Seymour Hersh: Így robbantotta fel az Amerikai Egyesült Államok merénylete az Északi Áramlat gázvezetéket
A New York Times "rejtélynek" nevezte, de valójában az USA hajtotta végre az eddig titokban tartott tengeri hadműveletet. A Pulitzer-díjas Seymour Hersh cikkének fordítása
Az USA haditengerészet Búvár és Mentőközpontja egy eldugott helyen van: egy Panama City nevű város valamelyik négysávos utcájában. A város a neve ellenére az USA-ban, Florida államban található, manapság virágzó turistaközpont, a Florida-Alabama határ közelében. A központ épülete is beolvad környezetébe: betonépület, amely a kinézete alapján lehetne akár egy chicagói szakközépiskola is. Az épülettel szemben önkiszolgáló mosoda, valamint egy tánciskola található.
A központ már évtizedek óta búvárokat képez, akiket aztán szétküldenek amerikai katonai egységekhez világszerte. Az iskola tanítványai széles körű kiképzést kapnak: megtanulják, hogyan kell C4 robbanóanyaggal bánni kikötőkben vagy strandokon, nem kívánatos törmelékeket eltávolítani, hogyan kell a víz alatt maradt bombákat hatástalanítani, de azt is, hogy hogyan kell felrobbantani tengeri olajkutakat, működésképtelenné tenni tengeralatti erőműveket, vagy lerombolni a csatornák zárható hídjait. A Panama Cityben található központban található Amerika második legnagyobb belső medencéje. Ebben a központban választottak egy jó képességű és titoktartó egyénekből álló búvárcsoportot akiket később megbíztak egy robbantással a Balti-tengerben, 260 lábbal a tengerszint alatt.
Tavaly júniusban a Navy (USA haditengerészet) búvárok egy nyári NATO gyakorlaton vettek részt, a BALTOPS 22-őn. A gyakorlat leple alatt egyes búvárok távirányítással aktiválható robbanóanyagokat helyeztek el a tenger mélyén. Három hónappal később a négy vezeték közül három felrobbant. Ezt az információt egy olyan forrástól tudom, akinek közvetlen tudomása volt a művelet tervezéséről.
A négy vezeték közül kettő képezte a Nord Stream 1 (Északi Áramlat 1) vezetéket. A Nord Stream 1 már több mint tíz éve látta el Nyugat-Európát olcsó orosz földgázzal. A másik kettő a Nord Stream 2 (Észak Áramlat 2), már megépült, de még nem volt üzemben. Mivel az orosz hadsereg akkor kezdett gyülekezni az ukrán határon, és már megvolt az esélye annak, hogy kitör az a háború, amelyről ma már tudjuk, hogy a második világháború óta Európa legvéresebb háborúja, Joe Biden elnök félt, hogy Vlagyimir Putyinnak a vezetékek lehetőséget adnak, hogy a földgázt mint fegyvert használja, hogy elérje politikai és területi ambícióit.
Adrienne Watson, a Fehér Ház egyik szóvivője egy emailben úgy nyilatkozott, hogy ez az állítás „hamis, teljes fikció”. Tammy Thorp a CIA szóvivője is tagadja a fentieket.
Biden a vezetékek szabotázsával kapcsolatos döntését egy kilenc hónapos titkos vita után hozta. A vita a washingtoni nemzetbiztonsági közösség tagjai között zajlott, elsősorban arról, hogyan lehetne a kívánt célt megvalósítani. Azaz nem arról, hogy a küldetés megvalósuljon-e, hanem arról, hogy hogyan!Nehogy a nyilvános nyomokból ki lehessen következtetni, ki volt a tettes.
A Panama Cityben található központ embereire azért esett a választás, mert ők kizárólag a haditengerészet tagjai voltak, és nem tartoztak az amerikai különleges műveleti csoporthoz (American Special Operations Command). Az utóbbi műveleteiről az elnöknek kötelessége tájékoztatni a képviselőházat, valamint a művelet előtt jelentést kell kapnia a szenátus és a képviselőház vezetőinek. A Biden adminisztráció mindent megtett annak érdekében, hogy a művelet, amelynek előkészítése 2021 év végén és 2022 év első hónapjaiban történt, titokban maradjon.
Biden elnök külügyi csapata (Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó, Tony Blinken külügyminiszter, Victoria Nuland külügyminiszter-helyettes) mindig is hangosan és következetesen ellenezték az Északi Áramlat 2 gázvezeték megépítését. A két egymás mellett elhelyezkedő vezeték hossza 750 mérföld. A Balti-tenger alatt futnak, két orosz kikötővárosban kezdődnek (az észt határ közelében), észak Németországban végződnek. A Dániához tartozó Bornholm sziget mellett is elhaladnak.
Mivel a két vezeték lehetővé tette, hogy a gáz ne Ukrajnán át jusson Európába, Németország számára különösen előnyös volt. Németország már jó ideje élt az olcsó orosz földgáz nyújtotta lehetőségekkel. Az ipari felhasználás után maradt fölösleget Németország eladta több nyugat-európai országnak. Mivel az USA ígéretet tett, hogy elkerüli Oroszországgal a közvetlen konfliktust, a Biden adminisztrációnak fontos volt a műveletet titokban tartani.
Washington és oroszellenes NATO partnerei már a Nord Stream 1-re is úgy tekintettek, mint a nyugati dominancia elleni kihívásra. A vezetéket üzemeltető vállalatot, a Nord Stream AG-t, 2005-ben jegyezték be Svájcban. A vállalat partnere a Gazpromnak, egy nyilvánosan jegyzett orosz vállalatnak, amely hatalmas profitot hoz a befektetőknek, melyek között a Vlagyimir Putyinhoz köthető oligarcháké a vezető szerep. A Nord Stream AG-ben a Gazprom részesedése 51 százalékos volt, a fennmaradó 49 százalékon négy európai cég, egy holland, egy francia, és két német, osztozott. Az utóbbi négy jogkörébe tartozott a vezetéken már megérkezett gáz további értékesítése helyi fogyasztókhoz Németország és Nyugat-Európa szerte. A Gazprom cég a nyereségen osztozott az orosz állammal, és volt olyan év, amikor az orosz állami költségvetésnek a 45 százalékát a Gazprom profitjai adták.
Amerika politikai aggodalma megalapozott volt: Putyin így további bevételre tehet szert, Németország és Nyugat-Európa pedig függenének az olcsó orosz gáztól. Mindeközben Európa jóval kevésbé függene Amerikától. Pontosan ez is történt. Németországban a Nord Stream 1 (Északi Áramlat 1) vezetéken az egykori kancellár Willy Brandt Ostpolitikját látták beteljesülni. Az Ostpolitik szerint az olcsó orosz gáz az egyik forrás amely lehetővé tette a második világháborúban lerombolt országok (Németország és más Nyugat-Európai országok) újjáépítését, és motorja volt a prosperitáshoz szükséges kereskedelemnek, piacgazdaságnak.
Az Nord Stream 1 (Északi Áramlat 1) már elég negy veszélyt jelentett a NATO és Washington számára, de a Nord Stream 2 (Északi Áramlat 2), amely 2021 szeptemberében épült meg véglegesen, megkétszerezte volna a Németország és Nyugat-Európa rendelkezésére álló olcsó orosz gáz mennyiségét. A második vezeték Németország energiaszükségleteinek 50 százalékát biztosította volna. A feszültség a NATO és Oroszország között nőttön nőtt, és ez részben a Biden adminisztráció agresszív külpolitikájának volt köszönhető.
A Nord Stream 2 elleni agitáció már Biden beiktatásának napjaiban is érezhető volt. A szenátus republikánusai, Ted Cruz (Texas) vezetésével több kérdést szegeztek Blinken külügyminiszternek a meghallgatása alatt, melyeknek a témája az olcsó orosz gáz volt. A kérdésben egységes szenátus már akkor hozott egy olyan rendelkezést, amelyről Cruz azt mondta Blinkennek, hogy „megállította a vezetéket, még mielőtt az megvalósult volna”. Angela Merkel kormánya viszont komoly nyomást gyakorolt a második vezeték üzembe helyezése érdekében.
Biden szembe menne a németekkel? Erre a kérdésre Blinken igennel válaszolt, de hozzátette, hogy még nem beszélt a részletekről az (akkor még) elnökjelölttel. Blinken szerint: „Tudom, hogy szilárd meggyőződése, hogy a Nord Stream 2 egy rossz elképzelés, és azt is tudom, hogy minden eszközt igénybe venne, hogy meggyőzze a barátainkat és partnereinket, beleértve Németországot, hogy ne vigyék tovább ezt a tervet.”
Pár hónappal később, amikor a vezeték már majdnem kész volt, Biden hirtelen úgy tett, mintha változtatott volna az irányvonalon. 2021 Májusában különös fordulat következett: a Biden adminiszráció eltörölte a szankciókat a Nord Stream AG-vel szemben. A State Department egyik alkalmazottja szerint: „Nincs sok esélye annak, hogy a vezetéket diplomácia vagy szankciók útján állítsuk meg”. A színfalak mögött a Biden adminisztráció Zelenszkijt (aki akkor készült az orosz invázióra) is meggyőzte, hogy ne kritizálja ezt a döntést.
A határozatnak voltak következményei: a Cruz által vezetett republikánusok kijelentették, hogy minden Biden által jelölt külügyi kinevezést megakadályoznak, továbbá a védelmi kiadásokkal kapcsolatos törvényt is hónapokig akadályozták. A Politico Biden fordulatát a vezetékkel kapcsolatban az afganisztáni fiaskóhoz hasonlította.
Biden Fehér Háza bajban volt, annak ellenére, hogy a német energiaügyi hivatalnokok is felfüggesztették a Nord Stream 2 üzembe helyezését. A gázárak napokon belül 8 százalékkal emelkedtek. Az áremelkedéseket segítette az európaiak félelme, hogy a vezeték felfüggesztése, valamint az Oroszország és Ukrajna között kitörni készülő háború miatt nagyon hideg lesz a tél. Washingtonban azzal sem voltak tisztában, hogy hol áll Olaf Scholz, Németország új kancellárja. Az afgán fiaskó után Scholz támogatásáról biztosította Emmanuel Macron francia elnököt, aki egy prágai beszédében az autonóm európai külpolitika szükségességét hangsúlyozta, az amerikai függéssel szemben.
Ezalatt az orosz hadsereg az ukrán határon gyülekezett, és december végére 100 ezere katona állt készenlétben egy Ukrajna elleni támadásra Belarusz és a Krím felől. Washingtonban nőtt az aggodalom.
Blinken szerint az orosz hadsereg létszáma akár meg is kétszereződhet rövid idő alatt.
A Fehér Ház figyelme ismét a Nord Streamre irányult. Washington attól félt, hogy ha Európa függ az olcsó orosz gáztól, akkor az európai országok, mint Németország, nem fognak Ukrajnának fegyvereket szállítani.
Ez volt az a pillanat, amikor Biden megbízta Jake Sullivant, hogy hozzon össze egy különleges csoportot, valamint egy tervet.
Minden lehetőség az asztalra került, de végül csak az egyikre esett a döntés.
A TERV
2021 decemberében, két hónappal az orosz invázió előtt, Jake Sullivan találkozót hívott össze. A találkozón jelen voltak a vezérkari bizottságból, a CIA-től, a State Departmenttől és a pénzügyminisztériumtól. A találkozó fő kérdése: milyen választ adjon az USA Putyin eljövendő inváziójára?
Több ilyen találkozóra került sor egy Fehér Házhoz közeli irodaházban, az „Old Executive Buildingben”. Ebben az épületben foglalt helyet a PFIAB (President’s Foreign Intelligence Advisory Board), az elnöki külföldi hírszerzők tanácsa. Az első fontos kérdés: legyen-e a csoport által javasolt eljárás olyan, ami visszafordítható (pl. szankciók, pénzügyi korlátozások), vagy olyan legyen, ami visszafordíthatatlan, mint a katonai jellegű műveletek?
A résztvevő számára csak fokozatosan vált nyilvánvalóvá (a forrás itt egy olyan személy, akinek közvetlen tudomása volt az eseményekről), hogy Sullivan valódi célja az volt, hogy kidolgozzanak egy tervet a Nord Stream vezeték megsemmisítésére. S hogy ez az elnök kívánsága.
Az ezt követő találkozókon a támadás kivitelezését vitatták meg. A haditengerészet egy erre a célra épített tengeralattjáró használatát javasolta. A légierő pedig bombákat szándékozott ledobni, amelyeket később, távirányítással robbantottak volna föl. A CIA ragaszkodott a titkos művelethez. Mindenki tisztában volt azzal, hogy mi forog kockán. Háborús cselekményről van szó.
A CIA vezetője akkor William Burns volt, egy finom modorú ember, egykori oroszországi amerikai nagykövet, aki külügyminiszter-helyettes is volt Obama elnök alatt. Burns gyorsan összeállított egy munkacsoportot, melynek tagjai között, véletlenül volt valaki, aki járatos volt a haditengerészet Panama City központjának tevékenységében. A következő hetekben kidolgozták a tervet: a titkos búvárakciót hogy felrobbantsák a vezetékeket.
A terület nem volt teljesen ismeretlen. 1971-ben az amerikai hírszerzés tudomására jutott (máig felfedetlen forrásból), hogy az orosz haditengerészet két egysége tenger alatti kábelen keresztül kommunikál. A kábel az Ohotszki tenger alatt volt, Oroszország távol-keleti partjainál. A kábel a regionális haditengerészeti parancsnokságot kötötte össze a vlagyivosztoki főparancsnoksággal.
A CIA és a Nemzetbiztonsági Hivatal egy kis csapatot rakott össze, s valahol Washington államban képezte ki. A művelet sikerrel járt. A haditengerészet búvárai, átalakított tengeralattjárókkal először megkeresték a tenger alatti kábelt. A búvárok egy lehallgató készüléket helyeztek el a kábelen, amivel később le tudták hallgatni a kábelen közvetített üzeneteket.
A Nemzetbiztonsági Hivatal megtudta, hogy az orosz haditengerészet a kábelen keresztül titkos kód nélkül kommunikál. A lehallgató készüléket és a szalagot amelyre a hangokat felvették, havonta cserélni kellett, de a projekt kb. tíz évig futott, addig, amíg egy civil Nemzetbiztonsági Hivatali alkalmazott (egy technikus) kompromittálta. Ronald Pelton folyékonyan tudott oroszul. Peltont 1985-ben elárulta valaki aki az orosz oldalról átállt Amerika oldalára, és börtönbe zárták. Peltonnak az oroszok mindössze ötezer dollárt fizettek a kábellel kapcsolatos információért, továbbá harmincötezer dollárt más olyan információért amit átadott az oroszoknak, és amit soha nem hoztak nyilvánosságra.
A vízalatti projekt kódneve Ivy Bells volt. Az innovatív és kockázatos projekt értékes információhoz juttatta az amerikai hírszerzést az orosz haditengerészet terveivel kapcsolatban.
Sullivan csoportja, amelyben több ügynökség képviseltette magát először szkeptikus volt a CIA tervvel kapcsolatban. Túl sok volt a megválaszolatlan kérdés. A Balti tengeren sok orosz őrjárat cirkál, nincsenek olajkutak, amiket esetleg álcának lehetett volna használni. Esetleg a búvároknak Észtországba kell menni kiképzésre, ami közel van az orosz gázvezetékek kiinduló pontjához. „Ez nagy kibaszás lenne”- hangzott el az egyik meetingen.
A magát meg nem nevező forrás szerint akadtak olyanok akik azt mondták, hogy „nehogy már megcsináljuk! Politikai rémálom lesz, ha kiderül.”
Ennek ellenére, 2022 elején a CIA munkacsoport tudatta Sullivannel, „megvan a módja, hogyan robbantsuk fel a vezetéket”.
Ami ezután következett, meglepő volt. Február 7-én, három héttel a látszólag elkerülhetetlen orosz invázió előtt, Biden Olaf Scholz-cal találkozott a Fehér Házban. Scholz némi hezitálás után teljesen az amerikai oldalra állt. Az ezután következő sajtótájékoztatón Biden diadalmasan kijelentette: „Ha Oroszország bevonul Ukrajnába…akkor nem lesz Nord Stream 2. Teszünk róla, hogy vége legyen.”
Victoria Nuland már húsz nappal azelőtt ugyanezt az üzenetet közvetítette, de ez akkor még nem kapott nagy sajtónyilvánosságot. „Világosan szeretnék fogalmazni. Ha Oroszország bevonul Ukrajnába, vagy így vagy úgy, a Nord Stream 2 projektnek nem lesz folytatása.”
A tervezők között voltak olyanok akiknek nem tetszettek az ilyen nyílt célzások.
„Olyan volt, mintha egy atombombát helyeznénk Tokió közepére, és utána azt mondanánk a japánoknak, hogy fel fogjuk robbantani” – mondta egy névét elhallgató forrás. A terv szerint a robbantásnak az invázió után kellett megvalósulnia, és fontos volt, hogy maradjon titokban. Ezt Biden vagy nem értette, vagy nem vette figyelembe.”
Biden és Nuland indiszkréciója, már ha erről van szó, valószínűleg frusztrálta a tervezőket, de ezzel együtt lehetőséget is kínált. A forrás szerint egyes idősebb CIA ügynökök rájöttek, hogy a vezeték felrobbantása „ettől fogva nem titkos, mert az elnök nyilvánosságra hozta”.
Az Északi Áramlat 1 és 2 felrobbantási tervét hirtelen visszaminősítették. A terv hivatalosan immár nem minősült szigorúan titkos terveknek, mert a titkos tervek esetében szükséges a kongresszus tájékoztatása. A lefokozás miatt a projekt csak „szigorúan bizalmassá” vált, amelyet az amerikai hadsereg is támogatott. A forrás által adott magyarázat szerint így „nem volt olyan kötelezettség, hogy a kongresszust tájékoztassuk. Ettől a pillanattól a tervet csak végre kellett hajtani, de így is titokban kellett tartani. Az oroszok a Balti-tengert elsőfokú megfigyelés alatt tartják.
A CIA munkacsoport tagjai nem álltak közvetlen kapcsolatban a Fehér Házzal, és furdalta őket a kíváncsiság, hogy az elnök komolyan gondolta-e amit mondott, azaz, hogy támogatja-e a tervet. A forrás szerint: „Bill Burns jött azt mondta: csináljátok!”
A MŰVELET
Norvégia volt az a hely, amely a küldetés szempontjából a legalkalmasabbnak bizonyult.
A Kelet-Nyugat közötti válság miatt, az utóbbi években az amerikai hadsereg fokozta jelenlétét Norvégiában. Norvégia nyugati partvonalát egy 1400 mérföldes szakaszon az Atlanti óceán képezi, és az északi sarkkörön belül határos Oroszországgal. A Pentagon sok jól fizető munkahelyet teremtett, némi helyi ellenállás ellenére, mert több százmillió dollárt fektetett be az amerikai haditengerészet és légierő norvégiai jelenlétének kiépítésébe. Az egyik ilyen új projekt egy fejlett radarrendszer volt, messze északon, hogy mélyen Oroszország belsejében kémkedjen. A rendszert azután helyezték üzembe, miután az amerikai hírszerzés több Kínán belüli hosszútávú lehallgatási rendszerhez való hozzáférését elvesztette.
A támogatásból egy új amerikai tengeralattjáró-bázisra is futotta, amelyet azért építettek meg, hogy a tengeralattjárókon amerikai és norvég katonák kémkedhessenek az oroszok Kola-félszigeten végzett atomkisérletei után. A Kola-félsziget kb. 250 mérfölddel a norvég tengeralattjáróbázistól keletre fekszik. Amerika egy norvég légibázist is felújított, és Norvégiában állomásoztat egy Boeing P8 Poseidon repülőgépflottát, Oroszország elleni kémkedés céljából.
Hálából az akkori norvég kormány feldühítette a saját liberális és egyes mérsékeltebb politikusait, mert elfogadott egy bizonyos törvényt (Supplementary Defense Cooperation Agreement). A törvény hatályba lépése után Norvégia egyes területein az amerikai törvények voltak érvényesek, azokra a katonákra is, akik bűntényeket követnek el a bázisukon kívül, és azokra a norvég állampolgárokra is, akiket azzal gyanúsítanak, hogy a bázison folyó munkát akadályozzák.
Norvégia 1949-ben lépett be a NATO-ba, így az elsők között írta alá a NATO alapszerződését. A NATO jelenlegi vezetője Jens Stoltenberg, elkötelezett anti-kommunista, aki nyolc éven keresztül Norvégia miniszterelnöke is volt, azelőtt, hogy a NATO posztját, amerikai támogatással, 2014-ben, elfoglalta volna. Putyinnal és minden olyan dologgal szemben ami orosz, mindig a kemény vonalat képviselte, az amerikai hírszerzéssel már a vietnámi háború óta együttműködött. Amerika azóta is megbízható emberként tekint rá. „Ő az a kesztyű, amely jól húzható amerikai kézre” – mondta a forrás.
A washingtoni tervezők tudták, hogy Norvégiába kell menniük. „Utálták az oroszokat. A norvég haditengerészet bővelkedett kiváló tengerészekben és búvárokban, akiknek több nemzedékre visszatekintő tapasztalatuk volt a mély tengeri olajfúrásban és gázfeltárásban” – mondta a forrás. A küldetés titokban tartása szempontjából is megbízhatóak voltak. (A norvégoknak saját érdekeik is voltak. Ha az amerikaiak felrobbantják a vezetéket, akkor Norvégia is több földgázt tud eladni Európának.)
Valamikor márciusban a csapat néhány tagja Norvégiába repült, hogy találkozzon a norvég titkosszolgálat és haditengerészet tagjaival. Az egyik kulcskérdés az volt, hogy a Balti-tengernek melyik részén robbantsanak. A Nordstream 1 és 2 vezeték, mindkettő két-két vezetékből áll, a Németországhoz közeli szakaszon (Greifswald közelében) mindössze egy mérföld távolságra húzódik egymástól.
A norvég haditengerészet szakértői gyorsan megtalálták a megfelelő helyet a robbantáshoz. A Dániához tartozó Bornholm sziget közelében a Balti-tenger kevésbé mély, mindössze 260 láb, búvároknak nem jelent nagy kihívást ilyen mélységben dolgozni. A műveletet egy norvég Alta osztályú aknakeresőről hajtanák végre, a merüléshez egy oxigént, nitrogént, és héliumot tartalmazó tartály szükséges. A terv szerint a búvárok C4 összetételű robbanóanyagot helyeznének mind a négy vezetékre, és beton alapú védőburkot is helyeznének rájuk. A Bornholm-sziget körüli tenger másik előnye, hogy az apály-dagály okozta vízáramlatok is nagyon enyhék.
Ezen a ponton lép színre az amerikai haditengerészet Panama City-ben található mélytengeri búvárközpontja. A központra, melynek tanulói részt vettek az Ivy Bells projektben, az igazi haditengerészeti elit (akiket az Annapolisi Naval Academy-n képeznek) úgy tekint, mint nemkívánatos másodosztályú versenytárs. A Naval Academy diákjainak célja, hogy egy nap Navy Sealek, vadászpilóták, vagy tengeralattjáró-matrózok legyenek. Legrosszabb esetben a felszíni hajózásnál kötnek ki, egy rombolón, egy cirkálón, vagy egy kétéltűn. A legkevésbé kívánatos munka, viszont, az aknamunka. Az aknamunka soha nem szerepel a hollywoodi filmek vásznain, vagy a népszerű magazinok címlapján.
A forrás szerint: „A legmagasabban kvalifikált mélytengeri búvárok egy kis közösséget alkotnak. A művelethez csak a legjobbak jöhetnek számításba, és ezeket meghívta a CIA Washingtonba.”
A norvégok és az amerikaiak megtalálták a megfelelő helyet, összeverbuválták a megfelelő csapatot, de volt még egy probléma: a Bornholm közeli vizekben tevékenykedő búvárokat könnyen észrevehetik a dán vagy a svéd haditengerészet hajói, így a terv nyilvánosságra kerülhet.
Dánia, Norvégiához hasonlóan, ugyancsak az elsők között írta alá a NATO szerződését, továbbá titkos szolgálati berkekben közismert, hogy Dániának különleges kapcsolatai vannak az Egyesült Királysággal. Svédország szeretne a NATO-hoz csatlakozni, továbbá komoly szakértelemről tett tanúbizonyságot: vízalatti hang és mágneses szenzoraival követni tudta az orosz tengeralattjárókat, amelyek időnként megjelentek a svéd szigetcsoport közelében, és rákényszerítette őket, hogy emelkedjenek ki a felszínre.
A norvégok és az amerikaiak megegyeztek, hogy Dániában és Svédországban magas szintű hivatalnokokat informálnak arról, hogy búvártevékenységet folytatnak a területen. Így lehetett megakadályozni, hogy jelentés szülessen a konkrét eseményről. A forrás szerint: „Szándékosan nagy különbség volt aközött amit mondtak és amit tudtak.” (A norvég nagykövetség, többszöri kérés után sem válaszolt a fentiekkel kapcsolatban.)
A norvégok több akadály leküzdésében is segítettek. Ismert volt, hogy az orosz haditengerészet rendelkezik olyan technológiával, amelyek képesek a víz alatti aknák felderítésére. Az amerikai robbanóanyagot úgy kellett elrejteni, hogy az orosz rendszer ne ismerhesse fel őket. Erre a problémára a norvégok tudták a megoldást.
A norvégok tudták legjobban a választ arra a kérdésre is, hogy mikor hajtsák végre a műveletet. 21 éve, minden júniusban a Hatodik Amerikai Flotta nagyszabású NATO gyakorlatot tart a Balti-tengeren. A 2022. évi gyakorlat kódneve Baltic Operations 22, vagy BALTOPS 22. A norvégok azt javasolták, hogy a művelet a gyakorlat közben történjen.
Az amerikaiak meggyőzték a Hatodik Flotta vezetőit, hogy a BALTOPS 22 programját egészítsék ki egy kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos gyakorlattal. Ennek a hozzáadott gyakorlati résznek az anyaga elérhető a haditengerészet honlapjain, és a leírás szerint a Hatodik Flotta és a haditengerészet „kutatási központjai” közötti együttműködésről van szó. Természetesen a tengeri esemény a Bornholm- sziget közelében történt volna, és a gyakorlat menete szerint az egymással versenyző csapatok aknákat telepítettek volna, majd a vízalatti technológiával próbálták volna azokat hatástalanítani.
A gyakorlat önmagában is hasznos volt, ezenkívül leplezte volna az igazi műveletet. A Panama City-ből érkezett harcosok a BALTOPS22 alatt elhelyezték volna a C4-es robbanószert a vezetékeken, egy 48 órás időzítővel. Az első robbanás előtt az összes amerikai és norvég már távol lett volna a helyszíntől.
Ez volt az eredeti terv, de ekkor Washington meggondolta magát. A Fehér Ház aggódott, mert ha csak két nap telik el a BALTOPS vége és az első robbanás között, akkor nyilvánvaló lett volna az amerikai részvétel.
A Fehér Ház új kívánsággal állt elő: lehet-e úgy csinálni az egészet, hogy a robbanás később következzen be?
A csapat egyes tagjait ez meglehetősen irritálta. A Panama Cityben képzett búvárok már régóta begyakorolták, hogyan helyezik a C4-es robbanószert a vezetékre, de most a norvég csapatnak egy másik megoldással kellett előállnia, Biden kívánságára. A robbanásnak akkor kell bekövetkeznie, amikor Biden elrendeli.
A CIA-nek nem okozott nehézséget az újratervezés az utolsó percben. De újra a felszínre jöttek a korábbi kérdések: szükséges-e ilyen művelet? Törvényes-e egy ilyen művelet?
Az elnök titkos parancsai miatt előjött a CIA egyik régebbi dilemmája is. A vietnámi háború alatt Johnson elnök a CIA-t olyan tevékenységekre kényszerítette, amelyek ellentmondtak a CIA alapszabályainak, nevezetesen, hogy Amerikán belül nem tevékenykedhetnek. Az országban akkor növekvő háborúellenes érzelmek miatt a CIA megfigyelte az Amerikán belül tevékenykedő béke aktivistákat, hogy kiderítse, hogy a kommunista Oroszország áll-e mögöttük.
Az ügynökség végül beleegyezett, és az 1970-es években már túl is tett Johnson elnök követelésein. A Watergate botrányban több újság nyilvánosságra hozta, hogy a CIA megfigyelt amerikai állampolgárokat, merényleteket követett el külföldi vezetők ellen, és aknamunkát végzett Salvador Allende szocialista kormánya ellen.
A fentiek miatt, az 1970-es évek közepén, Frank Church Idaho állami szenátor egy szenátusi meghallgatássorozatot kezdeményezett, amely tisztázta, hogy Richard Helms, a CIA akkori vezetője, köteles az elnök kívánságára olyan dolgokat is megtenni, amelyek esetleg törvénybe ütköznek.
Zárt ajtók mögött Helms kifejtette, hogy az elnök titkos parancsaival kapcsolatos tevékenységek a „szeplőtelen fogantatáshoz” hasonlítanak. „Nem számít, hogy helyes-e ha megcsinálod, vagy helytelen: a CIA más szabályok szerint működik, mint az állam más szegmensei.” Lényegében azt közölte a szenátorokkal, hogy ő mindig a koronának dolgozott, nem az alkotmánynak.
A Norvégiában dolgozó amerikaiak ugyancsak saját törvényeik szerint dolgoztak, és most egy új kérdésük volt: hogy kell távolról felrobbantani egy C4 alapú robbanószerkezetet, Biden parancsára. Sokkal nehezebb feladat volt, mint azt Washingtonban gondolták. A norvég csapat nem tudhatta, Biden mikor nyomja meg a gombot. A C4-bomba elhelyezése után hetekkel, hónapokkal, vagy évekkel?
Az új terv szerint a C4-es robbanószerkezetet egy hangbója hozza működésbe, amelyet egy repülő ejt a tengerbe, a megfelelő időben. A procedúrához fejlett jelfeldolgozó technológia volt szükséges. Vigyázni kellett, hogy a tengermozgás, esetleg egy közeli hajó, szeizmikus rezgés, hullám, vagy akár valamilyen tengeri lény által okozott háttérzaj ne hozhassa működésbe a robbanószerkezeteket. Ezt úgy oldották meg, hogy a hangbója rendkívül alacsony frekvenciájú hanghullámmal hozta működésbe a robbanófejeket. Dr. Theodor Postol, az MIT professzor emeritusza szerint, „erős hangjelre van szükség, nehogy a háttérzaj véletlenül működésbe hozza a bombákat”. Postol a tudomány, technológia, és a nemzetbiztonsági politika professzora, ezenkívül tanácsadóként is dolgozott a Pentagon Tengeri Műveleti Vezérkarának. Szerinte: „Minél több ideig van a robbanóanyag a vízben, annál nagyobb az esélye, hogy a háttérzaj miatt felrobban.”
2022. szeptember 26-án, egy P8 kémrepülő, amely a norvég haditengerészethez tartozott, egy látszólag rutinrepülés közben leejtette a hangbóját. A jel eljutott a robbanófejekig, így először a Nord Stream 2, majd a Nord Stream 1 vezetékek is felrobbant. A négy vezeték közül három működésképtelenné vált. Perceken belül metán gáz tört a víz felszínére, és a világ megtudta, hogy valami olyasmi történt, ami visszafordíthatatlan.
KÖVETKEZMÉNYEK
Közvetlenül az események után az amerikai média „megoldatlan rejtélyről” beszélt. Oroszországot nevezték lehetséges felelősnek, részben a Fehér Ház által kiszivárogtatott információ alapján. Jóllehet, semmilyen indítékot nem neveztek meg, amely Oroszországot ekkora méretű önszabotázsra késztette volna. Hónapokkal később kiderült, hogy az orosz hatóságok csendben becsléseket végeztek a lehetséges javításokkal kapcsolatban. A New York Times szerint ezek a tények csak „bonyolították a lehetséges tettesekkel kapcsolatos elméleteket”. Biden és Nuland korábbi fenyegetéseit semmilyen amerikai médium nem firtatta.
Soha semmilyen érv nem került a felszínre arról, miért robbantotta volna fel a saját gázvezetékét Oroszország, hiszen a gázüzlet óriási nyereséget hozott volna az orosz államkasszának. Egy lehetséges magyarázat jött viszont Blinken külügyminiszter szájából. Blinkent egy sajtókonferencia alatt a Nyugat-Európai energiakrízisről kérdezték:
„Csodálatos lehetőség, hogy egyszer és mindenkorra szüntessük meg az orosz energiától való függést, és hogy megakadályozzuk, hogy Vlagyimir Putyin az energiát fegyverként használhassa birodalmi terveinek megvalósítása érdekében. Ez nagyon jelentős, és csodálatos stratégiai lehetőségeket kínál, de addig is mindent megteszünk, hogy az egésznek a következményeit ne az országaink, vagy más országok polgárai fizessék.”
Victoria Nuland is elégedett volt a hír hallatán. Egy szenátusi meghallgatás során Ted Cruznak így nyilatkozott: „Mint Ön is, én is, és szerintem az egész adminisztráció, megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy a Nord Stream 2 most már, hogy az Ön szavaival éljek, egy kupac fém a tenger alján.”
A forrás sokkal inkább az utca emberének nyelvén fejezte ki véleményét Biden szabotázsakciójáról, amelynek köszönhetően 1500 mérföld Gazprom vezeték vált használhatatlanná a tél közeledte előtt. Szerinte „Az elnök tökös legény. Azt mondta, hogy megcsinálja, és meg is csinálta.”
Arra a kérdésre, hogy az oroszok erre miért nem válaszoltak, cinikusan azt mondta, hogy „Lehet, hogy azért, mert csak szeretnék hogy meglegyenek a képességeik hozzá.”
„Gyönyörű történet, egy titkos művelet volt az egész, szakértőket hozott mozgásba, és olyan szerkezetekkel dolgozott, amelyek titkos jelekre reagáltak” – folytatta.
„Mindössze egyetlen hiba csúszott az egészbe: a döntés maga, hogy megcsináljuk” – összegezte véleményét.
A szerzőről: Seymour Hersh amerikai oknyomozó újságíró. Első jelentős munkáját 1969-ben publikálta, a New Yorker magazinban részletesen feltárja a Maj Laji vérengzést és az amerikai kormány erőfeszítéseit, hogy az eset ne derüljön ki. Ezért Hersh 1970-ben Pulitzer díjat nyert. Hersh azóta is több olyan történetet nyomoz ki amelyekről a hatalom szeretné, ha nem derülnének ki. Egy 2013-as cikkében kétségbe vonja azt a fősodratú médiában gyakran hangoztatott történetet, hogy Ghoutában Basar Al-Asszad hadserege vegyi fegyvertámadást intézett volna a saját lakossága ellen, azon az alapon, hogy az USA által támogatott “mérsékelt” felkelők is hozzájuthattak a szarin idegbénító vegyi fegyverhez.
A cikk eredeti linkje: Seymour Hersh
Szerkesztette: VilagHelyzete
Fordította: Orosz Hírek
