TRIANON IGAZSÁGA - VilagHelyzete-sorozat #1-2-3.rész

Fogadjátok szeretettel ezt az évek alatt összeállított és az igazság megismeréséhez nélkülözhetetlen tudásanyagot

Jun 04, 2025

► Kik az igazi felelősök az I. világháború kirobbantásáért?

Harry Elmer Barnes történész 1922-ben már egyformán tette felelőssé a szövetséges antanthatalmakat és a központi hatalmakat a világháború kirobbantásáért.
1926-ra úgy pontosította az amerikai történész a véleményét, hogy Oroszország és Franciaország viseli a teljes felelősséget a háború kirobbantásáért 1914-ben és a központi hatalmakat nem terheli felelősség.

Barnes A világháború keletkezése (The Genesis of the World War) című munkájában írja:

„Poincaré már 1912-ben biztosította Izvolszkijt, hogy amint Oroszország megfelelően felkészült katonailag, és a megvesztegetett francia sajtó kellően felkészítette a francia népet, hogy háborúba menjen egy balkáni kérdés miatt, úgy csatlakozik Oroszországhoz, hogy bármilyen elfogadható balkáni incidenst alapul használjanak ki a támadás kirobbantására. Ez a háború biztosítaná Franciaország részére Elzász-Lotaringiát, Oroszországnak pedig a Szorosokat.4 Ilyen incidens kirobbantása végett bátorította Oroszország különböző összeesküvésekre Szerbiát Ausztria5 ellen, és látta el fegyverrel a szerbeket, s ígért segítséget Ausztria ellen…”

Ugyancsak Barnes írja, hogy

„Az 1914. év kezdetén Poincaré újból megállapodott Oroszországgal, hogy támogatja minden olyan háborúban, amely a Balkán miatt tör ki, természetesen abban a reményben, hogy az világháborúhoz vezet, amelynek eredményeként Oroszország megkapja a Szorosokat, Franciaország pedig Elzász-Lotaringiát.”

Edward Mandell House, aki Wilson elnök közeli barátjának és tanácsadójának számított, 1914. május 29-én ezt írta az amerikai elnöknek:

❗ „Amint Anglia hozzájárul, Franciaország és Oroszország végeznek Németországgal és Ausztriával.”

Visszatérve Barnes-hez, már idézett könyvében írja, hogy

„1914 januárjában megvitatás alatt állott Ferenc Ferdinánd főhercegnek, Ausztria (Osztrák–Magyar Monarchia) trónörökösének a meggyilkolása; a terv márciusban már határozott formát öltött. Májusban a tervet a szerb hadsereg főtisztjei vizsgálták felül és magas rangú orosz katonai hatóságok hagyták jóvá. Egyúttal megígérték, hogy Oroszország megsegíti Szerbiát, ha osztrák támadás érné… A főherceg meggyilkolását a szerb hadsereg magas rangú tisztjei tervezték. Ezek látták el az orgyilkosokat fegyverrel és lőszerrel, képezték ki őket pisztolylövésben, és átcsempészték őket Boszniába, hogy ott bevárják a főherceg érkezését. A szerb polgári kormányzatnak már egy hónappal a terv végrehajtása előtt biztos tudomása volt az összeesküvésről, de semmit sem tett, hogy a terv végrehajtását megakadályozza… A főherceget 1914. június 28-án Szarajevó utcáin lelőtték… Állíthatjuk, hogy a bűn a nagyhatalmak közül csaknem kizárólag Franciaországot és Oroszországot terheli…

A rendelkezésünkre álló adatok szerint Szerbia miniszterelnöke, Nikola Pasics legalább három héttel előbb tudott a június 28-i orvgyilkossági tervről.”

⤌--------------------------------------------------------------------------------------------------⤍
❗ Az I. világháború egy igazságtalan háború volt Németország ellen. A háborúért közvetlenül Szerbia, Franciaország és Oroszország a felelős. Csak ezek után következik Ausztria-Magyarország. Ez utóbbi állam azonban soha nem törekedett általános európai háborúra. A felelősség tekintetében a sor végén Németország és Anglia következik. Mindkettő ellenezte a háborút az 1914-es válság idején.

❗ A megtört és csalódott Wilson elnök visszatérve Versailles-ból Amerikába így fejezte ki magát:

„Egy titkos erő érvényesítette akaratát Európában, amelyet nem voltunk képesek beazonosítani.” ❗

Nemcsak II. Vilmosnak volt az a véleménye, hogy súlyos felelősség terheli a nemzetközi pénzhatalmi zsidóságot és a szabadkőműveseket az I. világháborúért, valamint az azt lezáró versailles-i békerendezésért.

❗ Lloyd George brit miniszterelnök írta:

„A nemzetközi bankárok félretolták az államférfiakat,
a politikusokat, az újságírókat és a jogászokat, és egy abszolút uralkodó módjára adták ki kötelező utasításaikat.”

Woodrow Wilson amerikai elnök főtanácsadója Versailles-ban Bernard Baruch, az amerikai hadiipar legfőbb irányítója volt.

A brit miniszterelnök, Lloyd George főtanácsadója a Rothschild-ház bizalmi embere Lord Alfred Milner volt. Másik tanácsadója pedig a Rothschild-dinasztia alapítójának, Mayer Amschel Rothschild közvetlen leszármazottja, Sir Phillip Sassoon volt.
Georges Clemenceau francia miniszterelnököt kormányának belügyminisztere, Georges Mandel látta el tanácsokkal. Az ő igazi neve pedig Jeroboam Rothschild volt.
Clemenceau tolmácsa Paul Mantoux történész, katonai tanácsadója pedig Kish volt. Valamennyi megnevezett személy zsidó vagy zsidó származású volt.

❗ Benjamin Freedman 1961-ben Washingtonban, a Willard Hotelben tartott előadásában elmondotta, hogy a nemzetközi pénzügyi köröknek és a zsidó bankároknak döntő szerepe volt az I. világháborúban.
Ezt azért állíthatja teljes bizonyossággal, mert ő is, mint gazdag New York-i zsidó ember ezekhez a zsidó körökhöz tartozott.

► CIKK: A világháborúk és Izrael létrejöttének elhallgatott előzményei

https://www.vilaghelyzete.com/2012/11/a-vilaghaboruk-es-izrael-letrejottenek_22.html

1916-ban, amikor az antant egyetlen katonája sem tartózkodott német vagy osztrák-magyar területen, Berlin békét ajánlott fel Londonnak a status quo ante alapján. Ez azt jelentette, hogy a harcoló felek abbahagyják a háborút és minden marad úgy, ahogy a háború kezdetén volt. Anglia ezt ellenezte, de már tartalékai kimerültek és rákényszerült a méltányos német ajánlat elfogadására.

Ekkor történt, hogy a német cionisták – kelet-európai társaik képviseletében is – az angol hadi tanácshoz fordultak. Kifejtették, hogy a háború megnyerhető és ezért nem kell elfogadni a német békeajánlatot. A háborút Amerika szövetségével meg lehet nyerni.

Így fogalmaz Freedman:

➤ „Garantáljuk, hogy az amerikaiak szövetségesként belépnek a háborúba, ha Palesztinát nekünk juttatjátok a győztes háború után.”

London ezt a titkos megállapodást 1916. október 19-én elfogadta.
Freedman ezután arról beszélt, hogy 1916 végéig az amerikaiak nagyobb része németszimpatizáns volt. A zsidók ugyanakkor nem szerették a cárt, és nem akarták, hogy az oroszok nyerjék meg a háborút. A sajtó és a bankházak azonban zsidó kézen voltak. A német zsidó bankok, mint például Kuhn Loeb és mások nem finanszírozták a francia vagy angol érdekeket mindaddig, amíg Párizs és London Oroszország szövetségese volt. Helyette Németországot támogatták. Azt akarták, hogy Németország döntse meg a cári hatalmat.

➤ Miután nemzetközi cionista körök lehetőséget kaptak, hogy megkapják Palesztinát, a helyzet megváltozott. Az irányításuk alatt álló tömegtájékoztatás németellenes lett. Röviddel a londoni kormánnyal történt titkos megállapodás után Wilson elnök bejelentette, hogy hadat üzen Németországnak és a központi hatalmaknak. Ezután a cionisták írásban is megállapodtak az angolokkal. Ez a híres Balfour deklaráció.

➤ A párizsi békeértekezleten 1919-ben 117 zsidó származású politikus és szakértő tűnt fel, mint a zsidóság megbízottjai, Bernard Baruch vezetésével. Benjamin Freedman is köztük volt és szemtanúja lehetett, ahogy feldarabolták Európát.

Ekkor előálltak a Palesztinára vonatkozó igényükkel. Bemutatták a németeknek a Balfour deklarációt. A németek ekkor tudták meg az igazi okokat, azaz miért kapcsolódott be Amerika a háborúba és miért rónak ki rájuk hihetetlen mértékű kártérítést. A németek ekkor nehezteltek meg eddigi barátaikra, mert Freedman szerint a zsidóság talán sehol sem élt jobb körülmények között, mint Németországban. Beszédében említést tesz Walter Rathenauról, Albert Balinról, a Hohenzollern család bankárjáról, Bleichroderról, valamint a Warburgokról. Ezután következett az, hogy a németek a zsidókat okolták I. világháborús vereségükért.

VilagHelyzete TRIANON IGAZSÁGA sorozat #2.rész

►Trianon - Miért lett magyarellenes a nemzetközi szabadkőművesség vezérkara?

➤ Edvard Beneš, a magyargyűlölő

Erre a kérdésre Thomas Masaryk és Edvard Beneš tevékenységének elemzésével kísérelünk meg választ adni. A pánszlávista és magyargyűlölő Masaryk és Beneš a cseh és a nemzetközi szabadkőművesség kiemelkedő személyiségei voltak az I. világháborút megelőző és az azt követő időkben is.

Az államok feletti hatalmi struktúrák segítségével mindig úgy helyezkedtek a nemzetközi politikai életben, hogy többé-kevésbé érvényesíteni tudták akaratukat. Már a világháború kezdetén – de különösen 1917-ben – mindketten jelen voltak minden fontos politikai eseménynél, majd a Népszövetség létrejöttében is vezető szerephez jutottak. Tárgyalópartnerként fogadta el őket Briand, Bartou, Stresemann. Benešsel pedig olyan személyiségek is tárgyaltak később, mint Sztálin és külügyminisztere, Litvinov. Még Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök is fogadta.

➤ Edvard Beneš volt a később kisantantnak elnevezett – Magyarország területeit minden nemzetközi jogi elv felrúgásával megszerzett – magyarellenes szövetség kigondolója és megszervezője is.

Aki a két cseh politikus, Masaryk és Beneš életútját nyomon követi, megállapíthatja, hogy kulcsszerepük volt a trianoni tragédia előkészítésében és annak az általuk létrehozott – de hosszú távon életképtelennek bizonyult – Cseh-Szlovákia volt az egyik legfőbb haszonélvezője. A két cseh politikus a későbbiekben is a trianoni diktátumot korrigálni törekvő Magyarország legádázabb ellensége maradt.
Különösen Edvard Beneš bizonyult olyan gátlástalan politikusnak, aki kész volt minden erkölcstelen eszközt igénybe venni az államok feletti hatalom, és annak fontos hálózata, a nemzetközi szabadkőművesség segítségével.

❗ A magyar nemzet sorstragédiája, hogy a szabadkőműves és erkölcstelen Beneš tevékenységének szinte minden mozzanata keresztezte a magyar nemzet érdekeit és ez tragikusan járult hozzá a magyar történelem kisiklatásához.

Az ezeréves Magyar Királyság felbomlasztásában aktívan résztvevő Beneš nemcsak az I. világháborút követő versailles-i békerendezésben, de az Európa II. világháború utáni határait megvonó jaltai tárgyalásokon is szerepet játszott. A versailles-i békediktátum hivatalos megalkotói a francia Georges Clemenceau, a brit Lloyd George, az amerikai Thomas Woodrow Wilson sajnos nemcsak tárgyaltak tárgyaltak vele, de elfogadták hazugságokra épülő, a történelmi Magyarországot felbomlasztó, feldaraboló, szétosztogató javaslatait. Ezeket beépítették a versailles-i békerendszerbe. Benešnek Masarykkal együtt kulcsszerepe volt az önrendelkezési elvnek megfelelően megtartandó magyarországi népszavazások elszabotálásában és a wilsoni elvek kisiklatásában.

❗ A szabadkőműves Edvard Beneš cinizmusára jellemző, hogy emlékirataiban leplezetlen kárörömmel írt arról, hogy szinte mindenkit becsapott Párizsban és Versailles-ban a rögtönzött csúsztatásokkal teli beszédeivel. Thomas Masaryk is feljegyezte saját memoárjában, hogy Párizsban, egykori tanítványához Benešhez hasonlóan, ő is úgy gondolta:

„Választanunk kellett Csehszlovákia megteremtése vagy a népszavazás között.”

Azt is Masaryktól tudjuk, hogy az antant eredetileg nem törekedett az Osztrák–Magyar Monarchia felszámolására, de az ő improvizációi és az osztrák–magyar kegyetlenségekről szóló hazug híresztelése kellő hatást váltottak ki, és jelentősen befolyásolták az amerikai közvéleményt.

A versailles-i Nagy-Trianon Palotában 1920. június 4-én lezajlott tárgyalássorozat valójában már csak egy tragikomikus színjáték volt a korábban már véglegesen eldöntött kérdésekről. Ezt támasztják alá azok a tények is, hogy a magyar küldöttség dokumentumait tárgyalási alapként nem vették figyelembe és véleményüket érdemben meg sem hallgatták.

➤ Már minden előre el volt döntve: csupán színlelt szerződés készült a nemzetközi jogot félresöprő tárgyalási színjátékon, amely nemcsak morálisan, de jogilag is semmisnek nyilvánítható. (Magyarország trianoni határait lényegében már az 1917. június 28–30-án a párizsi Hotel du Temps-ben megtartott szabadkőműves világkongresszuson kijelölték.)

❗ A brit alsóház tagja, Robert Grower is megírta, hogy a cseh szabadkőművesek követeléseit a nagyhatalmak titkos tárgyalásokon már 1918 nyarán elfogadták.

A francia külügyminisztérium szakemberei azonban készítettek egy tanulmányt, amelyben 1918. november 20-án a következő figyelmeztetés volt olvasható:

„Szlovákia létezése nem egyéb, mint mítosz. Észak-Magyarország szlovák ajkú törzsei soha nem alkottak államot. Az általuk meghúzott etnikai vonal sehol nem érinti a Dunát. Nem foglalja magában Pozsonyt sem, ahol 14 szlovákra 86 magyar és 86 német jut… Csak Turócszentmárton lehet szlovák főváros.”

Az amerikai segítséggel győzelemre segített antanthatalmak valósággal gyűlöletet éreztek a legyőzöttekkel szemben.

➤ Edvard Beneš már 1919. december 2-án közölte Temps-ben, hogy a majd összeülő békekonferencia döntései a Magyar Királyság határaira vonatkozóan véglegesek és azon semmit nem fognak változtatni.

A magyar területek megszerzésére törekvő szomszédainknak nagy segítségére volt, hogy több neves külföldi szabadkőműves közírót, ismert közéleti személyiséget sikerült megnyerniük. A magyar értelmiség és politikai vezetés igazának a tudatában elmulasztotta, hogy maga is igénybe vegye külföldi közvélemény-formálók szolgálatait. A politikai propagandában igen hatékony lehet a megtévesztés és a direkt hazudozás. A propaganda mindig számíthat sikerre egyrészt azért, mert a közvélemény jelentős része tájékozatlan, másrészt azért, mert nincs lehetőségük az olvasott vagy hallott hír valódiságának ellenőrzésére. A dezinformáció különösen akkor hatékony, ha a megrágalmazott nem igyekszik azt ellensúlyozni. A hallgatást rendszerint beismerésnek fogadják el.

➤ Megkönnyítette Masaryk és Beneš áskálódásait, hogy befolyásos szabadkőművesek támogatásával meg tudtak nyerni maguknak olyan személyeket, mint Seton-Watson, aki Scotus Viator néven is ismert, Louis Leger, Ernest Denis, Pierre Moran, vagy Sardou. Seton-Watsonnak számos könyve jelent meg 1907 és 1911 között. Ő is szabadkőműves volt, aki arra kapott megbízást, hogy minél többet publikáljon a Magyar Királyság és az Osztrák–Magyar Monarchia ellen. Ő is az akkor már szabadkőműves befolyás alatt álló Oroszország és a nagy szláv érdekek szolgálatában állott. Nem tudott magyarul és a Magyar Királyság területén élő nemzetiségek nyelvén sem értett.

➤ Az ugyancsak szabadkőműves befolyás alatt álló és a Magyarországtól elszakadni kívánó nemzetiségi vezetők látták el információkkal. A tőlük kapott tájékoztatás valódiságát Seton-Watson soha nem ellenőrizte. A magyarokkal nem állt szóba. Írt viszont egy hosszú könyvet a románok mítoszokkal teli történetéről.
Watson 1919. december 1-én londoni lakásán megbeszélést tartott. Erre meghívta a cseh, a román és a szerb politikusokat, hogy megbeszélje velük a béketárgyaláson a magyarokkal szemben követendő stratégiát. Seton-Watson a versailles-i béketárgyaláson úgy szerepelt, mint Kelet-Közép-Európa kérdéseinek a szakértője.

Véleménye döntő módon hozzájárult annak a hamis képnek a kialakulásához, amely Magyarországot igyekezett felelőssé tenni az I. világháború kirobbanásáért.
Seton-Watson számára a magyargyűlölet jó befektetésnek bizonyult. Mindvégig bőven kapott pénzügyi támogatást, végül pedig megkapta a Londoni Egyetem Masaryk Tanszékét, amelyet a szabadkőműves prágai kormány finanszírozott. Az álszakértő Seton-Watsonnal szemben megnevezhetünk egy igazi szakértőt, ugyancsak angol Henry Noel Braitsfordot. Igazi tudósként idejében figyelmeztetett a rögtönzött és csak propagandával alátámasztott béketervek hibáira és az ebből származó komoly veszélyekre. A League of Nations (Népszövetség) című munkájában, amely 1917-ben jelent meg Londonban, komoly érveket hozott fel a tervbe vett propaganda-béketervek hibáinak bizonyítására. Történelmi tapasztalat, hogy a komoly szakmunkák nagyon ritkán versenyezhetnek a publicisták felületes és hangzatos propagandájával.

Hasonló arányokban folyt a francia tömegtájékoztatás indoktrinálása és megvesztegetése orosz–román–szerb, később pedig cseh pénzzel is.

Erről számos leleplező adatot közölt Henri Pozzi francia diplomata a Les Coupables (Századunk bűnösei) című munkájában15, amely Párizsban és Budapesten 1936-ban jelent meg.
A mesterséges képződménynek számító Cseh-Szlovákia kikényszerítése elrettentő példája annak, hogy miért nem szabad despota önkénnyel létrehozni egy államot. Nem a benne élő népek akarata érvényesült, hanem néhány önző, gátlástalanul hazudozó, rágalmazó, csaló, nagyravágyó személy akarata. Thomas Masaryk maga bevallotta a Die Weltrevolutin (A világforradalom) című munkájában, hogy az antanthatalmak valójában nem akarták feldarabolni az Osztrák–Magyar Monarchiát. Elsősorban a Német Birodalomról akarták leválasztani a Monarchiát. Ma már tudják a történészek, hogy Wilson amerikai elnök, Lloyd George miniszterelnök, Churchill és Eden is fönn akarta tartani az Osztrák–Magyar Monarchiát. Ennek ellenére a szűk látókörű és csak önző partikuláris céljaikat követő cseh politikusoknak sikerült szétrombolniuk az egész Európa egyensúlyának szempontjából fontos államszervezetet.

➤ Thomas Masaryk az egész amerikai közvéleményt is félrevezette. Erről így ír a lelkiismeretlen politikát folytató cseh professzor:

„Az osztrák-magyar kegyetlenkedésekről szóló hírek igen eredményes hatásúak voltak.”

Edvard Beneš, aki még Masaryknál is gátlástalanabbul hazudott, a Detruises l’Austriche-Hongrie (Ausztria-Magyarország elpusztítása) című, 1916-ban publikált munkájában azt állította, hogy a csehek és a szlovákok azonos népet alkotnak, egységes nyelvvel, azonos kultúrával és közös történelemmel.
A békeszerető és tudós humanista pózában tetszelgő Masaryk és Beneš azonban megdöbbent, amikor 1916 decemberében értesült arról, hogy a központi hatalmak békeajánlatot tettek.

❗ Masaryk így írt erről A világforradalom 313. oldalán:

„Amikor megérkeztek a békeajánlatok és arról volt szó, hogy fegyverszüneti tárgyalásokat kell indítani, közöltem az elnökkel [Wilsonnal] azon meggyőződésemet, hogy a háborút tovább kell folytatni.”

A 330. oldalon ehhez hozzáfűzi:
„Mert, ha a szövetséges hatalmak [az antant] gyorsan vívták volna ki a győzelmet, úgy függetlenségünket soha sem nyerhettük volna el.”

Jellemző a két álszent cseh szabadkőműves szemforgatására, hogy mindenütt azt terjesztették: a világháborúért a központi hatalmak felelősek, elsősorban a magyarok, és köztük is a legnagyobb háborús bűnös nem más, mint Tisza István, akit szabadkőművesek által felbérelt merénylők gyilkoltak meg 1918. október 31-én.

➤ A versailles-i békekonferencia résztvevői számára Beneš összesen 11 memorandumot készített. Ezek mind dezinformálásra szánt, rögtönzött fércmunkák voltak, amelyekről így ír:

„Mivel láttam a veszélyeket […] egyedül fogtam hozzá a jövő akcióink előkészítéséhez […] majdnem mindent improvizálva, források és bibliográfia nélkül készítettem el a békére vonatkozó és ma már ismert memorandumaimat.”

Beneš a cseh követeléseket a második számú memorandumában foglalta össze.

❗ Ez bizonyíthatóan teljes terjedelemben valótlan állításokat tartalmaz. Minden történelmi tényt mellőzve azt improvizálta, hogy a csehek már a VI. században uralmuk alatt tartották Cseh-Morvaországot, Sziléziát és a Magyar Királysághoz tartozó Felvidéket. Ez utóbbi területen, mint tudjuk, soha nem éltek csehek. Az úgynevezett Nagy-Morva Birodalom, amely 833-tól 894-ig létezett, német hűbéres volt, és csak a Felvidék nyugati szélére terjedt ki. Benešnek azért volt szüksége erre a kitalált mesére, hogy tervezett állama geopolitikai helyzetét ezzel a ködösítéssel megalapozza.

A cseh politikus népszámlálási adatai is légből kapottak voltak. Azt a kitalációt terjesztette, hogy a magyarság a Felvidéken szétszórtan él, és hogy Magyarországon ugyanannyi szlovák él, mint magyar az általa elképzelt határok között létrejövő Szlovákiában. Szemrebbenés nélkül hazudta, hogy Pozsony évszázadok óta szlovák város. Az ötödik számú memorandumában szabadjára engedte fantáziáját és azt a becstelenséget állította, hogy a magyarok összefogdosták a 12-15 éves szlovák lányokat és távoli bordélyházakba szállították. Hasonló hazug módon írt a szlovákok állítólagos gazdasági elnyomásáról. Valójában éppen a Felvidéket iparosították a leginkább a magyar kormányok. Ennek eredményeit később éppen a csehek tették teljesen tönkre, amelyet hiteles szlovák forrásokkal lehet bizonyítani.

➤ Beneš virtuóz hazudozóként zsonglőrködött a statisztikai adatokkal is. Már említett ötödik számú memorandumában azt állítja, hogy a bekebelezendő területeken 860 ezren beszéltek magyarul. A valóságban azonban 1 millió 84 ezren. A cseh szabadkőműves a hasára ütve azt is megállapította, hogy Magyarországon 630 ezer szlovák maradt volna a Felvidék elcsatolása után. A tényleges számuk 165 ezer volt. Az adatokat Beneš tovább torzította a versailles-i tárgyalásokon, mert a magyarok számát 650 ezerre csökkentette, a magyarországi szlovákokét 450 ezerre növelte. Bedobott olyan hazugságokat is, hogy a csallóközi magyarok küldöttsége kérte Masaryktól a Csallóköznek a tervezett Csehszlovákiához való csatolását.

❗ ➤ Az olyan kulcshelyzetben lévő döntéshozók Versailles-ban, mint Lloyd George brit miniszterelnök, ezekre a hazugságokra utalva mondotta később a londoni parlament alsóházában 1936. július 27-én:

„Azok után a statisztikák után kellett ítélkeznünk, amelyeket elénk adtak. A mellettünk harcolt nemzetek javára részrehajlóak voltunk, és inkább hittünk az ő állításaiknak, mint azoknak az adatoknak, amelyeket az ellenünk harcolók szolgáltattak. Végtelenül sajnálom, hogy eljárásunk sok esetben nem nyert beigazolást. Voltak Magyarországnak olyan részei, amelyeket az elénk tett statisztikák alapján ítéltünk oda Csehszlovákiának […] e területek a jelen pillanatban magyar képviselőket küldenek a csehszlovák parlamentbe.”

❗ Szabadkőműves módra hozták létre az amerikai nagyvárosban, Pittsburghben (Pennsylvania), a Csehszlovák egységet meghirdető dokumentumot.

A szlovák Jednota és a Slovenska Liga vezetői 1918. május 30-án írták alá Masarykkal az egységkormány létrehozásáról szóló megállapodást. Ez egyenjogúságot ígért a cseheknek és a szlovákoknak. Amikor 1920-ban a szlovákok követelték a pittsburghi szerződésnek a csehszlovák alkotmányba való felvételét, akkor Masaryk, aki a megállapodás egyik aláírója volt, érvénytelennek nyilvánította arra a nevetséges okra hivatkozva, hogy az aláírás napja ünnepnap volt, és az ezen a napon aláírt bármely közokirat érvénytelen az Egyesült Államokban. Azt is hozzátette, hogy az okmányt aláíró szlovákok amerikai állampolgárok voltak. De arról hallgatott Masaryk, hogy az aláírás idején ő osztrák állampolgár volt.

1920-ban valójában nem volt szükség az egységokmányra annak ellenére, hogy Csehszlovákia megszületése azon alapult. A Magyar Királyság Felvidéknek nevezett északi részén élők nevében 1918. október 30-án Túrócszentmártonban 105 szlovák – minden meghatalmazás nélkül – mondotta ki a Felvidéknek Csehországhoz való csatolását. Ebből a 105 résztvevőből is a többség helybeli lakos volt. Tény az, ha a Wilson elnök által meghirdetett önrendelkezési jog érvényesül, és ha a Felvidéken élő valamennyi szlovák egy véleményen lett volna, akkor sem lett volna többségük.

❗ Nem lehetett, mert az elcsatolt Felvidék lakosságának csak 48,16%-át tették ki a szlovák ajkúak. Az is tény, hogy a szlovákok egyáltalán nem voltak egy véleményen. Az ugyancsak 1918. október 30-án Eperjesen megalakult Szlovák Nemzeti Tanács, amelynek az elnöke Dvorcsák Viktor volt, meg akarta tartani a Magyarországgal való politikai egységet. A csehpárti szlovák vezér, Srobár Lőrinc állapította meg, hogy 1918 előtt alig több mint félezer volt az öntudatos, tehát magyarellenes szlovák értelmiségiek száma.

