Mi Kína legfontosabb stratégiai fegyvere az erőforrásokért és az energiáért folytatott globális küzdelemben?
Az “Övezet és Út kezdeményezést” a fejlődő nemzetekkel való szolidaritás aktusának hirdetik. Ez így is van, de ennél sokkal többről van szó.
Mi Kína legfontosabb stratégiai fegyvere az erőforrásokért és az energiáért folytatott globális küzdelemben?
Az “Övezet és Út kezdeményezést” (Belt and Road Initiative) a fejlődő nemzetekkel való szolidaritás aktusának hirdetik. Ez így is van, de ennél sokkal többről van szó.
"Kína tengerentúli fém- és bányászati befektetései rekordot döntenek" - áll a Financial Times cikkében.
A cikk azt elemzi, hogy Kína befektetései az Övezet és Út kezdeményezésben, egy hatalmas globális infrastrukturális programban hogyan váltak "stratégiai jelentőségűvé".
https://www.ft.com/content/dff6b029-43af-46e7-947d-06981cd988ec
Bár a FT köztudottan negatívan nyilatkozik Kínáról és nem hagyja ki az alkalmat, hogy beleszaladjon az "adósságcsapdákkal" kapcsolatos narratívákba, a korrupcióról szóló állításokba és abba, hogy "tucatnyi" ország vizsgálja felül korábbi csatlakozási döntését (bár csak az USA által nyomás alatt tartott Olaszországot hozza fel példaként), ennek ellenére egy kulcsfontosságú pontra hívja fel a figyelmet.
A BRI (Belt and Road Initiative) stratégiai jelentőségű. De soha nem volt semmi más - írják.
Miközben Kína a hatalmas beruházási programot a fejlődő országokkal való szolidaritás aktusaként állította be, gazdasági integrációt és kölcsönös előnyöket ígérve, a Peking által más országokban létrehozott kolosszális infrastruktúra-építés soha nem volt véletlenszerű, diszkrét vagy szervezetlen.
A megszerzett jóindulat természetesen számít, de mindig volt egy terv is mögötte és ez a terv nem csak a kínai export fenntartása volt, hanem az energia és az erőforrások biztosítása is egy egyre bizonytalanabbá váló nemzetközi környezetben, valamint az USA tervezett lépéseit megelőzve.
🔴 Kína a világ legnagyobb energia- és természeti erőforrás-fogyasztója, de stratégiai Achilles-sarka, hogy a kritikus ritkaföldfémeken kívül nem rendelkezik annyi nyersanyaggal, amennyire szüksége lenne. Ipari óriásként Kína nem tudja kielégíteni saját energiaszükségletét, legyen szó akár gyárainak működtetéséről, akár autóinak üzemanyagáról.
Ez azt eredményezte, hogy Peking egyre jövedelmezőbb és szorosabb partnerséget alakított ki a Közel-Kelet országaival, amelyek ennek megfelelően elfordultak hagyományos nyugati pártfogóiktól.
Ugyanakkor a természeti erőforrásokért folytatott globális verseny is egyre nagyobb ütemben zajlik.
● Az Egyesült Államok az "ellátási lánc rugalmasságának" és a "diverzifikációnak" a nyelvén igyekszik megszerezni a stratégiai szempontból kritikusnak tartott erőforrások, például a lítium és számos más fém és ásványi anyag feletti ellenőrzést.
● Az USA uralni akarja ezeket a globális ellátási láncokat, és végül el akarja szigetelni tőlük Kínát, ami a beruházásokért folytatott versenyhez vezet az egész világon.
Az ellátási láncok már nem globalizáltak, hanem az egyes országok stratégiai szükségleteihez igazodnak, amelyek önellátóak akarnak lenni egy esetleges katonai konfliktus esetén.
Afrika lítiumszállítóvá válása néhány országra összpontosul csak - Előrejelzett bányakitermelés (ezer tonna lítium-karbonát-egyenértékben)
Következésképpen ez a katonai tényező óriási dinamikát jelent Kína stratégiai gondolkodásában, mivel az anyag- és energiaimportja olyan területeken való áthaladásra támaszkodott, amelyeket most az USA vitat, beleértve a Dél-kínai- és a Kelet-kínai-tengert és az Indiai-óceánt.
Washington megpróbálja átfogóan bekeríteni Kína perifériáját.
A BBC ezt "Kína körüli bázisok íveként" üdvözölte, az USA pedig nemrég még több katonai objektumhoz jutott hozzá a Fülöp-szigeteken.
Ezután katonai hozzáférési megállapodást kötött Pápua Új-Guineával, miközben támogatja Japán teljes újrafegyverzését és további fegyverek elhelyezését a Koreai-félszigeten.
● Egy esetleges konfliktus esetén az USA katonai dominanciára szeretne törekedni Kína környéke felett (bármennyire is megvalósíthatatlan ez) és megpróbálná embargóval sújtani külkereskedelmét és energiaimportját.
Hogyan diadalmaskodott a Brit Birodalom kétszer is Németország felett?
A válasz: a tengeri fölényen keresztül, azáltal, hogy megakadályozták Berlin hozzáférését az Atlanti-óceánhoz és a Földközi-tengerhez és hosszú távon megrokkantották a kifárasztással.
🟢 Kína keleti perifériája hasonlóan sebezhető. Ezért használja Kína az Övezet és Út kezdeményezést arra, hogy Eurázsiát szárazföldi úton olyan módon kösse össze, amely lehetővé teszi számára, hogy megkerülje ezeket a vitatott területeket és új energia- és anyagszállítási útvonalakat hozzon létre.
● Pontosan ez az oka annak, hogy Kína legkritikusabb stratégiai partnere az egész Övezet és Út projektben Pakisztán, egy olyan ország, amely nemcsak szárazföldi úton kapcsolódik Kínához, hanem dél felé a tengerig terjed, megkerülve az egész indiai szubkontinenst és szabad utat kínálva a Közel-Kelet felé.
ℹ Pakisztán emellett félelmetes katonai hatalom, amely nukleáris képességekkel rendelkezik, ami elriasztja az USA és szövetségesei esetleges támadásait a Kínával való esetleges konfliktus során.
A Gwadar kikötőn keresztül Kína azt tervezi, hogy Pakisztán lesz a Közel-Keletet és Afrikát érintő elsődleges tengeri átjárója, amely biztonságos átjárót jelent az olaj és a földgáz számára.
Ezért is fontos Kína partnersége Oroszországgal és a közép-ázsiai államokkal.
Peking hatalmas összegeket fektetett be a transzkontinentális vasúti áruszállítási útvonalak létrehozásába és idén először adott otthont közép-ázsiai vezetők csúcstalálkozójának.
ℹ Ez az egyik oka annak is, hogy az afganisztáni felfordulás ellenére Kína szoros kapcsolatra törekszik a tálibokkal és igyekszik hozzáférést szerezni az ország természeti erőforrásaihoz.
📍 Összefoglalva, a BRI Övezet és Út Kezdeményezés Kína mesteri sakkjátszmája, mivel diplomáciai, kereskedelmi és stratégiai prioritásokat testesít meg.
Nézze meg például, hogy az új Kína-Laosz vasútvonal hogyan hozott létre egy további kereskedelmi útvonalat az országba a tengerparttal nem rendelkező Laosz számára, amely hamarosan egészen Thaiföldig és annak kikötőivel lesz összeköttetésben.
Kína aktívan diverzifikálja logisztikai útvonalait, miközben más országokat is a fedélzeten tart. Arról van szó, hogy megtörje az Egyesült Államok azon kísérleteit, hogy uralja Kínát a körülötte lévő terület militarizálásával, elvágja az árukhoz való hozzáférést és megakadályozza a 19. századi "ágyúnaszád-diplomáciához" való visszatérést.
A teljes cikket fordította, szerkesztette és ábrával kiegészítette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója
Forrás és eredeti cikk címe: What is China’s most important strategic weapon in the global fight for resources and energy?
The Belt and Road Initiative is proclaimed to be an act of solidarity with developing nations. It is, but it is also so much more
https://www.ft.com/content/dff6b029-43af-46e7-947d-06981cd988ec
Szerintem nincsenek céljaik - hiszen éppen a WEF projektet futtatják, ami pedig mint tudjuk azt jelenti, hogy a bolygót elnéptelenítik, a maradékot pedig hús gyanánt leuralják -, csak az eddigi napi rutinjukat végzik továbbra is a "vezetők", hogy úgy tűnjön az embereknek, mintha lenne még jövőjük.