Afrika titkos fegyvere: Ezen erőforrás kitermelése segít a kontinens valódi potenciálját megmutatni a világnak
Mit jelent az urán Afrika számára és miért vált az afrikai urán kulcsfontosságúvá az egész világ energiapiacai számára?
Afrika titkos fegyvere: Ezen erőforrás kitermelése segít a kontinens valódi potenciálját megmutatni a világnak
Mit jelent az urán Afrika számára, és miért vált az afrikai urán kulcsfontosságúvá a világ energiapiacai számára?
Az elmúlt években Afrika ásványkincsei elsősorban a kobalt, a tantál, a platina, a mangán és más "kritikus ásványi anyagok" kapcsán merültek fel.
A kritikus ásványok a viszonylag ritka földfémek, amelyek a tiszta energiával kapcsolatos technológiák és a fosszilis tüzelőanyagokról a megújuló energiaforrásokra való áttérés alapvető összetevői. Napjainkban a kritikus ásványok gyakran háttérbe szorítják a hagyományos energiaforrásokat, mint például az olaj, a gáz, a szén és az urán.
Az urán Afrikában és ennek jelentősége
ℹ Afrikában már több mint 100 éve termelnek ki kőolajat, földgázt és szenet, és a főbb lelőhelyeket feltárták, fejlesztették és bányászták. Az uránnal azonban egészen más a helyzet.
Először is, Afrika uránkészleteit még nem tárták fel alaposan.
Másodszor, a globális energiaválság miatt az atomenergia iránti kereslet növekszik és ez hosszú távon garantálja az urán iránti keresletet.
2023 novemberéig világszerte mintegy 60 atomreaktor épül, és ezek közül 14 2024-ben kezdi meg kereskedelmi üzemét.
Végül pedig az EU fenntartható tevékenységek taxonómiája - az Európai Bizottság elsődleges irányadó dokumentuma az energiaforrásokról - (bizonyos kivételektől eltekintve) az uránt klímabarátnak minősítette és ez segít a nyugati vállalatok és pénzintézetek, valamint a nyugati értékelési kritériumok és szakértelem felé orientálódó nem nyugati struktúrák beruházásainak vonzásában.
2023 az urán éve lehet Afrikában.
A globális uránpiacok kilábaltak az évtizedes válságból - amelyet a japán Fukusima atomerőmű 2011-es balesete idézett elő -, és az urán spot ára 30-40 dollár/kilogrammról 70 dollárra emelkedett.
Az áremelkedés lehetővé tette számos, az elmúlt évtizedben leállított projekt újraindítását. Namíbiában például 2023 decemberében két uránbányászati engedélyt kaptak. Tanzániában, Nigerben és más afrikai országokban is indultak uránkutatással és -kitermeléssel kapcsolatos projektek.
Az urán kérdése gyakran felmerült a Nigerben 2023 júliusában lezajlott államcsínyről szóló viták során.
A puccs a francia csapatok és a francia nagykövet kiutasításához vezetett Nigerből, valamint a Nigerből Franciaországba irányuló uránszállítások megszakításához.
Az Orano francia atomenergetikai vállalat vagyonát azonban nem államosították - Franciaország továbbra is a benini Cotonou kikötőjén keresztül kapja Nigerből éves uránfogyasztásának akár 30%-át. Bizonyos logisztikai problémák ellenére az Orano bányái továbbra is működnek.
Afrika helye a világ uránpiacain
ℹ A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) szerint az afrikai országok a világ azonosított, kitermelhető uránkészleteinek 22%-át (1,3 millió tonna urán) teszik ki.
ℹ A legtöbb uránkészlet Namíbiában, Nigerben és Dél-Afrikában található. Uránt fedeztek fel továbbá Botswanában, Tanzániában, Zambiában, Mauritániában, Malawiban, Maliban, Gabonban és Egyiptomban.
Az afrikai országok mindig is fontosak voltak a világ nukleáris ipara számára. A Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) volt az egyik első ország a világon, amely uránt bányászott - a Haut-Katanga tartományban található Shinkolobwe bányában. Ezeket a tartalékokat a belga Union Miniere du Haut-Katanga (UMHK) bányavállalat fedezte fel 1915-ben, és a bányászat 1921-ben kezdődött.
A második világháború kezdete előtt a KDK-ból származó uránt Belgiumba szállították, amely egykor a világ legnagyobb rádiumtermelője volt.
A háború alatt az Egyesült Államok a Shinkolobwe-ból származó uránt a Manhattan Project - az USA második világháborús nukleáris fegyverprogramja - és az atomfegyverek előállításához használta fel.
Az 1940-es és a 60-as évek között a KDK a globális uránpiac mintegy 60%-át adta. Amikor az ország 1960-ban elnyerte függetlenségét, Belgium lezárta a Shinkolobwe földalatti bányát, betont öntött a főbejárat fölé és elárasztotta a bányát. Azóta a kereskedelmi termelés megszűnt.
Ezzel párhuzamosan Namíbiában és Dél-Afrikában is bányásztak uránt. A nyugati országok fontos szerepet játszottak a dél-afrikai uránbányászat fejlesztésében az apartheid rendszer idején.
