Ezért nem lesz könnyű feladat egy új világrendet építeni a nyugati hegemónia megtörésére

Még ha Oroszország sikerrel is jár Ukrajnában, kissé naivitás lenne azt várni, hogy a nyugatiak megváltoztatják világnézetüket - Timofej Bordachev írása, amit teljes egészében lefordítottam számotokra

Ezért nem lesz könnyű feladat egy új világrendet építeni a nyugati hegemónia megtörésére - Még ha Oroszország sikerrel is jár Ukrajnában, kissé naivitás lenne azt várni, hogy a nyugatiak megváltoztatják világnézetüket.

Timofej Bordachev, a Valdai Klub programigazgatójának írása, amit teljes egészében lefordítottam számotokra. (VilagHelyzete)

A nyugati külpolitikai logika axiómája az igazságos nemzetközi rend alapvető lehetetlensége.

Ezt a következtetést ellenfeleink nem a semmiből vonták le és nem egyszerűen abból a vágyból, hogy ideológiai alapot teremtsenek egy olyan világrendnek, amely csak az ő érdekeiket szolgálja.

A történelmi folyamat során alakult ki, az európai államközi kapcsolatok történetének hatalmas tapasztalataira alapozva - melyek talán a leggazdagabbak, ha az emberiség ilyen földrajzilag lokalizált részéről beszélünk.

Több évezredes viharos társadalmi kölcsönhatások és államközi összecsapások alapozták meg azoknak a hatalmaknak a politikai kultúráját, amelyekkel Oroszország történelmileg konfrontációban állt.

● Ennek a meggyökeresedett igazságtalanságnak az oka az - amint arról minden nyugati tudomány és civilizáció biztosít bennünket - hogy az államok közötti erőviszonyok geopolitikai természetű objektív tényezőkhöz kötődnek és ezért mindig is az egyenlőtlenség oka maradnak.

● Ezt a problémát lehetetlen megoldani, legfeljebb arról beszélhetünk, hogy csökkentjük a globális biztonságra gyakorolt negatív hatását.

● Ez a logika meglehetősen ésszerűnek tűnik. Különösen a múlt század közepe óta erősíti ezt a nukleáris fegyverek tényezője, amelyek hatalmas arzenáljainak birtoklása egyes hatalmakat eredendően felsőbbrendű helyzetbe hoz.

🔴 Most a nemzetközi politika a fejlődés új szakaszába lép, de a nukleáris tényező továbbra is központi szerepet játszik a nagyhatalmak túlélésében.

Ráadásul a világpolitika történetének elmúlt 500 évét valóban a Nyugat totális hatalmi dominanciája jellemezte.

Ez lehetővé tette, hogy vezető hatalmai alakítsák a nemzetközi jog alapjait és a játékszabályokat, amelyeket a 19. század közepe óta az egész világra rákényszerítettek.

Ahogy Henry Kissinger, aki nemrég ünnepelte 100. születésnapját, megjegyezte:

"A westfáliai rendszer zsenialitása és az oka annak, hogy világszerte elterjedt, az volt, hogy rendelkezései eljárási jellegűek (procedural), nem pedig anyagi jellegűek (substantive) voltak".

🔴 A modern nemzetközi rend tehát a Nyugat országai által létrehozott eljáráson és az eljárás mögött meghúzódó központi gondolaton alapul, ami a nemzetközi politika eredendő igazságtalansága.

• Az elmúlt évszázadban számos nemzetközi intézmény létrehozása semmit sem változtatott ezen. - Mint ismeretes, ezek is az államok közötti erőviszonyok alapján jöttek létre és ebben az értelemben semmilyen hatással nem voltak az elmúlt évszázadokban az erősek által a gyengékkel szemben folytatott önkény politikájának folytatására.

Az ENSZ, amelyet az Oroszországnak biztosított kizárólagos formális jogok miatt szeretünk, sem jelent forradalmi megoldást, amely megszüntetné az igazságtalanságot a világpolitikában.

Jelenlegi formájában a nyugati értelmiségi törekvések terméke, ami lehetővé tette számára, hogy megőrizze dominanciáját még akkor is, amikor Oroszország kilábalt a második világháborúból és miközben Kína újra felemelkedett.

Mint minden más, viszonylag nagy nemzetközi szervezet, ezek is eszközök a legkomolyabb hatalmi képességekkel rendelkezők kezében.

Ilyen körülmények között a nemzetközi közösség többi része nehéz választás elé kerül, ami részben még a viselkedését is diktálja.

Mivel a világrend igazságtalansága a Nyugat szemszögéből axióma, a többiek küzdelme jogaik kiterjesztéséért a dolgok természetes rendjének kihívásává válik.

