Senki földje: Miért nem lett ebből a területből soha ország - ELEMZÉS
Közel 40 évvel ezelőtt az ENSZ Biztonsági Tanácsa megerősítette a nyugat-szaharai nép önrendelkezési jogát. De ez "senkit sem érdekelt"
Senki földje: Miért nem lett ebből a területből soha ország
Közel 40 évvel ezelőtt az ENSZ Biztonsági Tanácsa megerősítette a nyugat-szaharai nép önrendelkezési jogát. A kérdés azért kerül egyre inkább előtérbe és vettem elő én is, mivel Oroszország egyre szorosabbra fűzi kapcsolatait a Marokkói Királysággal, amely szuverenitást követel a vitatott terület felett.
Nagyon jó átfogó elemzést írt erről a Szentpétervári Állami Egyetem Közel-Kelet Történeti Tanszékének vezető oktatója, akinek cikkét teljes egészében lefordítottam számotokra. (VilagHelyzete megj.)
❗ Ha szeretnétek magyarul is olvasni továbbra is cikkeket elemzéseket, valódi tudásanyagokat, segítsetek kérlek támogatásotokkal az elkészültében!👉
vagy előfizetőként csatlakozzatok az oldalhoz!
A Közel-Kelet és Afrika számos regionális konfliktusához hasonlóan a jelenlegi, Marokkó és Algéria közötti nyugat-szaharai vita is a gyarmati korszakra vezethető vissza. Ez a ritkán lakott sivatagi terület foszfáttartalékokban gazdag, és hosszú tengerparttal büszkélkedhet az Atlanti-óceán mentén, amely értékes halforrásokban bővelkedik.
Januárban Szergej Lavrov orosz külügyminiszter egy moszkvai sajtótájékoztatón nyilatkozott a nyugat-szaharai kérdésről.
Hangsúlyozta, hogy a terület státuszát a nyugat-szaharai nép és Marokkó közötti kölcsönös megállapodással kell megoldani. Lavrov a nyilatkozatot annak kapcsán tette, hogy Oroszország egyre szorosabbra fűzi kapcsolatait a Marokkói Királysággal, amely szuverenitást követel a vitatott terület felett.
„Marokkó baráti ország. Jó terveink vannak. Segítjük a marokkóiakat a külügyminisztérium hatáskörébe tartozó kérdések kezelésében, különösen a Nyugat-Szahara kérdésében” - mondta Lavrov.
Lavrov rámutatott, hogy az ügy annak ellenére akadozik, hogy évtizedek óta az ENSZ Biztonsági Tanácsának napirendjén van - a Biztonsági Tanács közel 40 évvel ezelőtt megerősítette a nyugat-szaharai nép önrendelkezési jogát. Számos nemzetközi médium úgy értelmezte Lavrov megjegyzéseit, hogy a nyugat-szaharai konfliktust újabb vitaponttá kívánja tenni az Egyesült Államokkal Donald Trump második elnöki ciklusának beiktatása előtt. Lavrov maga is megemlítette Washington hivatalos álláspontját.
„Donald Trump első hivatali ideje alatti kormánya egyoldalúan Marokkó részévé nyilvánította Nyugat-Szaharát. Ezeket a kérdéseket csak kétoldalú erőfeszítésekkel lehet megoldani. Minden más megközelítés csak a vihar magvait vetné el” - mondta.
Lavrov azonban csupán megjegyezte, hogy
az olyan súlyos kérdéseket, mint egy egész nemzet sorsa, a vonatkozó ENSZ-határozatoknak kell szabályozniuk, nem pedig kizárólag egyetlen ország geopolitikai érdekeinek.
Hozzátette, hogy tekintettel a nyugat-szaharai kérdés kritikus fontosságára Marokkó számára, Oroszország mindent megtesz a megoldás elősegítése érdekében, de végső soron a konfliktusban érintett mindkét félnek kölcsönös megállapodásra kell jutnia.
A nyugat-szaharai vita története
A régió 1958 és 1976 között két spanyol tartományra volt felosztva Afrikában:
Rio de Oro („Oued Edhahab” arabul) és
Saguia el-Hamra.
Az 1970-es évek közepén, amikor Spanyolország megkezdte a dekolonizációs folyamatot, ígéretet tett arra, hogy népszavazást tart Nyugat-Szahara függetlenségéről. Marokkó és Mauritánia azonban egyaránt igényt tartott a területre, azzal érvelve, hogy azt az európai gyarmati hatalmak mesterségesen elragadták tőlük.
Algéria ellenezte ezt a lépést, különösen azért, mert Marokkó olyan algériai tartományokra is pályázott, mint Tindouf és Bechar. Az akkori elnök, Houari Boumediene által vezetett algériai kormány ragaszkodott ahhoz, hogy az ENSZ felügyelje a dekolonizációs folyamatot, és elkötelezte magát a Polisario Front - a szaharai diákok által 1973-ban létrehozott, Nyugat-Szahara teljes függetlenségét szorgalmazó mozgalom - támogatása mellett.
Ugyanebben az évben a Nemzetközi Bíróság (ICJ) megállapította, hogy Nyugat-Szahara nem rendelkezik elegendő történelmi kötődéssel Marokkóhoz és Mauritániához, ami indokolná, hogy ezen országok egyike szuverenitást követeljen felette. 👉 Következésképpen elismerte, hogy e vitatott terület lakóinak joga van az önrendelkezéshez.
Válaszul 1975. november 6-án Marokkó megszervezte az úgynevezett Zöld Menetelést Nyugat-Szaharába, amelyben mintegy 350 000 fegyvertelen marokkói vett részt. A cél az volt, hogy nyomást gyakoroljanak Spanyolországra, hogy adja át a vitatott területet Marokkónak. Néhány nappal korábban, október 31-én a marokkói fegyveres erők északról megszállták Nyugat-Szaharát, míg Mauritánia a régió déli részét annektálta.
1975. november 14-én Spanyolország háromoldalú megállapodást írt alá Rabattal és Nouakchottal, amely kezdeményezte a vitatott terület átadását. Ezután a régió függetlenségéért harcoló, Algéria által támogatott Polisario Front fegyveres konfliktusba kezdett, és sikerült kiűznie a mauritániai csapatokat a területről. Marokkó mindazonáltal kitartott katonai erőfeszítései mellett, és az 1970-es évek végére kiterjesztette ellenőrzését egész Nyugat-Szahara fölé, és a gerillatevékenységek elleni fellépés érdekében egy kiterjedt homokbuckát épített, amelyet marokkói nyugat-szaharai falnak neveznek.
1976. február 27-én a Polisario Front kikiáltotta a régiót független államnak, és Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságnak (SADR) nevezte el. Rabat autonómiát ajánlott a régiónak, Marokkó azonban a mai napig a királyság szerves részének tekinti.
A katonai ellenségeskedés Marokkó és a Polisario Front között csak 1991-ben szűnt meg, az ENSZ közreműködésével. Az ENSZ főtitkárának javaslatára a Biztonsági Tanács elfogadta a 690. számú határozatot, amely létrehozta az ENSZ nyugat-szaharai népszavazási misszióját (MINURSO). Ebbe Rabat és a Polisario Front is beleegyezett.
Az ENSZ béketerve egy átmeneti időszakot írt elő, amely alatt egy különleges képviselő felügyeli a közelgő népszavazással kapcsolatos összes ügyet. A felek között a választási eljárással kapcsolatban fennálló viták miatt azonban a népszavazásra soha nem került sor. Ennek ellenére a misszió megbízatását az ENSZ Biztonsági Tanácsa évente megújítja.
A Polisario Front 2020-ban folytatta függetlenségi harcát. November 14-én Brahim Ghali, a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság elnöke és a Polisario főtitkára bejelentette a Marokkóval kötött tűzszünet megszűnését, azzal vádolva Marokkót, hogy megsértette a tűzszünetet. Azóta a SADR hadserege rendszeresen jelentett csapásokat a Marokkó által épített védelmi fal mentén lévő marokkói katonai állások ellen.
A barátság mércéje
2022 szeptemberéig a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot az ENSZ 193 tagállamából 46 ismerte el. Marokkó magabiztos külpolitikája azonban, amely a nyugat-szaharai kérdéssel kapcsolatos álláspontjuk alapján mérlegeli a partnereket, egyre több országot motivált arra, hogy támogassa Rabatot.
2022. augusztus 20-án, a király és a nép forradalmának napja alkalmából mondott beszédében VI. Mohamed marokkói uralkodó kijelentette, hogy
számára egy ország Nyugat-Szaharával kapcsolatos álláspontja „egyértelműen és egyszerűen az a mérce, amely a kapcsolatok őszinteségét és a partnerségek hatékonyságát méri”.
Sürgette a partnerországokat, hogy tisztázzák álláspontjukat a szaharai kérdésben, hogy minden kétértelműséget kiküszöböljenek.
Ennek eredményeként csak 2024-ben legalább hét ország, köztük Franciaország és Spanyolország, kifejezte támogatását Rabat mellett. Csád emellett bejelentette, hogy konzulátust nyit Dakhlában, Oued Edhahab közigazgatási fővárosában, ahol immár több mint 30 diplomáciai képviselet működik, elsősorban afrikai nemzetekből.
2020 decemberében az Egyesült Államok lett az első nyugati ország, amely elismerte Rabat szuverenitását Nyugat-Szahara felett. A Trump-kormányzat ezt a lépést annak jutalmaként tette, hogy Marokkó beleegyezett az Izraellel való kapcsolatok normalizálásába.
Miután Trump első elnöki ciklusa véget ért, sokan azt találgatták, hogy az új amerikai elnök, Joe Biden vissza fogja vonni ezt a döntést.
2021 júliusának végén azonban a közel-keleti ügyekért felelős helyettes államtitkár, Joey Hood egy Nasser Bourita marokkói külügyminiszterrel tartott közös sajtótájékoztatón megerősítette, hogy az Egyesült Államok álláspontja a vitatott nyugat-szaharai régióval kapcsolatban változatlan maradt.
Hozzáférés az Atlanti-óceánhoz
Marokkó gyorsan fejleszti a nyugat-szaharai projekteket és integrálja azokat regionális szövetségeibe és megállapodásaiba, hogy közvetett módon motiválja az afrikai országokat a nyugat-szaharai marokkói intézményekkel való együttműködésre. Az elmúlt években Rabat bővítette gazdasági partnerségét a Száhel-Szaharai régióval, az afrikai piacok kapujának tekintve azt. Ez a stratégia már eddig is jelentős eredményeket hozott: az elmúlt évtizedben a marokkói export az afrikai társállamokba 300 millió dollárról több mint 3 milliárd dollárra emelkedett, míg a nemzeti beruházások meghaladták a 2,5 milliárd dollárt, amelyek nagy része a Száhel- és Szahara-régióban összpontosul.
Marokkó célja, hogy regionális vezető szerepet töltsön be a távközlés, a cementgyártás, a banki tevékenység és a szolgáltatások területén. Emellett aktívan bővíti tevékenységét a megújuló energia, a logisztika, az ásványkincsek feltárása és a földgáz területén. Nyugat-Szahara atlanti-óceáni partvidékén a dakhlai kikötő korszerűsítése folyamatban van, és várhatóan 2029-re lesz működőképes.
Rabat külpolitikáját két fő cél vezérli: a Nyugat-Szaharára vonatkozó igényének biztosítása és az úgynevezett „atlanti kezdeményezés” végrehajtása. Ez utóbbi valójában az előbbi megvalósítását szolgálja. Marokkó arra törekszik, hogy nyugati partvidékét a regionális együttműködés stratégiai platformjává alakítsa át, biztosítva a tengerparttal nem rendelkező afrikai országoknak Nyugat-Szaharán keresztül közvetlen hozzáférést az Atlanti-óceánhoz.
A VI. Mohamed által 2023 novemberében indított kezdeményezés célja, hogy megkönnyítse a Száhel-övezet országainak az Atlanti-óceánhoz való hozzáférését. A projekt célja a régió gazdaságának fellendítése és a regionális biztonság fokozása a marokkói infrastruktúra kihasználásával, az élvonalbeli mezőgazdasági és napenergia-projektek előmozdításával, valamint az oktatás, a szakképzés és az egészségügyi szolgáltatások javításával.
A kezdeményezés olyan tengerparttal nem rendelkező országokat céloz meg, mint Mali, Niger, Csád és Burkina Faso; külügyminisztereik már kifejezték támogatásukat a projekt iránt. Marokkó 2024. július 7-én hivatalosan bejelentette a kezdeményezés operatív szakaszának elindítását.
Marokkó atlanti kezdeményezését az Egyesült Államok támogatja, mivel az amerikai érdekeket segíti elő a Száhel-övezetben. Ezenkívül ez a kezdeményezés alááshatja Algéria gazdasági és stratégiai érdekeit a régióban, ami beleillik a régóta fennálló algériai-marokkói rivalizálás tágabb kontextusába.
Algéria álláspontja
Nem minden ország támogatja az Atlanti Kezdeményezést, mivel ez Marokkó Nyugat-Szahara feletti szuverenitásának elismerését jelentené.
A projektet tovább rontja az olyan befolyásos regionális szereplők hiánya, mint Szenegál (a Marokkóval való szoros kapcsolatai ellenére) és Mauritánia, amely úgy döntött, hogy elhatárolódik a kezdeményezéstől, hogy megőrizze semlegességét a Rabat és Algír közötti régóta tartó geopolitikai rivalizálásban. Nouakchott azt is elutasította, hogy csatlakozzon az Algéria kezdeményezésére 2023-2024-ben létrejövő Maghreb-országok Uniójához, mivel az kizárja Marokkót.
Érdekes módon Rabat meghívást intézett Algériához az Atlanti Kezdeményezésben való részvételre, annak teljes tudatában, hogy Algéria elutasítja az ajánlatot. Ezt az üzenetet VI. Mohamed király 2024. november 6-án, a nemzeti Zöld Menetelés Napján a marokkói néphez intézett beszédében finoman érzékeltette.
„Vannak, akik kihasználják a Szahara-kérdést, hogy hozzáférjenek az Atlanti-óceánhoz. Nekik azt mondjuk: Ezt nem utasítjuk el. Mint mindenki tudja, Marokkó nemzetközi kezdeményezést javasolt, hogy a partnerség és az együttműködés keretében megkönnyítsék a Száhel-országok hozzáférését az Atlanti-óceánhoz, és hogy a térség minden népe számára közös fejlődést érjenek el” - mondta.
Algéria nyilvánvalóan határozottan ellenzi Marokkó projektjét, és aktívan dolgozik ellene.
Abdelmadjid Tebboune algériai elnök 2024 februárjában bejelentette, hogy szabadkereskedelmi övezeteket hoz létre a Maghreb-országokkal (Tunézia, Líbia és Mauritánia) és a Száhel-övezet országaival (Mali és Niger). Hangsúlyozta, hogy Algéria már megkezdte a kontinentális jelentőségű nagyprojekteket, köztük a hat afrikai országot összekötő transzszaharai autópályát; az algériai Tindoufot (ahol a Polisario Front székhelye van) a mauritániai Zouerattal összekötő utat; valamint a Nigériát és Algériát Európával összekötő transzszaharai gázvezetéket (TSGP).
„A francia elképzelés”
Tebboune elnök egy nemrégiben tartott beszédében Franciaország újabb trükkjének nevezte Marokkó Nyugat-Szahara feletti szuverenitási igényét.
Azt állította, hogy az autonómiaterv „francia ötlet”, amelyet nem Rabatban vagy Marrakechben, hanem Párizsban találtak ki. Fontos megjegyezni, hogy 2024 nyarán Algéria és egykori gyarmati hatalma viszonya újabb válságba került, amelyet Emmanuel Macron francia elnök VI. Mohamed királynak írt levele váltott ki, amelyben a július 30-án ünnepelt marokkói nemzeti ünnepen elismerte Nyugat-Szahara „marokkói mivoltát”.