❗ A nemzetközi szabadkőművesség megbízásából működő és a csehek nagy barátjának számító Seton Watson (Scotus Viator) is legfeljebb ezerre becsülte a magyarellenes szlovák ajkú értelmiségiek számát. Jellemző a szlovákok jelentős részének a magyarbarátságára, hogy 1918 őszén Stodola Emil, a budapesti szlovák ügyvivő még magyar csapatokat kért a Károlyi-kormánytól a Magyar Királyságba Királyságba törvénytelenül behatoló cseh alakulatok kiverésére. Stodolát ekkor leváltották és Hodzsa Milánt nevezték ki a helyére. Hodzsa Budapesten az 1938. évi bécsi döntésben elfogadott határvonalnál kedvezőbb határban egyezett meg. Ezt Beneš természetesen nem ismerte el. A magyarok mellett foglalt állást az Ungváron megalakult, magyar érzelmű ruszinokból álló Rutén Nemzeti Tanács is. Ez is bizonyítja, hogy a Magyar Királyságban élő szláv népcsoportok között voltak olyanok, amelyek az önrendelkezési elv alkalmazásával egy államban akartak maradni a magyar nemzettel.

❗ Tényként állapíthatjuk meg, hogy Edvard Beneš külpolitikai tevékenysége nagymértékben hozzájárult az Osztrák–Magyar Monarchia társállamát képező Magyar Királyság világháborúban betöltött szerepének hátrányos megítéléséhez és a trianoni békediktátumban rögzített területvesztéseihez.

A szabadkőműves Beneš történelemhamisításának megítéléséhez idézünk 1920. február 23-án, már külügyminiszterként a csehszlovák nemzetgyűlésben elhangzott beszédéből.

Interpellációra válaszolva megállapította, hogy a magyar kérdéskör még korántsem eléggé világos és a békekonferencia résztvevői nem ismerik kellőképpen és nem értik jól a magyarok valódi helyzetét:

➽ „Megragadom az alkalmat, hogy mindenről ejtsek néhány szót. A Szent István egykori koronájához tartozó területek uralkodó osztályai által képviselt magyar népet minden szövetséges egyöntetűen a világháború legfőbb segítőjének, ha ugyan nem az első számú felelősének tartja. A magyarok már a háború előtt is azon mesterkedtek, hogy a propaganda minden eszközével elkendőzzék a korábbi magyar kormány és főleg bizonyos arisztokrata kormánykörök tetteit. Ám mindezek ellenére a háború folyamán folyamán sikerült lelepleznünk a magyar oligarchia valódi lényegét, valamint Magyarországon a háború előtt és után uralkodó valódi állapotokat. Az egész világ elborzadt ezeknek a tősgyökeres mongol politikai viszonyoknak a láttán, és megértette, hogy a háborút nem egyedül az egykori Osztrák–Magyar Monarchia végzetes politikája robbantotta ki, hanem sokkal inkább Budapesten, mint Bécsben készítették elő.”

➽ A Franciaországban is és Magyarországon is szaktekintélynek számító Fejtő Ferenc ugyanis tömören így fogalmazta meg véleményét a trianoni békediktátumról:

„Tudni kell, hogy Trianon egy szabadkőműves klikk műve volt, akiket cseh és román vezetők befolyásoltak.”

Fejtő Ferenc a történész pontosságával számol be arról, hogy Beneš és Masaryk hogyan hajtották végre a modern Csehszlovákiát megteremtő programjaikat a nemzetközi szabadkőművesség olyan tagjainak a közreműködésével, akik az I. világháború alatti és utáni nemzetközi politikában a formális hatalom csúcsain álltak.

➽ Fejtő Ferenc Rekviem egy hajdan volt birodalomért című munkájában így magyarázza meg az imperialista háború átalakulását ideológia célokat követő háborúvá:

„Akkor már Benešék a nacionalista áramlat és a francia–angol szabadkőművesség hatása alá kerültek, amelyhez hozzátartozott Wilson is […] szóval, ami Trianont illeti, az tény, hogy Jászi Oszkár, illetve Károlyi Mihály gondolatát, hogy egy demokratikus és autonómiákkal élő föderális államot csináljunk Magyarországból, lényegében nem akarta senki […] nyugaton sem támogatta senki.”

➽ Fejtő Ferenc úgy látja, hogy Trianon ideológiája a republikánus baloldal háborúja volt a klerikalizmus ellen. Erről így ír:

„A francia parlamentet még a háború előtt választották meg, a háború alatt ugyanaz maradt, és abban a radikális párt, amelyiknek a többsége szabadkőműves volt, ugye, azok diktáltak. Na most azoknak szemében a katolikus Ausztria-Magyarország, amelyet valójában nem ismertek, a Vatikán támasza volt. És itt ütköztek ki a demokratikus köztársaságokból álló Európa téveszméi, mert a szerbek, a horvátok vagy a szlovákok nem voltak demokratábbak, mint a magyarok, sőt a demokráciának Magyarországon erősebb bázisa volt, mint a régió bármely más országában.”

➽ A Monarchia szétbontását lényegében a wilsoni 14 ponttal próbálták megindokolni, amely a népek önrendelkezési jogát helyezte előtérbe. A népek önrendelkezési elvét nagy hangon hirdető cseh, román és szerb szabadkőművesek által irányított nacionalista politikusok azonban hallani sem akartak a népszavazásról.

❗ A csehek nagy francia barátja, a magyargyűlölő André Tardieu is nyíltan megmondta:

„Választanunk kellett Csehszlovákia megteremtése vagy a népszavazás között.”

A szabadkőműves demokraták ezért inkább a csaláshoz és a megtévesztéshez fordultak. A tudósként tisztelt Masaryk a versailles-i béketárgyaláson képes volt azt hazudni az Ipolyról, hogy hajózható folyó. Olyan képet mutatott fel, amelyen gőzhajó is volt látható, holott az Ipolyon csak ladikokkal lehetett közlekedni. A nagy cseh tudós azért állt elő ezzel a hazugsággal, mert így próbálta megindokolni az államhatárnak az Ipolyig való kitolását. A Masaryk által felmutatott képet a Tiszáról készítették Csongrád és Szeged között. Benešék még a sátoraljaújhelyi Ronyva-patakot is hajózhatónak tüntették fel a térképen.

❗ Az eddig már ismertetett, 1917-ben megtartott szabadkőműves fórumokon meghozott és az Osztrák–Magyar Monarchia feldarabolását célzó szabadkőműves határozatokat később 1919-ben és 1920-ban az I. világháborút lezáró versailles-i békerendezésben pontról pontra érvényesítették. Ez igaz a Magyarországot sújtó trianoni békediktátumra is.

A nemzetközi szabadkőművesség és a magyarországi szabadkőműves szervezetek általában nem intézményesen és deklaráltan érvényesítették döntéseiket. Erre mindig az általuk kiválasztott, majd pozícióba helyezett és az informálisan adott utasításaiknak engedelmeskedő politikusokat használták. A szabadkőművesség formálisan nem politikai szervezet vagy párt, és ezért céljait befolyásos tagjain keresztül éri el.

VilagHelyzete TRIANON IGAZSÁGA sorozat #3.rész

► André Tardieu és a szabadkőművesség szerepe az I. világháború létrehozásában és 'Trianon levezénylésében'.

❗ Azért kell kitérnünk a szabadkőművesek szerepére, hogy alátámasszuk: Trianonban nem azok döntöttek, akik a nyilvánosság előtt szerepeltek.
A trianoni békediktátum a magyar nép számára a nagy háború egyik tragikus következménye.

❗ Ennek a megértéséhez van szükség ahhoz, hogy a történelemtudomány végre feltárja az I. világháború kitörésének a valódi okait. Az eddig a világ közvéleménye elé állt magyarázatok, amelyeket iskolákban az egyetemekig bezáróan tanítanak, hiteltelenek.

A korrupt André Tardieu magas rangú szabadkőműves volt. A New Age Magazin 1946. évi számában megjelent egyik cikk felhívta a figyelmet az 1945-ben elhunyt francia miniszterelnök szabadkőművességre vonatkozó véleményére:

❗ „A szabadkőművesség nem magyaráz meg mindent, de ha kihagyjuk a kötelező beszámolásból, akkor a jelenkor történelme érthetetlenné válik.” ❗

A harmadik (1877–1946) és a negyedik (1946–1958) Francia Köztársaságot a történettudományban is elfogadott álláspont szerint a szabadkőművesek dominálták, akik egymás után két antiklerikális reformot is bevezettek az egyházi befolyás csökkentésére.

❗ Az ugyancsak szabadkőműves angol-amerikai Edward Mandell House írja – a szerzőről, André Tardieu-ről, aki a francia amerikai hadügyek főmegbízottjai is volt, az 1921-ben21 – az Egyesült Államokban megjelent, a versailles-i békeszerződésről szóló könyvének az előszavában:

➤ „Mások is vannak, akik képesek pontosan és érdekfeszítően elemezni azokat az eseményeket, amelyek az I. világháborúhoz vezettek és magát a háborút is, de André Tardieu-n kívül nincs más francia, eltekintve Clemenceau-tól, aki olyan hitelesen számolhatna be a békeszerződésről, amelyet Versailles-ban 1919. június 28-án írtak alá, mint ő.
Tardieu úr semmit nem másodkézből vesz át. Résztvevője volt azoknak az eseményeknek, amelyekről ír. A Küldöttek Tanácskozó Testületének tagjaként ismerte a francia politikai élet áramlatait, és hozzáértően számol be a nagy konfliktushoz vezető okokról. A francia hadsereg tisztjeként hitelesen szól a történelem dicsőséges részéről, amelynek ő is a részese volt. Ez a tapasztalat segítette, amikor felkérték az egyik legfontosabb szerep elvállalására a béketárgyaláson. Nem volt senki, aki több energiával végezte volna munkáját és senki sem tudta jobban megragadni a Kongresszus elé került kényes és bonyolult problémáknak a lényegét.
Nemcsak Franciaország számára volt felbecsülhetetlenül értékes, de a más országokból ott lévő szakértő társai számára is. Igazság szerint az egyik csaknem nélkülözhetetlen ember volt a konferencián. Éppen ezért, ha van valaki, aki ismerni akarja azokat a sorsdöntő napokat Párizsban, amikor Franciaország szövetségesei összegyűltek a világ minden sarkából, hogy elszámoljanak a központi hatalmakkal, olvassa el az Igazság a szerződésről, mivel olyanvalaki informál, aki tájékozott volt.”❗

❗ Az 1914. június 28-án végrehajtott szarajevói merénylet résztvevőiről kiderült, hogy valamennyien szabadkőművesek voltak, illetve kapcsolatban álltak szabadkőműves irányítás alatt működő titkos szervezettekkel. Bosznia-Hercegovina 1908-as annexióját követően Nyikolajevics Szvetomir találkozott Budapesten a magyarországi Szimbolikus Nagypáholy vezetőivel. Megvitatták, hogy milyen kilátásai vannak egy Osztrák–Magyar Monarchia és Szerbia közötti háború kitörésének. Olyan balkáni háborúról folytattak eszmecserét, amely Európára is kiterjedhetne.

➤ Fontos tanácskozásra került sor Londonban is 1910 januárjában. Ezen a szociáldemokrata pártok képviselői tanácskoztak ugyancsak egy várható nagy háborúról. Elképzeléseik szerint az ilyen nagy háborút követő veszteségek, a magas adók, a néptömegek nélkülözései szükségszerűen forradalmi helyzet kialakulásához vezetnek. Ha pedig valamennyi ország forradalmi kormányzat alá kerül, a formális kormányok az informális pénzhatalom utasításainak engedelmeskedve már létrehozhatják az Új Világrendet, amely globális diktatúra lenne.❗

A franciaországi Grand Orient Nagypáholy egyik célja az volt, hogy a Német Császárságot köztársasággá alakítsa át. Ausztria-Magyarország éléről is el akarta távolítani a Habsburg-dinasztiát, amelyet a Vatikán támaszának tekintett Európában. Több kísérletet is tett, hogy a Monarchia egészét, vagy egy részét szabadkőműves állammá alakítsa át.

➤ Amikor Románia bevonása napirendre került az antantállamok szövetségébe, Tardieu-t meghívták Bukarestbe, és ott előadást tartott 1914. március 11-én. Az egyébként tehetséges és művelt francia diplomata és újságíró olyan címet adott előadásának – "Erdély: Románia Elzász-Lotaringiája" – amely egy nyilvánvaló hazugsággal próbálta megnyerni a román sovinisztákat.

Tardieu célja az volt, hogy meggyőzze a területszerzésre törekvő román nacionalistákat arról, hogyha el akarják érni céljaikat, az orosz és a szerb pánszlávista mozgalomhoz kell csatlakozniuk.

➤ Alexander Izvolszkij és Veznics, Szerbia párizsi nagykövete beavatták Tardieu-t és Szazonovot a Belgrádban működő Fekete Kéz nevű titkos szervezet terveibe. Az előzményekhez tartozik, hogy Szerbia, Románia és Görögország 1912-ben felújították titkos megállapodásukat arról, hogy segítséget nyújtanak Szerbiának, ha háború törne ki az Osztrák–Magyar Monarchia ellen.

Erdélyt Románia Elzász-Lotaringiájának nevezni egy olyan művelt francia politikus részéről, mint Tardieu, nemcsak tudatos megtévesztésnek, de provokációnak is tekinthető, amellyel kihívást intézett az Osztrák–Magyar Monarchiával szemben. Erdély a történelem során soha nem volt Románia része, sőt Románia nevű állam is csak 1862-től létezett, amikor a két fejedelemség, Havasalföld és Moldva egyesült, és felvette a Románia nevet. Erdélyben a magyarok alapítottak államot, és a modern Románia Románia államként csak az I. világháború után jelent meg Erdélyben.

❗ Tardieu személye azonban azért is különösen fontos a magyar nép, a magyar nemzet és a történelmi Magyarország számára, mert ő volt a trianoni békediktátum szövegének első számú megfogalmazója. Georges Clemenceau miniszterelnök ugyanis Tardieu-t bízta meg a diktátum szövegének elkészítésével. Az a Tardieu, aki hosszú időn át fogadott el rendszeresen megvesztegetési pénzeket különböző forrásokból, semmilyen magyar érvet, még a legmegalapozottabbat sem volt hajlandó elfogadni.
A Párizs környéki béketárgyalások egyik szellemi irányítójának is tekinthető André Tardieu, Ion Bratianu román miniszterelnök meghitt bizalmasa és egyik közeli barátja volt. Tardieu a határmeghatározási javaslatok kidolgozásával megbízott bizottság elnökeként a határok kialakításában teljesen szabad kezet kapott.

Tardieu megtartotta szoros kapcsolatát a sajtóval is, és szinte a saját tetszése szerint tudta befolyásolni nemcsak a francia, de a világközvéleményt is. A sajtó befolyásolásában szorosan együttműködött a cseh és a román szabadkőművesekkel is.

Benešék óriási német területeket követeltek, Bratianu-ék pedig egész Budapestig akartak terjeszkedni. A csehek korridort is létre akartak hozni Magyarországon keresztül, hogy egy államba egyesítsék az északi és a déli szlávokat. A belgrádi kormány is bőkezűen folyósította a korrupciós pénzeket. A szerbek Albániát akarták annektálni és Fiumére is igényt tartottak. A bolsevik hatalomátvétel után Oroszország már nem fizette a korrupciós pénzeket, de helyébe lépett Szerbia, majd Bukarest és Prága is, miután Masaryk és Beneš visszatért Csehországba, hogy létrehozza a korábban nem létező Cseh és Szlovák államot.

Tardieu volt az, aki nemcsak elmondta, de le is írta, hogy nem szabad népszavazásokat megtartani sem a Felvidéken, sem Erdélyben, mert akkor sem Csehszlovákia, sem Nagy-Románia nem jöhetett volna létre, mivel Bukarest sem kaphatta volna meg az antanttól a titkos szerződésekben neki ígért Erdélyt, a tiszántúli területet és a Bánátot.

A teljes cikket szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója

❗ Ha fontos neked az igazság és annak megosztása és szeretnéd olvasni továbbra is a cikkeket elemzéseket, valódi tudásanyagokat, segíts kérlek támogatásoddal az elkészültében!👉

ÉRTÉKELEM ÉS SEGÍTEM A MUNKÁDAT

vagy előfizetőként csatlakozz az oldalhoz!