🔴 Más szóval, ha Oroszország, Kína vagy bárki más a világon nem fogadja el a legerősebbek monopóliumát, akkor a Nyugat és az ebben a vonatkoztatási keretben gondolkodók számára világszerte ez a nemzetközi kapcsolatok természetével való szembeszegülést jelenti.

És akik egyelőre a domináns hatalommal rendelkeznek, természetesen igyekeznek megvédeni a világrendet, ami a maga igazságtalanságában természetes.

● Egy alternatív rend megteremtése tehát nem csupán technikai, hanem filozófiai feladat, amelyet sokkal nehezebb megoldani, mint a Nyugat legyőzését egy újabb taktikai összecsapásban.

● Még ha Oroszország sikerrel is jár Ukrajnában, némileg naivitás lenne elvárni, hogy ellenfeleink megváltoztassák világnézetüket, hiszen ez egyet jelentene azzal, hogy életfilozófiájuk megváltoztatását követeljük.

Oroszország részvétele az intézményekben, mind a hivatalos, mind az informális intézményekben, mindig is egy nehezen megszerzett és állandóan vitatott díj jellegét hordozta. A mai példa erre a második világháborúban aratott győzelem egész koncepciójának nyugati felülvizsgálata, amely Oroszország formális státuszát alapozza meg a világban.

❗ Maga Oroszország azonban szinte soha nem próbált meg a Nyugattól eltérő, egyedi tapasztalatainkat és világnézetünket megtestesítő nemzetközi politikai filozófia forrásaként és irányítójaként fellépni.

Mindössze két kivételt ismerünk:

I. Sándor kezdeményezéseit a bécsi kongresszuson, valamint Mihail Gorbacsov új politikai gondolkodását.

A nemzetközi rend kialakításához való orosz hozzájárulás a nemzetközi biztonság és a fegyverzetellenőrzés terén a 20. század elején tett kezdeményezéseknek is tulajdonítható.

Mindezekben az esetekben azonban Oroszországnak nem volt elég ereje ahhoz, hogy nézeteit a világ külpolitikai és nemzetközi kapcsolatok filozófiájának részévé tegye. Ennek eredményeként mindhárom epizód a mulatságos érdekességek közé tartozott, amelyek ráadásul pusztán opportunista jellegűek voltak.

KÍNA

Kína most egy olyan nemzetközi rendről szóló saját vízióját igyekszik előterjeszteni, amelyben az igazságosságnak nemcsak helye, hanem központi szerepe is van.

Nem tudunk eleget a kínai vezetés által előterjesztett elképzelések filozófiai összetevőjéről. Az ország és kultúrájának szakértői azonban biztosak abban, hogy a középpontban a hagyományos konfuciánus megközelítés áll, amely valóban alternatívát jelent a társadalmi interakciók természetéről és tartalmáról alkotott nyugati nézetekkel szemben.

🔥 És van némi remény arra, hogy Kína növekvő képességei, valamint a Nyugat általános gyengülése segíteni fog abban, hogy a Peking által megfogalmazott elvek helyet kapjanak a nemzetközi politikáról való gondolkodás általános rendszerében.

👉 Ez persze nem oldja meg a fő problémát - a Nyugat, mint minden politikai civilizáció, képtelen megváltoztatni külpolitikai kultúráját.

Oroszország számára is rendkívül fontos, hogy képes legyen saját vízióját kínálni egy olyan világról, amelyben nem az igazságtalanság lenne a meghatározó.

• Először is azért, mert az igazságtalanság a fő választóvonal a mi világképünk és azok nézetei között, akikkel Oroszországnak együtt kell működnie az egyetemes megsemmisülés elkerülése érdekében.

Azzal, hogy Oroszország a külpolitikai kultúra szintjén elutasítja a Nyugat nemzetközi politikájának magját, elkerülhetetlenül azzal a veszéllyel kell szembenéznie, hogy ezt az alapvető problémát egyszer s mindenkorra megoldja.

Ez azonban ellentmond saját túlélési vágyunknak és a nukleáris katasztrófa elkerülése vágyának.

Ezért, még ha saját hagyományaink vagy lelkiállapotunk miatt nem is állunk készen rá, magának Oroszországnak is meg kell vitatnia, hogy milyen jövőképet tudunk kínálni a nemzetközi közösségnek.

Írta: Timofey Bordachev, a Valdai Klub programigazgatója

A teljes cikket fordította és szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója

Forrás és eredeti cikk címe: Timofey Bordachev: Here’s why building a new world order to break Western hegemony won’t be an easy task

Even if Russia succeeds in Ukraine, it would be somewhat naive to expect our adversaries to change their view of the world

Kapcsolódó VilagHelyzete-cikk: