Oroszország, Ukrajna és a Nyugat: Mi lesz a konfliktus következő állomása? - Rövid ELEMZÉS magyarul
Szergej Poletajev és Dmitrij Stefanovics elemzését lefordítottam számotokra, ők a Vatfor projekt társalapítói és szerkesztői.
Moszkva kivonult egy kulcsfontosságú déli városból, de nagyszabású légi offenzívát indított Ukrajna mélyén lévő célpontok ellen.
Cikk: https://www.alternativhirek.com/2022/12/oroszorszag-ukrajna-es-nyugat-mi-lesz.html
A Herszonért folytatott csata, amelyet legutóbbi cikkünkben tárgyaltunk, Ukrajna javára végződött - de egy kis csavarral: nem volt tényleges csata.
Oroszország három héten keresztül nemcsak a városból - és a Dnyeper jobb partjáról - távozni kívánó lakosokat evakuálta, hanem még azokat a műemlékeket is, amelyeket a városba belépő ellenfél esetleg kifogásolhatónak találhat.
November 10-re az utolsó katonák is elhagyták a Dnyeper jobb partját és miután átkeltek, felrobbantották a folyót átívelő hidakat (köztük a régóta szenvedő Antonovszkij hidat), valamint a Kakhovka víztározó gátján átívelő felüljárót.
Az ukrán erők egy-két nappal később bevonultak a városba és az egész manőver minden észrevehető harc nélkül zajlott le. Így történhet meg, hogy a Dnyeper folyó mentén hosszú időre, évekre, sőt évtizedekre rögzül a Herszon régió határa.
Ha összefoglaljuk az orosz hadsereg szárazföldi stratégiáját az egész hadjárat során, a februári kezdeti offenzíva után, akkor az a következőképpen fogalmazható meg:
a Donbasszon kívül sehol nem támadunk; nem tartjuk a szárazföldet és a városokat; ha a védekezés költségekkel és veszteségekkel jár, nem habozunk visszavonulni.
Hogy ez kényszerű döntés vagy előre kiválasztott politika, nem lehet megmondani, mivel a különleges katonai művelet katonai céljait nem hozták nyilvánosságra.
Donbasszban eközben folytatódik az ukrán védelem lassú felőrlése.
A Wagner-erők a Donyecki Népköztársaság - immár az orosz hadsereghez tartozó - milíciájával együtt fokozatosan haladnak Artemovszk (Bakhmut) városa felé, amelyért még júliusban csatákat vártunk.
A front ezen részéről készült fényképek most az első világháborús jelenetekre emlékeztetnek: térdig érő lövészárkok a sárban, a felrobbant lövedékek lyukaitól lyuggatott talaj és csupasz, megégett fatörzsek.
A front többi részén még mindig nyugalom van. Eközben az elmúlt hetek legfontosabb fejleménye az volt, hogy Oroszország gyakorlatilag egész Ukrajnában áttért a nagy hatótávolságú precíziós fegyverek használatára.
A korábbi fázisokkal ellentétben (talán a hadművelet legelejének kivételével) most már rendszeresen csapásokat mérnek légi és tengeri - és valószínűleg földi indítású cirkálórakétákkal -, valamint lőszerekkel.
A csapások célpontja, amennyire mind az orosz védelmi minisztérium hivatalos nyilatkozataiból, mind az objektív adatokból (az ukrán tisztviselők reakcióiról nem is beszélve) megítélhető, elsősorban az energetikai infrastruktúra.
Úgy tűnik, e választás oka az ilyen stratégia nagyfokú "láthatóságában" és az Ukrajna védelmi képességeire gyakorolt sokrétű stratégiai hatásában rejlik. Lehetséges, hogy a célpontok kiválasztása részben a felderítés és az eszközcélzási képességek elégtelensége, valamint maguk a fegyverek elégtelensége miatt is történt, amelyek nyilvánvalóan nem teszik lehetővé a kis és/vagy erősen védett célpontok, illetve az "időérzékeny" objektumok elleni csapásokat.
Ezek a csapások többek között megzavarják a logisztikát és a kommunikációt, ami valószínűleg fokozatosan csökkenti az ellenfél katonai gépezetének rugalmasságát és megfosztja azt a kezdeményezőkészségtől. Korai lenne azonban bármilyen radikális áttörésről beszélni:
a jelenlegi stratégia hatásai halmozódnak és a közeljövőben elérhetik a kritikus szakaszt. Tekintettel az évszakra, a polgári lakosságra gyakorolt hatás jelentős lesz és valóban tragikus képet láthatunk majd.
Egy másik történet a zaporozsjei atomerőmű körül kialakult helyzet.
Maga a létesítmény és a szomszédos Energodar városa március óta orosz ellenőrzés alatt áll, míg július óta az erőművet az ukrán erők rendszeresen lövik.
Oroszország a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségen keresztül a bombázások beszüntetését sürgeti, míg Ukrajna az erőmű "demilitarizálását" követeli - vagyis azt, hogy adják át az irányítása alá. A kapcsolatfelvétel a kérdésben folytatódik, miközben maga az erőmű szeptember eleje óta le van állítva.
És most mi következik?
Úgy tűnik, hogy már aktívan keresik a megoldásokat Ukrajna lég- és rakétavédelmi képességeinek megerősítésére, valamint a megfelelő rendszerek kiépítésére vonatkozó megközelítés megváltoztatására, figyelembe véve az Oroszországból érkező katonai csapások elhárításának felhalmozott tapasztalatait. Ez azonban eddig nagyon konkrét volt és az az érzésünk, hogy az infrastruktúra védelme nem mindig fontosabb Kijev számára, mint a még megmaradt és újonnan leszállított kevés számú nyugati légvédelmi rakétarendszer elleni csapások megakadályozása.
Az ellenintézkedések másik területe az új, egyre nagyobb hatótávolságú, köztük viszonylag egzotikus fegyverrendszerek szállítása lehet - különösen a nagy pontosságú irányított csaló légibomba SDB (GLSDB), amelyet a HIMARS-okból és MLRS-ekből történő indításra alakítanának át. Az ukrán fél rendelkezésére álló légi és tengeri csapásmérő drónokat is tovább fejleszthetik.
Különös figyelmet érdemel a nagy hatótávolságú légvédelmi lövedékek egyik típusa, a "Geraniumok".
Itt talán az intézményi "tehetetlenség" példáját látjuk a nagy nyugati országok hadseregeinek körében, mivel ez a fegyverosztály a közelmúltig csak Izraelben, Iránban, és részben Észak-Koreában és Kínában, valamint egyes nem állami szereplőknél volt elérhető. Valószínű, hogy mostantól egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az ilyen csapások és ellenintézkedések, miközben Ukrajna minden érintett fél számára próbatábla lesz.
A tűzszünetről szóló sikeres tárgyalások hiányában úgy tűnik, hogy folytatódni fognak a nagy hatótávolságú, nagy pontosságú fegyverekkel végrehajtott, az Ukrajna mélyén lévő infrastruktúrára irányuló csapások.
További (akár nukleáris) eszkaláció azonban valószínűtlennek tűnik.
Ez megváltozhat, ha a NATO egésze vagy egyes tagjai teljes mértékben bekapcsolódnak az ellenségeskedésekbe, amit az USA vezette blokk eddig szorgalmasan elkerült, mivel inkább a konfliktus mértékének ellenőrzését és a közvetlen beavatkozás elkerülését részesíti előnyben.
A teljes cikket fordította és szerkesztette: VilagHelyzete
Forrás és eredeti cikk címe: Russia, Ukraine and the West: As winter arrives on the battlefield, what will happen next in the conflict?
További friss hírekért: https://www.alternativhirek.com
📖 Minden fontos friss összefüggés, elemzés az elmúlt hetek történéseiről + egy extra melléklet a VilagHelyzete Könyvújság őszi dupla számában 512 oldalon:
https://www.alternativhirek.com/2022/11/elerheto-vegre-vilaghelyzete-konyvujsag.html
Ha úgy érzed értékes a VilagHelyzete és Alternatív Hírek oldalakkal kapcsolatos tevékenységem vagy érdemes támogatni a fennmaradást, minden segítséget szívesen veszek és köszönök: akár a Paypal-küldéssel, akár Patreon támogatóként, mert nagyban segít a további működésben és életben tartásban. Köszönöm!
● https://www.paypal.me/VilagHelyzeteBlog
● Egyszerű Bankkártyás támogatás
https://bit.ly/3p5M5bE
● Patreon: https://patreon.com/VilagHelyzete
➡️ ➡️ ➡️ A VilagHelyzete.com és AlternativHirek.com minden elérhetősége!
https://linktr.ee/VilagHelyzete