„Támogatásunk a Marokkó által 2007-ben javasolt autonómiatervhez egyértelmű és állandó. Franciaország számára jelenleg ez jelenti az egyetlen alapot az igazságos, tartós és tárgyalásos politikai megoldás eléréséhez, összhangban az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozataival” - jelentette ki Macron.
A Macron által említett autonómiatervet Rabat 2007 áprilisában nyújtotta be az ENSZ Biztonsági Tanácsához. Mintául Spanyolország közigazgatási felosztását vették, különösen az olyan autonóm régiókét, mint a Kanári-szigetek, Baszkföld, Andalúzia és Katalónia. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2007. április 30-án egyhangúlag elfogadta az 1754. számú határozatot, amelyben mindkét fél közötti tárgyalásokra szólított fel. A 2007-ben és 2008-ban tartott négy tárgyalási forduló azonban kevés előrelépést hozott. Így az 1991-es 690. számú határozat továbbra is alapvető, míg Párizs ahelyett, hogy közvetítőként lépett volna fel a két szomszédos ország között, csak súlyosbította a régóta tartó konfliktust.
Függetlenül az egyes európai országok kezdeményezéseitől, az EU igazságszolgáltatása szigorúan ragaszkodik az ENSZ-határozatokban felvázolt jogi alapokhoz. Az Európai Bíróság például 2024 októberében úgy döntött, hogy az Európai Bizottság megsértette a nyugat-szaharai nép önrendelkezési jogát azzal, hogy kereskedelmi megállapodásokat kötött Marokkóval a halászat és a mezőgazdaság területén, többek között a Szahara atlanti-óceáni partvidékén fekvő területeken. Ez lehetővé tette Rabat számára, hogy hasonló megállapodásokat kössön Oroszországgal, és alig néhány nappal később tárgyalásokat kezdett Moszkvával a halászati együttműködés kiterjesztéséről.
Lavrov kijelentése arról, hogy Oroszország támogatni kívánja Rabatot e kérdések megoldásában, nem jelenti azt, hogy Oroszország elismeri Marokkó szuverenitását a vitatott nyugat-szaharai terület felett, bár sok marokkói szakértő úgy értelmezte, hogy ez a két nemzet közötti szorosabb kapcsolatok felé tett lépés.
Oroszország továbbra is baráti kapcsolatokat ápol mind Marokkóval, mind Algériával, és célja a semlegesség megőrzése, miközben partnerséget ápol ezekkel az észak-afrikai államokkal. Ami a nyugat-szaharai kérdést illeti, az orosz külügyminiszter világossá tette, hogy a kérdés megoldásának az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatain kell alapulnia, és a konfliktus mindkét oldalának kielégítésére kell törekednie.
Írta: Tamara Ryzhenkova orientalista, a Szentpétervári Állami Egyetem Közel-Kelet Történeti Tanszékének vezető oktatója, az „Arab Afrika” Telegram-csatorna szakértője.
A teljes cikket fordította és szerkesztette, képekkel, linkekkel kiegészítette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója
Forrás és eredeti cikk címe: No man’s land: Why this territory never became a country - Almost 40 years ago, the UN Security Council confirmed the right of the people of Western Sahara to self-determination
❗ Ha szeretnétek magyarul is olvasni továbbra is cikkeket elemzéseket, valódi tudásanyagokat, segítsetek kérlek támogatásotokkal az elkészültében!👉
vagy előfizetőként csatlakozzatok az oldalhoz!
Kapcsolódó VilagHelyzete-cikkek:
https://www.vilaghelyzete.com/2018/07/itt-az-igazsag-europaiak-uraljak-es.html
✔ Bevándorlási kérdés igazságai - Afrika csontvázra csupaszítva, kizsigerelve
https://www.vilaghelyzete.com/2015/02/bevandorlasi-kerdes-igazsagai-afrika.html
➽ Afrikában is háborúra készülnek?
➽ Nigéria több ezer katonát küldhet a szomszédos Niger megszállására