ℹ A hidegháború idején, 1980-ban az urántermelés 70 000 tonnára ugrott, és ennek 21%-át Afrika adta; 15%-át Dél-Afrikában és Namíbiában - amelyet akkor Dél-Afrika megszállt - bányászták a dél-afrikai atomprogram igényeihez.
Uránt szállítottak az Egyesült Királyságnak, Izraelnek, Japánnak és más nyugati országoknak is. További 6%-ot bányásztak Nigerben Franciaország igényeihez. Azóta Afrika részesedése a globális urántermelésből nem sokat változott.
📍 2022-ben 7800 tonna uránt (a globális termelési mennyiség 16%-át) bányásztak Afrikában, ami nagyjából megegyezik a kanadai mennyiséggel.
Az urán ipari termelésében mindössze három afrikai ország vesz részt: Namíbia (5600 tonna), Niger (2000 tonna) és Dél-Afrika (0,2 tonna).
Malawiban 2014-ben az urán árának csökkenése miatt leállt a bányászat, a KDK-ban pedig csak néhány rögtönzött bánya maradt meg (a KDK-ban az emberek az ásványi anyagok piacterén vásárolhatnak néhány gramm uránt).
Tanzánia hamarosan megkezdi az uránbányászatot a Mkuju folyó projekt keretében, amelyet az Uranium One - a Roszatom orosz állami atomenergetikai konszern leányvállalata - üzemeltet.
A médiában sok találgatás látott napvilágot arról, hogy más országok is csatlakoznak a termelők klubjához. Több afrikai ország - Zimbabwe, Mali és a Közép-afrikai Köztársaság - már több mint fél évszázada táplálja az urántermelés beindításának reményét (a tartalékokat felfedezték, de a kitermelés nem gazdaságos). A média azonban továbbra is az afrikai hatalmas tartalékokról beszél.
Egy másik népszerű téma Irán.
A pletykák szerint Teherán minden egyes uránbányászati projekt iránt érdeklődik. Mindazonáltal az egyetlen bizonyíték arra, hogy Irán részt vesz az afrikai uránbányászatban, az a 15%-os részesedés (az iráni külföldi befektetési társaságon keresztül) a namíbiai Rössing uránbányában, amelyet 1975-ben szerzett meg az akkori iráni sah.
Afrika főként Európába és Észak-Amerikába szállít uránt, és körülbelül egyharmadát Ázsiába, főként Kínába. A földrajz nem sokat változott az évek során.
Az elmúlt évtizedben az afrikai uránipar jelentős változásokon ment keresztül. Egyrészt a csökkenő uránárak miatt csaknem egy tucat bányaprojektet - Namíbiában, Nigerben, Tanzániában - beszüntettek. Másrészt a kínai energetikai vállalatok folytatták terjeszkedésüket - ez a folyamat 2007-ben kezdődött, amikor a China National Nuclear Corporation (CNNC) részesedést vásárolt a nigeri Azelik bányában. A 2010-es években kínai vállalatok részesedést vásároltak Namíbia két legnagyobb bányájában - a China General Nuclear Power Group (CGN) a Husab-bányában, a CNNC pedig a Rössing-bányában.
Az emelkedő uránárak miatt az elkövetkező években az afrikai urántermelés növekedésére - elsősorban Namíbiában, de Nigerben és Tanzániában is -, valamint a feltárási projektek iránti fokozott érdeklődésre lehet számítani.
Miért van szüksége Afrikának uránra?
ℹ Bár Afrika a világ urántermelésének 16%-át adja, a térség egyetlen működő atomerőműve a dél-afrikai Koeberg atomerőmű.
Ennek kapacitása 1880 MW, és évente mintegy 300 tonna uránt használ fel nukleáris üzemanyag formájában (a világ termelésének mintegy 0,6%-át). A létesítmény azonban az amerikai Westinghouse vállalat nukleáris üzemanyag-ellátásától függ. Eközben a Roszatom által épülő egyiptomi El Dabaa atomerőmű (4800 MW) üzemanyagát az orosz energetikai vállalat fogja szállítani.
Az afrikai uránüzemanyag-piac eddig gyengén fejlett, mivel nincsenek nagy fogyasztók (mindössze egy atomerőmű és néhány kutatóreaktor).
A globális nukleáris üzemanyagpiac több nagyvállalat között oszlik meg:
Orano (Franciaország),
GNF (USA-Japán),
TVEL (Oroszország) és
Westinghouse (USA).
A nukleáris üzemanyag-előállítás csúcstechnológiai folyamat, amely jelentős beruházásokat igényel az infrastruktúrába, a kapcsolódó vállalkozásokba, a személyzet képzésébe stb., így hosszú távon nem valószínű, hogy Afrikában lokalizálódna. Az uránfogyasztás növekedése Afrikán belül szintén valószínűtlen.
Afrikában, és különösen a szubszaharai Afrikában kevés ország rendelkezik az atomerőművek építéséhez szükséges több tízmilliárd dollárral. Ráadásul sok afrikai ország a Világbank és az IMF kölcsöneitől függ, és ezek a szervezetek az érdekeltek által inspirált megújuló energiamegoldásokat támogatják. Az afrikai atomerőművek építésével kapcsolatban egyéb kihívások is vannak, mint például az elektromos hálózati infrastruktúra elégtelen fejlesztése, a biztonsági kockázatok, a munkaerőhiány és a szabályozási keretekkel kapcsolatos problémák.
A jövőben az uránbányászat hozzájárulhat a nukleáris ágazat fejlődéséhez. Segít a szabályozási keretek kialakításában, lehetővé teszi a kapcsolatok kiépítését a NAÜ-vel és a nukleáris technológia világpiacának befolyásos szereplőivel, és segít a munkavállalói bázis kialakításában. Így a következő lépés a nukleáris kutatóreaktorok, majd az atomerőművek építése lehet.
Számos afrikai ország számára a kereskedelmi deficit, amelyet hitelekből vagy aranytartalékokból fedeznek, az egyik legnagyobb kihívás, amely akadályozza a gazdasági fejlődést. A magas piaci árakat figyelembe véve az urániumexport csökkenteni fogja ezt a hiányt, és az adók és jogdíjak révén hozzájárul a költségvetés feltöltéséhez. Az uránexport például Niger exportbevételeinek 30%-át, Namíbia exportbevételeinek 14%-át teszi ki.
❗️ Az uránbányászat nagy összegeket, néha dollármilliárdokat igényel.
A finanszírozás nemcsak a bányászati és feldolgozó üzemek és egyéb bányászati infrastruktúra építéséhez szükséges, hanem a közlekedési infrastruktúra, a vízvezetékek és a helyi közösségek támogatásához is. Namíbiában például 2010-ben a Trekkopje bánya számára építettek egy 26 000 köbméter éves termelési kapacitású sótalanító üzemet. Annak ellenére, hogy a bánya beindítását elhalasztották, Swakopmundot és az Erongo régió más városait friss vízzel látják el, ami nagyban hozzájárult a régió vízellátási problémáinak megoldásához.
***
Az afrikai uránbányászatban fenn kell tartani az egyensúlyt a "helyi tartalom" előállítása és a külföldi befektetők számára vonzó iparág megtartása között. Az afrikai országoknak diverzifikálniuk kell a külső partnerségeket is, hogy kevésbé függjenek a külpolitikai változásoktól.
Egy hozzáértő és jól átgondolt politika számos afrikai régió gyors fejlődését fogja biztosítani.
A globális energiaválság ismét átalakította a globális piacokat.
Nyilvánvaló, hogy a világnak továbbra is stabil energiatermelésre van szüksége, amely nem függ a Naptól, a széltől és az aszályoktól. A szén, amely korábban az elektromos hálózat alapterhelését biztosította, ma már károsnak számít az ökológiára, míg a gáz rendkívül érzékeny az áringadozásokra, és a gázimporttól való függés megbízhatatlan energiaforrássá teszi.
Ebben az összefüggésben az urán iránti növekvő kereslet és a fokozódó piaci verseny (többek között Afrikában) elkerülhetetlen következmények, ami azt jelenti, hogy az urán fontos témává válik mind az afrikai, mind a világpolitikában.
Írta: Vszevolod Szviridov, a moszkvai Közgazdasági Felsőoktatási Intézet Afrikai Tanulmányok Központjának szakértője.
A teljes cikket fordította és szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója
Forrás és eredeti cikk címe: Africa’s secret weapon: Extracting this resource will help present the continent’s true potential to the world - What does uranium mean for Africa, and why has African uranium become crucial for the world energy markets?
❗ Ha szeretnétek magyarul is olvasni továbbra is cikkeket elemzéseket, valódi tudásanyagokat, segítsetek kérlek támogatásotokkal az elkészültében! 👉
vagy előfizetőként csatlakozzatok az oldalhoz!
Kapcsolódó VilagHelyzete-cikkek:
➽ Az afrikai puccsok sorra leplezik le és bogozzák ki a nyugati beavatkozás hálóját
➽ Lázadó Afrika: Egy második antikolonialista felszabadulás a láthatáron?
➽ A Száhel-övezetből származik most már a világ terrorizmusának közel fele
📌MEGJELENT! A VilagHelyzete e-Könyvújság 718 oldalas Téli Tripla Száma ITT érhető el!
Most, hogy véget ért a február, lezártam az elmúlt 3 hónapot, sok szeretettel adom át nektek a VilagHelyzete Könyvújság 20. számát, a Téli Tripla Számot, mely 718 oldalon tartalmazza a Magyarországon egyedülálló, elképesztő tudásanyagot a világ eseményeiről és a mögöttes összefüggésekről rengeteg elemzéssel, cikkel, írásokkal és videókkal együtt!
Nagyon szomorú, hogy mindenük meglenne és nem éheznének, ha nem rabolták volna ki őket. Remélem ezeket a fent soroltakat nem engedik áron alul elvinni.