UnHerd: Háború felé tart már Ciszjordánia is? Az izraeli telepesek túlkapásai október 7. után és a palesztin akciók újabb robbanást hoznak létre?
Az UnHerd erről szóló cikkét teljes egészében lefordítottam számotokra
Háború felé tart Ciszjordánia? Az izraeli telepesek terjesztenek terrort és ellenszenvet. Az UnHerd erről szóló cikkét teljes egészében lefordítottam számotokra.
Izraelből Ciszjordániába autózni olyan, mintha egy tükörbe lépnénk be. A világ majdnem azonos, de finoman megváltozott. A táj megtévesztő; pálmafák sorakoznak a körút közepén, de kicsik és rövidek. Ugyanazok a törtfehér épületek, amelyek Jeruzsálemet is benépesítik, azok uralják Ramallah-t, de kifakultak és kopottasak. Itt minden valahogy kicsinyítettnek tűnik.
A gázai háború traumáján túl Ciszjordániában van egy másik trauma is: Az izraeli telepesek.
Ciszjordániában több mint 450 000 izraeli telepes (és több mint 100 izraeli illegális előretolt helyőrség) él és további 220 000 Kelet-Jeruzsálemben. Október 7-e óta a tolvajlásuk és az erőszakos cselekmények túlzásba estek.
ℹ Az ENSZ humanitárius hivatala több mint 250 telepes támadást regisztrált, amelyek következtében nyolc palesztint - köztük egy gyermeket - meggyilkoltak, és több mint 70 embert megsebesítettek.
Október vége óta több mint 1000 palesztin lakos menekült el több ciszjordániai faluból, arra hivatkozva, hogy az izraeli telepesek erőszakos fellépése és fenyegetései elűzték őket.
Ciszjordániába Izrael felől a Rantis ellenőrzőponton keresztül lépek be, amely egy betonba és acélba vésett monolit. Általában kocsisor áll itt, de most szabad az út. Október 7-e óta a térségben lezárás van érvényben.
Ramallah központja a modern nyüzsgés sűrűje, amelyet építkezések és egy-egy romhalmaz tarkít. Iskolások - főként csíkos, kék egyenruhás lányok - szaladgálnak a járdán. Ha erőszakra kerül sor, akkor a palesztin fiatalok nagyrészt az izraeli erőkkel fognak harcolni az utcákon.
A Cafe Vanillában, egy tágas bisztróban, amelyen kívül egy "I love Palestine" felirat díszeleg, találkozom a 33 éves, gázai születésű Fathi Aljhoulnal, egy jóképű, borotvált fejű férfival. Jobb karján egy levelet ábrázoló tetoválás van; bal bicepszét egy szalag öleli körbe. Egy marketingcég tulajdonosa, úgy néz ki, mint egy londoni vagy brooklyni hipszter.
A háború kezdete óta 70 családtagját vesztette el Gázában - 45 unokatestvérét egyetlen támadásban.
"Nagyon dühösek vagyunk" - mondja nekem.
"Minden barátom dühös - és nem félünk semmitől. Minden nap az Al-Jazeerát nézem ébredés után hajnali egy-két óráig. Megállt az életünk. Nézzük Gázát - minden nap egy mini mészárlás. Minden nap nézzük, ahogy a saját unokatestvéreinket megölik".
Leírja, hogy Ciszjordániában hogyan forog a spirál.
"A háború kezdete óta az izraeliek naponta három-négy embert ölnek meg itt. Egy izraeli telepes szíven lőtt egy olajbogyóját szüretelő palesztint".
A háború kezdete óta Izrael azt állítja, hogy több száz Hamász-ügynököt tartóztatott le Ciszjordániában.
Az IDF minden reggel és este razziákat hajt végre. Aljhoul még a 10 percre lévő falvakba sem tud eljutni Rámalláh külvárosában, mert a várost az izraeli hadsereg ellenőrzőpontjai veszik körül.
"Október 7-e óta lezárták Ciszjordániát" - mondja nekem.
"Rámalláhban talán a legkönnyebb a helyzet, mert Jeruzsálemből még mindig be lehet jutni. De Dzsenínben és Hebronban, valamint Ciszjordánia más részein nehezebb. És ez az ‘A’ övezetben van, amely elvileg palesztin ellenőrzés alatt áll".
Hozzáteszi, hogy az IDF nem csak Hamász-ügynököket tartóztat le, hanem bárkit, akit csak akar.
"A barátomnak van egy testvére, aki a Hamász pártot támogatja a főiskolán" - mondja.
"A barátom viszont nem. De három-négynaponta a megszálló hadsereg elmegy a házához és feldúlja a házát. Legutóbb egy éjszakára elvitték az apját és lehúzták a palesztin zászlókat a vécén. Mindenért bosszút akarnak állni, még a zászlóért is. Október 7-e óta teljesen elvesztették a fejüket".
Folytatja:
"A háború kezdete óta mindent elvesztettünk: a családunkat, az életünket, a józan eszünket. Nagyon nehéz most reményre vagy békére gondolni".
Megkérdezem, hogy lehet-e újabb intifáda.
"Bármi lehetséges" - válaszolja.
"Úgy tűnik, hogy közeledünk hozzá... Mindig is a kétállami megoldásról beszéltem, de az elmúlt években új települések épültek Ramallah, Jeruzsálem, Náblusz és Betlehem közelében. Úgy vélem, nem marad más hátra, mint hogy újra elfoglaljuk egész Palesztinát - a folyótól a tengerig".
Ezek után Ramallah szűk utcáin kanyargok át, útban a Ciszjordániát kormányzó Fatah politikai párt egyik tisztségviselőjével való találkozóra.
Dr. Sabri Saidammal, a Fatah Központi Bizottságának főtitkárhelyettesével találkozom.
Az irodája előtt egy nagyméretű plakáton több izraeli katona látható, amint egy bekötött szemű palesztin fiatalt vesz körül, akit letartóztattak.
"Nem kapok levegőt" - áll a felirat alatt, a Black Lives Matter mozgalom felhívása. Mint mindig, a palesztin nacionalizmus könnyen keveredik a nyugati baloldal ideológiai és nyelvi trópusaival.
lásd ezt a VilagHelyzete cikkemet:
Saidam, egy nagydarab, feketébe öltözött férfi, kifogástalanul beszél angolul, és a londoni Imperial College-ban fizikából doktorált.
"Ciszjordánia és Gáza egy nép" - mondja nekem - "és érzelmek töltik fel őket. A telepesek egyre gyakoribb támadásai az ártatlan gazdák ellen fokozzák azt a pszichológiai nyomást, amelyet mindenki érez a Gáza elleni háború miatt. Az emberek keserűek a szeretteik elvesztése miatt. A háború kezdete óta 44 családtagomat vesztettem el Gázában".
Aztán ott van a kirobbanó gazdasági válság.
220 000 ciszjordániai lakos az Izraelben végzett munkából származó napi bérre támaszkodik. E jövedelem nélkül a társadalmat az összeomlás veszélye fenyegeti.
"Ez a válság hatással van az államkasszába befolyó bevételekre" - mondja Saidam. Joggal aggódik. A háború okozta intenzív stressz és a tartós gazdasági nehézségek kombinációja lehet az a mérgező keverék, amely szétrobbantja Ciszjordániát.
Az itt élő 220 000 ember az Izraelben végzett munkából származó napi bérekből él; e pénz nélkül a társadalom összeomlásának veszélye fenyeget.
"Próbálkoztunk már háborúkkal, nem értek el semmit. Egyik fél sem tudja megoldani ezt a kérdést azzal, hogy egymást a tengerbe dobják".
Az előttem lévő dohányzóasztalon egy Korán, a Szikladóm makettje és két apró londoni fekete taxi fekszik, az egyiknek a tetején Union Jack zászló van.
Ez emlékeztet a brit birodalom szerepére a jelenlegi közel-keleti válságban.
"Nagy-Britannia nem lehet semleges" - mondja Saidam.
"Olyan jogi és történelmi felelőssége van, amely különleges hangsúlyt ad neki ebben a kérdésben".
Ismét megkérdezem, hogy jön-e a következő intifáda.
"Nem tudom megmondani, mi fog történni holnap" - válaszolja.
"A háborúk sosem végtelenek, de értelmetlenek. Ha egyszer elkezdődnek, bármilyen irányba elmehetnek".
Később találkozom Musztafa Barghoutival, aki a palesztin ellenzéki párt, a Palesztin Nemzeti Kezdeményezés vezetője.
A közeli irodájának egyik tanácstermében gyűlünk össze (Rámalláhban a legtöbb dolog a közelben van), ahol a Szikla-Mecsetről készült nagyméretű fotó feszül a falon.
"Kérem, vegyen fel engem. Szeretem, ha rögzítenek" - mondja, tréfásan utalva arra a tömeges megfigyelésre, amelynek Izrael a palesztin vezetőket aláveti.
"Ez az izraeli kormány nagyon szélsőséges" - mondja.
"Vannak olyan emberek, mint [Bezalel] Smotrich pénzügyminiszter, aki azt mondja, hogy "tele kellene töltenünk Ciszjordániát telepesekkel".
Így aztán három lehetőség közül választhatunk.
Az egyik: elmenni, ami etnikai tisztogatás.
Kettő: elfogadjuk a leigázott életet, ami apartheid.
Három: meghalni, ami népirtás".
A továbbiakban a telepesek "terrortaktikáját" írja le:
"A Gáza elterelését használják fel arra, hogy a földünk elrablását folytassák.
Most azt hiszik, hogy zöld utat kaptak".
"Már egy intifádában vagyunk" - mondja.
"Mit jelent ez? Önszerveződést, önállóságot és dacolva az izraeli intézkedésekkel. Az IDF nem léphet be egyetlen városba sem anélkül, hogy ne találkozna olyan fiatalokkal, akik erőszakmentes módon próbálnak ellenállni."
De ezek a konfrontációk könnyen átcsúszhatnak erőszakba, ami ebben a régióban könnyen kiterjed.
Barghouti úgy tűnik, őszintén akarja a békét.
Később azonban megnézek egy interjút, amelyben erre azt mondja a CNN-nek, hogy október 7-én egyetlen izraeli civilt sem öltek meg. (?????????)
Mivel mindkét oldal feldühödött és a gyűlölet egyre nő, még a mérsékelteknek is a mindkét oldalt ki kell szolgálniuk.
Még aznap beszélgetek egy amerikai születésű izraeli telepessel, Yehuda Anakival, aki New Yorkból költözött a mélyen Ciszjordániában fekvő Ofra településre.
Megkérdezem tőle, mit gondol azokról, akik szerint a hozzá hasonló telepesek ellopják mások földjét.
"Ha valami történelmi Izrael, akkor ez az" - mondja.
"Ez nem Tel Aviv és a strandjai. Nem ok nélkül hívják Júdeának. Ez a mi születési jogunk - történelmi kapcsolatunk van a földdel".
Ez a probléma egyetlen mondatban. A telepeseket az isteni ingatlanügynök Istenbe vetett rendíthetetlen hit hajtja, aki személyesen nekik osztja ki a földet.
Az ilyen ostobasággal nem lehet érvelni.
És még az IDF is, ahogy egy tiszt később elmondja nekem, a telepeseket stratégiai fenyegetésnek tekinti Izraelre nézve.
Az IDF-en belülről azt beszélik, hogy október 7-én a hadsereg egyes egységei azért nem érkeztek sokáig a helyszínre, mert a déli határról a ciszjordániai telepesek őrzésére vezényelték őket.
Anaki itt is egy háború lehetőségétől tart.
"Mindenki nagyfokú készültségben van. Bármelyik pillanatban fellángolhat.
Ami Gázában történt, tízszer rosszabb lesz. Palesztinok vesznek körül minket - Ofra északi részén egy Hamász-falu van.
Határozottan úgy gondolom, hogy egy újabb intifáda lehetséges. Tíz nappal ezelőtt teljes páncélzatban aludtam. Azt gondoltam, ennyi volt - elkezdődött".
Bármerre néztem Rámalláhban, fiatalokat láttam - főleg férfiakat: gyülekeztek, dohányoztak, beszélgettek.
A munkalehetőségek reménye nélkül sokan a szervezett erőszak és a szélsőségesség felé sodródhatnak.
Eközben az izraeli civilek nagy erőkkel vásárolnak annyi fegyvert, amennyit csak a kezükbe tudnak venni. Ez egy olyan háború, amelyből senki sem marad ki.
És itt Ciszjordániában az üzenet legalább annyira aggasztó, mint amennyire egyértelmű: ez csak a kezdet.
A teljes cikket fordította és szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója
Forrás és eredeti cikk címe: Is the West Bank heading for war?
Israeli settlers are spreading terror and resentment