Eurázsia hajnala – Az új világrend nyomában, avagy a világrend átalakulása, amiben Eurázsiáé a jövő?

A portugál politikus és politológus, Bruno Maçães könyvében bemutatja, hogy az elkövetkező évtized nem egy-egy kontinens évtizede lesz, hanem Eurázsia felemelkedését hozza majd magával

Világrend átalakulás – Eurázsiáé a jövő?

A portugál politikus és politológus, Bruno Maçães könyvében annak a nézetének ad hangot, hogy az elkövetkező évtized nem egy-egy kontinens évtizede lesz, hanem Eurázsia felemelkedését hozza majd magával.

Eurázsia önmagában is egy összetett világ, ahol nagyon különböző politikai rendszerek keverednek, de a szerző szerint ez a szuperkontinens mégis egy egyensúlyteremtő erővel bírhat.

A második világháború után az európai országoknak azzal kellett szembenézniük, hogy elveszítették vezető szerepüket a világban, a vezető nagyhatalom az Amerikai Egyesült Államok lett.

A szerző véleménye szerint napjainkban hasonló hatalomátvétel van folyamatban, mely Kína előretörését eredményezi. Ennek következménye az lehet, hogy Eurázsia szerepe felértékelődik, ugyanis Kína az eurázsiai koncepcióban látja az általa elképzelt világrendet.

Ennek az elképzelésnek egy fontos bizonyítéka az „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezés (Belt and Road Initiative – BRI).

Ez a kialakulófélben lévő „kínai” világnézet azt bizonyítja, hogy Kína (és a szerző szerint Oroszország is) már Eurázsia korában él. A könyv így arra mutat rá, hogy célszerű lenne Európát és Ázsiát egynek tekinteni, Eurázsiában gondolkozni.

Maçães a könyv első részében azt a kérdést vizsgálja, hogy honnan ered Európa és Ázsia megosztottsága.

Felkutatja továbbá azokat a lehetőségeket, melyek képesek megszüntetni ezt a széttagoltságot és kifejti véleményét arról, hogy vajon az elmúlt világrend romjain milyen szerepe játszhat az új szuperkontinens.

A határ Európa és Ázsia között mindig is bizonytalan és látszólagos volt, a könyv írója Voltaire gondolatain keresztül próbál rámutatni arra, hogy az Azovi-tengerhez érve nehéz megmondani, hogy hol kezdődik Európa és hol Ázsia.

A szerző folytatva ezt a gondolatmenetet úgy véli, hogy

• a két régió közötti megosztottság nem térbeli, hanem sokkal inkább időbeli, ez pedig annak köszönhető, hogy Európa az ipari forradalmak ideje alatt nagy előnyre tett szert a modernizáció és a fejlődés szempontjából.

Ma úgy tűnik, hogy Ázsia számára ez a lemaradás nem behozhatatlan, de még érdekesebb az, hogy ezek a különböző fejlődő társadalmak milyen utat választanak a modernizálódásra.

Európa és Ázsia különbsége tehát nem másban rejlik, mint abban, hogy Európa évtizedekig modern úton járt, Ázsia pedig megmaradt a tradíciók útján.

A modernizáció Európán kívüli gyors terjedésével ezek a különbségek halványulni látszanak. A szerző Francis Fukuyamával egyetértve leszögezi, hogy napjainkban a világ országai a modern társadalom kialakulásának különböző útjain járnak, valamint a modern társadalomról alkotott víziók is eltérőek.

A szerző szerint,

amikor Oroszország és Kína kifejlesztették közös megaprojektüket – az Egy Út, Egy Övezet kezdeményezést –, azzal egyik legfőbb szándékuk az volt, hogy bebizonyítsák az Európai Unió számára, hogy az európai integrációs törekvés nem elégséges.

Ugyanis míg Európa az egyházi modellű hatalomgyakorlás híve, addig Oroszország és Kína többé-kevésbé az univerzalitásban hisz.

🔴 Az Oroszország és Kína által közösen megálmodott eurázsiai szuperkontinensnek három meghatározó szereplője lenne: egy nyugaton, egy keleten és egy pedig a centrumban.

A három központi szereplőt nem lehet értelmezni egymás nélkül és helyzetük egymáshoz viszonyítva is folyamatosan változik. Jelen esetben például Moszkva politikailag közelebb áll Pekinghez, mint Berlinhez. Kína szempontjából mindez pozitívumokat rejt, mivel így hozzáférhetőséget kaphat az orosz nyersanyagokhoz, és nagyobb politikai erőt tud képviselni Közép-Ázsiában, valamint Oroszországban is.

🔶 A szerző Kína vezető nagyhatalommá válásának kulcspontját is az orosz kérdés végleges megoldásában látja.

🔶 Azt azonban leszögezi, hogy az eurázsiai integráció mást jelent Kína, Oroszország és az Európai Unió számára is. Az Európai Unió szempontjából az eurázsiai koncepcióra azért tekint egy lehetséges megoldásként, mivel így a jelenleg együttműködni képtelen kis európai államok is a szorosabb integrációban lesznek érdekeltek ugyanis beláthatják, hogy egyesével nem vehetik fel a versenyt olyan országokkal, mint Kína vagy India.

A könyv második felében az író saját utazásán keresztül ad egy geopolitikai körképet Eurázsiáról.

Útja során több kevéssé ismert országba/városba is ellátogatott és ott élő helyiekkel beszélgetett. Az így felhalmozott ismeretanyaggal belülről, a helyiek nézetén, tapasztalataikon keresztül próbálja meg bemutatni az adott területeket, és alátámasztani azt a nézetét miszerint a jövőben az eurázsiai szuperkontinens megszületése átírhatja a hatalmi pozíciókat.

Külön fejezeteket kap Kína és Oroszország, amely országok Maçães szerint a szuperkontinens politikájának és gazdaságának alapját adhatják.

A szerző első állomása Azerbajdzsán volt, ahol egy helyi építész meglátása szerint Baku az egyetlen igazi eurázsiai város a világtérképen és nem csak geopolitikailag, de építészetileg is, ugyanis a városban keverednek az európai és ázsiai építészeti stílusok, ami hatással volt és van a város kultúrájára és szociális életére.

Európa és Ázsia egy igazi paradoxon, két elkülönült világ egy közös földrészen.

Keletnek és nyugatnak azonban valahol találkoznia kell, csak az a kérdés, hogy ezt a pontot megtalálják.

A következő állomás Kína nyugati tartománya volt, a főként ujgurok lakta Hszincsiang (Xinjiang) Autonóm Régió, melynek minden belpolitikai problémája ellenére óriási szerepe van az Egy Út, Egy Övezet projekt megvalósulásában.

A következő nagyobb fejezetben Kínáról, a kínai álomról olvashatunk.

A kínai siker kulcsát a szerző főként abban látja, hogy az ország az internethasználat már egy olyan fejlett szintjére lépett, ahol a digitális és a fizikai világ szinte teljesen összekapcsolódott.

Ez azonban azt a kérdést is felvetheti, hogy vajon Kína fel tud-e zárkózni a nyugati világhoz, valamint ha igen, akkor megáll-e majd a fejlődésben, vagy újabb fejlesztések eszközölésével erőteljes hatással lesz a kínai társadalomra, politikájára és gyakorlatilag az egész emberiségre is.

• Ezután a Nagy-Ussuri szigetre kalauzol minket Maçães, mely helyzetének bemutatása után Oroszországba érünk, ahol az orosz identitás kérdésének tárgyalására is sor kerül.

Különböző országrészek és városok végig járása és bemutatása után a történelmi, valamint a kulturális különbségek tükrében arra a következtetésre jut a szerző, hogy Oroszország nem tekinthető európai országnak.

• Úgy gondolja, hogy mivel Oroszország mindig is Európa és Ázsia között helyezkedett el, ezért nem csoda, hogy miért ennyire érdekelt az eurázsiai kérdés kapcsán.

• A következőkben az „eurázsiai alagút” vagyis Törökország kerül bemutatásra. Először a történelmi szempontok, majd a jelenkori helyzet kerül felvázolásra. Nagy hangsúlyt kap Recep Tayyip Erdogan török elnök külpolitika, valamint a török kapcsolat a NATO-val és Oroszországgal, végül pedig a szíriai és az afganisztáni helyzet leírása zárja ezt a részt.

Ezután érünk el Európába.

🔴 Európa eurázsiai koncepcióban való kilátásait a szerző kritikusan ítéli meg. Európa önmagát úgy értékeli, mint a modern idők egyik legfejlettebb kontinensét, azonban a szerző összehasonlítva a világ többi részével, (főleg Ázsiával) csak elmaradottságot lát.

