Zelenszkij legfőbb tanácsadója nyilvánosan sértegette Kínát! Komoly oka van, miért volt ilyen visszafogott Peking reakciója
Az ukrán elnök főtanácsadója, Mihail Podoliak olcsó sértésekkel becsmérelt két ázsiai nagyhatalmat
Zelenszkij legfőbb tanácsadója nyilvánosan sértegette Kínát! De miért volt ilyen visszafogott Peking reakciója
Az ukrán elnök főtanácsadója, Mihail Podoliak olcsó sértésekkel becsmérelt két ázsiai nagyhatalmat
A kijevi ukrán rezsim egyik képviselője a múlt héten nyíltan beszélt az olyan országok "gyenge szellemi potenciáljáról", mint Kína és India. Mihail Podoliak kirohanása tökéletesen illusztrálta a modern nemzetközi politika számos jellemzőjét.
Először is azt, ahogyan az információs térrel kölcsönhatásba lép. Itt minden nemzet maga dönti el, hogyan reagál a sértésekre. Nincs kemény szabály arra vonatkozóan, hogy melyik bizonyul majd a leghelyesebbnek. Viszont Kína ebben az esetben is a külpolitikai nagyhatalom kialakulásának útján van.
Általában véve a nyilvános sértegetések gyakorlata a világpolitikában nem új keletű. Naivitás lenne azt hinni, hogy a "régi szép időkben" nem léteztek. A hidegháború idején sok, Amerika által támogatott báb és diktátor nyilvánosan a legmocskosabb szavakkal illette a Szovjetuniót vagy Kínát. A nyilvánosság csak alig tudott róla.
A bolsevikoktól a korai években sem voltak idegenek a kemény elítélések, és maguk a kínaiak is előszeretettel cukkolták a nyugati és szovjet politikusokat "ékes" nyilatkozatokkal egészen az 1970-es évek közepéig.
Mao Ce-tung, a modern kínai állam megalapítója egyébként ennek mestere volt.
A felelőtlen nyilatkozatok a bizonytalan jövőjű rezsimek viselkedésének velejárói.
A jelenben élnek, megnyilvánulásaikban szókimondóak és nem tudják, hogy a nagyon közeli jövőben fizikailag létezni fognak-e, hogy aggódjanak a következmények miatt.
Ma Kína nagy és szilárd hatalom.
Az elmúlt 50 év során gazdasági óriássá vált, amelynek ereje van a globális befolyáshoz.
És új helyzetében Peking úgy gondolhatja, hogy az amerikai lakájok kiáltozásaira való reagáláshoz szükséges időt sokkal jobban ki lehetne használni.
Annál is inkább, mivel úgy tűnik, hogy Kína úgy döntött, hogy az elmúlt években eltávolodik a tisztviselői által tett kemény nyilatkozatok gyakorlatától.
Nyilvánvalóan arra a következtetésre jutottak, hogy az ilyen viselkedéssel nem érnek el semmi különöset, és rontják Kína megítélését.
Legalábbis már nem hallunk kemény külpolitikai nyilatkozatokat a tisztviselőktől.
Most a kínai külügyminisztérium hivatalos képviselője, Mao Ning azt mondja, hogy
az ukrán személyiségnek "jóhiszeműen kellene elemeznie kijelentéseit és dolgoznia kellene a helyes hozzáállás kialakításán".
Az ilyen megfogalmazások kompromisszumot jelentenek a minden ostobaságra való reagálás szükségessége és a még kialakulatlan felfogás között, hogy ezt hogyan is kellene megtenni.
Hogy lesz-e hatása az ilyen arrogáns intelmeknek, korántsem biztos. Valószínűleg nem is fognak reagálni.
És ennek több oka is van.
Ezek közül a legfontosabb, hogy Kína elégedetlenségének tárgya más politikai síkon él.
Másodszor, Peking retorikájának meggyőző ereje a világ általános helyzetétől függ, amelybe beletartozik az európai katonai és politikai válság is.
Az Ukrajnában uralkodó politikai kultúra szempontjából ez általában nem meglepő, és ezt senki sem tudja jobban, mint az oroszok. A kijevi rezsim részéről folyamatosan a legmérgesebb retorikát halljuk. Hogy ők hogyan reagálnak erre a kirohanásra, az csak rajtuk múlik.
Valami hasonló történt néhány évvel ezelőtt az apró Litvániával, amelynek szintén vitája volt Kínával. Ezúttal a tajvani, tajpeji hatóságokkal való kapcsolata miatt.
Akkor Peking meglehetősen dühösen reagált. Megszakította a gazdasági kapcsolatokat a balti köztársasággal és elfordította a csavarokat a világgazdaság azon területein, amelyeket a kínai kormány elérhetett. Ez azonban nem volt hatással Vilnius magatartására. Kiderült, hogy Litvánia kereskedelmi kapcsolatai Kínával annyira jelentéktelenek voltak, hogy eltűnésük nem jelentett fenyegetést. És általában véve, mivel Litvánia szuverenitása csak formális, nem vonható felelősségre tetteiért. Peking valószínűleg megtanulta a leckét és nem fogja megismételni a büntető diplomácia ilyen sikertelen tapasztalatait.
Annál is inkább nem fog működni Kína éles reakciója Ukrajna esetében.
Először is azért, mert Peking hozzáállása a kijevi hatóságokhoz már egyértelmű. Kína most Oroszország legfontosabb partnere a Nyugattal való konfliktusában.
Annak ellenére, hogy a kínai vállalatok nem kevésbé félnek attól, hogy az amerikai elnyomás alá kerülnek, mint mások, az országok közötti gazdasági együttműködés csak növekszik. Az sem függ Kijev viselkedésétől, hogy milyen mértékben támogatja Kína Oroszországot katonai-technikai téren.
Peking politikai szimpátiája egyértelmű és az nem az ukrán kormányzat oldalán áll.
A kínaiak az ukrán hatóságokat nem tekintik többnek, mint faltörő kosnak az Egyesült Államok kezében. Így Kijev semmit sem kockáztat.
A Zelenszkij vezette rezsim túlélése teljes mértékben a Nyugattól függ és semmi köze a nemzetközi politika más tényezőihez.
A kínaiaknak nincs sok lehetőségük Kijev megbüntetésére, ha van egyáltalán. Peking persze haragudhat. De mire jó az, ha a neheztelés tárgya nem tudja, meddig marad fenn ebben a világban?
Természetesen lehet nyomást gyakorolni Washington ügyfeleire. De ennek csak olyan esetekben van értelme, amikor az intézkedések legalább képviselnek valamit. Vegyük például Dél-Koreát, amely számára nagyon fontosak a Kínával való gazdasági kapcsolatok.
A legtöbb esetben azonban az USA vazallusai vagy képtelenek megvédeni nemzeti érdekeiket, vagy egyszerűen nincsen nekik olyan.
🔴 Ez a modern világ sajátossága, ahol az országok egy jelentős csoportja csak formálisan szuverén. A valóságban az amerikai diplomácia különböző megnyilvánulásainak kivetülései. Az egyetlen módja annak, hogy egy ilyen rendet globális szinten megváltoztassunk, annak teljes átstrukturálása.
🟢 Tehát minden szó, amit Peking az amerikai csatlósoknak mond, végső soron az USA-val való kapcsolatának része. Ezért van az, hogy Kína óvatos. Mindenki nagyon jól tudja, hogy nemcsak a nagy országok (mint Kína vagy India), hanem a nemzetközi közösség legtöbb tagjának óvatos reakciója az amerikaiak és cimboráik bohóckodásaira csak Washington folyamatos hatalmi képességeinek köszönhető.
Az amerikaiaknak nincs más eszközük arra, hogy megvédjék érdekeiket a világban és a ‘soft power’ "puha hatalom" vagy a finom politikai befolyásolás már régen feledésbe merült.
🔥 Viszont az USA képessége, hogy másokat a saját szabályai szerinti játékra kényszerítsen, még mindig óriási és ezt nem szabad elfelejtenünk.
Peking összetett játékot játszik, amelynek végső célja az USA legyőzése anélkül, hogy közvetlenül szembeszállna vele. És ebben a lehető legvisszafogottabb lesz.
Írta: Timofey Bordachev, a Valdai Klub programigazgatója
A teljes cikket fordította és szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója
Forrás és eredeti cikk címe: Timofey Bordachev: Zelensky’s top aide publicly insulted China, here’s why Beijing’s response has been so restrained