanítja a hagyományos partnereket és megkérdőjelezi a hidegháború utáni „szabályokon alapuló” nemzetközi rendszert, ahol a szövetségeket a kollektív stabilitásuk miatt értékelik.
➖ Trump nem látja ezekben a szövetségekben rejlő értéket, hacsak nem nyújtanak kézzelfogható előnyöket az USA számára.
Az orosz-amerikai kapcsolatokra gyakorolt hatások
Oroszország számára Trump visszatérése vegyes kilátásokkal jár.
Egyrészt Trump megvetése a liberális világrend iránt azt jelzi, hogy eltér a korábbi kormányok ideológiai merevségétől. A hidegháború utáni rendszer gyakran elvetette Oroszország nemzeti érdekeit az USA-központú globális dominancia javára.
➕ Ezzel szemben Trump „Amerika az első” politikája a nemzeti érdekekre összpontosít, ami megnyitja az utat a kölcsönös előnyökön alapuló pragmatikus alkuk előtt.
❗️ Trump megközelítése azonban továbbra is mélyen hibás.
Nem érdekli a konfliktusok kiváltó okainak kezelése. Ukrajnában például nem az átfogó megoldás, hanem az ellenségeskedések egyszerű beszüntetése a célja. ❌
Számára elegendő lenne egy stabil tűzszünet a meglévő vonalak mentén, a mélyebb biztonsági kérdéseket pedig Nyugat-Európára vagy másokra bízná.
➖ Oroszország számára ez nem elégséges. Moszkva olyan hosszú távú megoldást keres, amely az európai biztonsági egyensúlyhiányt kezeli - ez az aggodalom Trump számára valószínűleg nem prioritás.
Trump érdektelensége az összetett nemzetközi tervek iránt tovább bonyolítja a helyzetet.
Ő az egyszerű alkukat részesíti előnyben, amint azt a Közel-Keleten az Ábrahám-Megállapodás is bizonyítja.
🆗 Ezek a megállapodások azért működtek, mert megkerülték a mélyen gyökerező történelmi vitákat a pragmatikus, gazdaságilag vezérelt megoldások javára.
➖ Ezt a modellt azonban Ukrajnára alkalmazni irreális. A konfliktus mély történelmi és geopolitikai gyökerei olyan szintű árnyalatosságot és türelmet igényelnek, amely Trumpból hiányzik. ❌
Tranzakcionális vezetés
A tranzakcionális vezetés definíciója itt - ha valaki nem ismerné esetleg (VilagHelyzete megj.) 1
Trump ilyen vezetési stílusa a kormányzásról alkotott felfogására is kiterjed.
🔻 Más kormányokat nem ideológiájuk, hanem hatékonyságuk és az amerikai érdekekhez való igazodásra való hajlandóságuk alapján mér.
🔻 Azokat a vezetőket, akik elutasítják a tanácsait, vagy nem felelnek meg az ő elvárásainak, inkompetensnek minősíti.
Bár ez a megközelítés kevésbé ideológiailag vezérelt, mint a korábbi kormányoké, még mindig azt eredményezi, hogy az USA feltételeket diktál más nemzeteknek, gyakran figyelmen kívül hagyva azok szuverenitását.
❗ Ez a hozzáállás aláhúzza az amerikai külpolitika folytonosságát:
Azt a meggyőződést, hogy az USA-nak joga van meghatározni más nemzetek „jogos érdekeit”. Lehet, hogy Trump feladja elődeinek ideológiai indoklását, de az eredmény - az USA-központú világnézet - változatlan marad.
Új korszak a nemzetközi kapcsolatokban
Trump visszatérése egy új korszak kezdetét jelzi a világpolitikában.
Elnöksége nem anomália, hanem a szélesebb körű társadalmi-politikai változások tükörképe. A globális vezetés régi modellje, amelyet Joe Biden elhalványuló elnöksége szimbolizált, kifutott.
🔶 Trump bomlasztó megközelítése racionalizálhatja a politikát a nemzeti érdekek előtérbe helyezésével, de kiélezi az ellentmondásokat is, és fennáll a zűrzavar kialakulásának veszélye.
➕ Oroszország számára Trump pragmatizmusa lehetőségeket és kihívásokat kínál.
➖ Miközben a liberális ideológiával szembeni megvetése egybevág Moszkva Nyugattal szembeni kritikáival, a rendszerszintű problémák kezelése iránti érdektelensége korlátozza az érdemi együttműködés lehetőségét.
➖ Trump rövid távú előnyökre való összpontosítása és a feltételek diktálására való hajlama súrlódásokhoz vezethet, még akkor is, ha igyekszik elkerülni a közvetlen konfrontációt.
Végső soron Trump elnöksége a változó világrend logikáját testesíti meg.
Ahogy a hagyományos szövetségek és intézmények meginognak, új dinamikák jelennek meg, amelyeket nemzeti érdekek és pragmatikus számítások vezérelnek.
Hogy ez az elmozdulás nagyobb stabilitáshoz vagy fokozódó feszültségekhez vezet-e, azt még nem tudjuk.
Egy dolog azonban biztos: A „globális vezetés” korszaka, ahogyan azt ismertük, véget ért, és Trump a legjelentősebb szimbóluma ennek.
A teljes cikket fordította és szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója
Forrás és eredeti cikk címe: Fyodor Lukyanov: Here’s what Trump 2.0 means for the US and Russia - The 47th president wants to end conflicts but not resolve them
❗ Ha szeretnétek magyarul is olvasni továbbra is cikkeket elemzéseket, valódi tudásanyagokat, segítsetek kérlek támogatásotokkal az elkészültében!👉
vagy iratkozzatok fel TÁMOGATÓ TAGKÉNT és ajándékba megkapjátok a sok száz oldalas könyvújságokat is!
Tranzakcionális vezetés: A tranzakciós vezető olyan személy, aki értékeli a rendet és a struktúrát. Valószínűleg katonai műveletek parancsnoka, nagyvállalatok irányítója vagy olyan nemzetközi projektek vezetője, amelyeknél szabályok és előírások szükségesek a célok időben történő teljesítéséhez, illetve az emberek és az ellátmányok szervezett módon történő mozgatásához. A tranzakciós vezetők nem alkalmasak olyan helyekre, ahol értékelik a kreativitást és az innovatív ötleteket.
A tranzakciós vezetést leggyakrabban az átalakító vezetéssel hasonlítják össze. A tranzakciós vezetés az önmotivált emberektől függ, akik jól dolgoznak strukturált, irányított környezetben. Ezzel szemben a transzformációs vezetés a munkavállalók motiválására és inspirálására törekszik, és inkább a befolyásolást választja, mint a mások irányítását.