Maçães úgy véli, hogy napjainkban nagy átalakulás tanúi vagyunk, amit főleg a kívülről jövő változásoknak tulajdonít, valamint szerinte ezeket a változásokat az EU-n belüli országoknak is érezniük kell.

Az elmúlt évtizedek alatt az Európai Unió nem igazán törődött az elmaradott Európán kívüli világgal.

Most azonban Európát hatalmas sokként érte a kívülről érkező változás szele, amelyre a kialakított rendszer egyelőre nem tud megfelelő választ adni.

➖ Az a rendszer, ami eddig automatikusan és jól működött, most hirtelen felborult, kétségbeesett megoldáskeresés vette kezdetét, de nem politikai, hanem sokkal inkább „mérnöki” szempontból, hogy újra működőképes legyen, azonban kérdéses, hogy hosszú távon ez lesz a megfelelő megoldás.

A szerző úgy véli, hogy Európának is az eurázsiai koncepciót kellene szem előtt tartania.

1. Érvelése első indoka a két nagyhatalom, Oroszország és Kína.

2. További indokként tekint Maçães az olyan külpolitikai tényekre, mint Ukrajna, az energia és a kereskedelem, valamint a menekültválság kérdései. Ez utóbbit véleménye szerint nem lehet sikeresen kezelni anélkül, hogy Európa és Ázsia összefogjon.

3. Harmadik indoknak a jövőben kialakuló nagy biztonsági fenyegetéseket tartja, amelyek értelmezése és kezelése eurázsiai kontextusban lenne célszerű.

Az író továbbá úgy látja, hogy

🔷 Európának felsőbbrendűségtudat nélkül meg kell tanulnia azt, hogy hogyan tudja érdekeit érvényre juttatni keletebbre úgy, mint az egyik eurázsiai hatalom.

🔷 Szerinte európaiként eurázsiainak lenni azt jelenti, hogy a közös európai stratégia és irány megválasztásakor nem csak Európát kellene figyelembe venni, hanem túl kellene lépni annak határán.

Utolsó nyomós érve arra, hogy Európának miért is érné meg az eurázsiai egység az az, hogy így az Európán belüli széthúzó erőket leküzdheti és megőrizheti az európai egységet.

• A szerző az epilógust Donald Trump az Amerikai Egyesült Államok elnökének való megválasztásával, és ennek a nemzetközi kapcsolatokra gyakorolt hatásával kezdi.

• Ezután a muszlim világ és Kína helyzetét elemezi abból a szempontból, hogy milyen nehézségekkel kerülhetnek szembe a jövőben.

E nehézségeket leginkább abban látja, hogy ezek a társadalmak a modernizáció irányába vezető úton egy új civilizációs irányt vettek fel.

Végezetül Amerika és Európa jövőbeni kihívásait taglalja, amit először is a demokratikus rendszerekből eredeztet.

Véleménye szerint a nemzetközi erőegyensúlyban bekövetkező változások sokkal gyorsabban és mélyebbre hatóan gyűrűznek be ezekbe az országokba.

A második fő kihívást a kialakuló új világrendben véli felfedezni a szerző, mert szerinte abban nem lesznek konkrét centrumok, hanem az egyensúly a pólusok között alakul majd ki.

A Brexit is annak a bizonyítéka a szerző szemében, hogy jelenlegi világrendünk átalakuláson megy keresztül. Maçães konklúziója, hogy egy új szuperhatalom van felemelkedőben, a globális erő megállíthatatlanul Ázsiába tevődik át, s a kérdés az, hogy Európa miként reagál erre a fejleményre.

Szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója

Forrás és szerző: Zoltai Alexandra (Eredeti megjelenés: Zoltai Alexandra: Világrendi átalakulás – Eurázsiáé a jövő? In: Hitelintézeti Szemle / Financial And Economic Review 18: 2 pp. 2019. 140-143. https://hitelintezetiszemle.mnb.hu/letoltes/hsz-18-2.pdf )

❗ Ha szeretnétek magyarul is olvasni továbbra is cikkeket elemzéseket, valódi tudásanyagokat, segítsetek kérlek támogatásotokkal az elkészültében!👉

vagy iratkozzatok fel TÁMOGATÓ TAGKÉNT és ajándékba megkapjátok a sok száz oldalas könyvújságokat is!

Kapcsolódó VilagHelyzete-cikkek: