Operation Postmaster (Postamester-hadművelet) – amikor Nagy-Britannia kalózmódszerekkel támadott semleges területen

A hadművelet egy semleges spanyol kikötőben végrehajtott titkos hajórablás volt , amely világosan megmutatta, hogyan viselkedik egy nagyhatalom, amikor a szabályok útban vannak.

📍 Helyszín: 1942. január 14–15. – Santa Isabel kikötője, Fernando Pó szigete (ma: Bioko, Egyenlítői-Guinea)

1942 januárjában Nagy-Britannia olyan hadműveletet hajtott végre Nyugat-Afrikában, amelyet békeidőben egyértelműen nemzetközi jogsértésnek, sőt kalózakciónak minősítettek volna.

A művelet neve: Operation Postmaster.

A brit hivatalos narratíva szerint ez egy „merész különleges egységes akció” volt.

A valóság azonban jóval kellemetlenebb: egy semleges spanyol kikötőben végrehajtott titkos hajórablás, amely világosan megmutatta, hogyan viselkedik egy nagyhatalom, amikor a szabályok útban vannak.

⚓ A semleges kikötőben három hajó állomásozott:

A helyszín Santa Isabel kikötője volt, a Fernando Pó szigeten – a mai Biokón, Egyenlítői-Guinea területén. A sziget akkor Spanyolország gyarmata volt, Madrid pedig hivatalosan semleges álláspontot képviselt a második világháborúban.

A kikötőben három, a tengelyhatalmakhoz köthető hajó vesztegelt:

– az olasz Duchessa d’Aosta
– a német Likomba teherhajó
– a német Bibundi vontató

Ezeket a hajókat a spanyol hatóságok internálták, vagyis jogilag nem vehettek részt a háborúban, nem szállíthattak hadianyagot, és elvileg teljes védelem alatt álltak.

👉 Papíron tehát sérthetetlenek, illetve támadhatatlanok voltak.

London döntött: a semlegesség nem akadály

1942 elején a brit vezetés egyre idegesebben figyelte a nyugat-afrikai térséget. A német tengeralattjárók komoly veszteségeket okoztak, és London attól tartott, hogy ezek a hajók később:

– ellátási pontként szolgálhatnak
– rádiófelderítést végezhetnek
– vagy hirtelen „megszökhetnek” a kikötőből

Bizonyíték nem volt. Feltételezés annál inkább.

A brit vezetés végül nem a diplomáciát választotta, hanem a titkos műveletet.

A Postmaster-hadművelet valódi arca

A műveletet a brit Special Operations Executive (SOE) és a Small Scale Raiding Force szervezte. Nem katonai támadásban gondolkodtak – hanem megtévesztésben.

Az ügynökök civil fedésben érkeztek a szigetre. Kapcsolatba léptek helyiekkel, megfigyelték a kikötőt, majd gondosan megterveztek egy társasági eseményt, amelynek célja az volt, hogy a német és olasz tiszteket partra csalják.

Amikor az érintett hajók vezetői már nem voltak fedélzeten, brit különleges egységek az éjszaka leple alatt:

– behatoltak a kikötőbe
– átvették az irányítást a hajók felett
– beindították a gépeket
– és egyszerűen kihajóztak velük

Lövés nem dördült. Figyelmeztetés nem történt. A spanyol hatóságokat teljesen kész tények elé állították. Ellopták a hajóikat.

A tengeri színjáték

Miután a hajók elhagyták a spanyol felségvizeket, a brit haditengerészet „elfogta” őket a nyílt tengeren. Az akciót utólag hadizsákmánnyá minősítették, mintha minden törvényesen zajlott volna.

Ez valójában egy jogi díszlet volt – egy utólagos fedőtörténet, amelynek célja nem a jog betartása, hanem a jog látszatának megőrzése volt.

Diplomáciai csend és hallgatás

Spanyolország tiltakozott, de nem ment tovább. Franco rezsimje nem kívánt konfliktust Nagy-Britanniával.

Németország kalózkodásnak nevezte az akciót – teljes joggal –, de katonai válaszra nem volt lehetősége. Az ügy lassan eltűnt a címlapokról.

Nem azért, mert jelentéktelen volt – hanem mert túl kényelmetlen volt. Mindenkinek.

Mit mutat meg valójában az Operation Postmaster?

🔴 Ez a történet nem három hajóról szól. Hanem arról, hogy:

– a semlegesség csak addig sérthetetlen, amíg egy nagyhatalom érdeke nem sérül
– a nemzetközi jog nem erkölcsi alap, hanem politikai eszköz
– a „jó oldal” mítosza a háborúk egyik legnagyobb hazugsága

Nagy-Britannia nem volt kivétel. Csak ritkán beszélnek erről.

A sötét tanulság

Az Operation Postmaster nem háborús szükségszerűség volt, hanem birodalmi magabiztosság. Annak a tudata, hogy következmények nélkül lehet átlépni határokat, megsérteni semleges államokat, majd erkölcsi köntösbe csomagolni mindezt.

Ez a történet ma is ismerős. Csak a hajók helyett már:

– energiahálózatok
– szankciók
– pénzügyi rendszerek
– információs műveletek kerülnek célkeresztbe.

A módszer nem változott. Csak az eszköz.

Írta és szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója