Németország kialakuló gazdasági válsága lenyűgöző tanulmány az önkárosításról - A norvég egyetemi professzor Glenn Diesen elemzése
Nagyon jó gondolatokat fogalmazott meg Glenn Diesen, a Délkelet-Norvégiai Egyetem professzora és a Russia in Global Affairs folyóirat szerkesztője legfrissebb elemzésében, ezért teljes cikkét lefordít
Glenn Diesen: Németország kialakuló gazdasági válsága lenyűgöző tanulmány az önkárosításról
Az Oroszországgal szembeni szankciókkal Németország tönkretette üzleti modelljét. Most pedig egy lehetséges gazdasági katasztrófával néz szembe.
Nagyon jó gondolatokat fogalmazott meg Glenn Diesen, a Délkelet-Norvégiai Egyetem professzora és a Russia in Global Affairs folyóirat szerkesztője legfrissebb elemzésében, ezért teljes cikkét lefordítottam számotokra magyarra. (VilagHelyzete)
Németország három évtized óta először most könyvelte el , hogy kereskedelmi hiánnyal és deficittel zárta a hónapot és a Német Szakszervezeti Szövetség vezetője arra figyelmeztetett, hogy az ország kulcsfontosságú iparágai a magas energiaárak és az energiahiány miatt végleg összeomolhatnak. Az Európai Unió gazdasági mozdonyának aranykora már véget ért.
Erről írtam ebben az elemzésben:
➽ Amikor a szankciók visszafelé sülnek el: Az EU-nak nincs terve az olcsó orosz energia nélküli életre, szóval mi lesz ezután? - Elemzés
A német ipar versenyképességét három évtizeden át az olcsó orosz energia behozatala növelte, miközben Európa legnagyobb országa a német technológiák és feldolgozott termékek kulcsfontosságú exportpiacává is vált.
A korábbi évszázadokban az európai politika egyik központi témája volt, hogy Németország termelőereje és Oroszország hatalmas erőforrásai együttesen teremthetik meg az európai kontinens fő hatalmi pillérét.
Németország és Oroszország kapcsolata ezt követően mindig is dilemmát jelentett: a két óriás közötti partnerség kihívást jelentene az olyan rivális hatalmak számára, mint Nagy-Britannia és az Egyesült Államok, miközben a német-orosz konfliktusok korábban Közép- és Kelet-Európát olyanná tették, amit James Fairgrieve brit geográfus (crush zone.) "zúzott zónának" nevezett.
"Az USA legfontosabb érdeke az elmúlt száz évben, az I. és a II. világháborúban, valamint a hidegháborúban is abban állt, hogy Németország és Oroszország viszonya hogyan alakul. Mert ha ezek az érdekek összefonódnak, akkor ez lenne az egyedüli hatalom a világon, ami ránk nézve veszélyt jelentene.
A mi legfontosabb érdekünk, hogy ez az eset ne következzen be!"
➽ Brzezinski már 1997-ben megtervezte Oroszország, mint birodalom Ukrajnán keresztüli gyengítését
A jelenlegi NATO-orosz proxy-háború Ukrajnában azt mutatja, hogy ez a 19. és 20. századi dilemma továbbra is aktuális. Bár a 21. században lényeges különbség, hogy a világ már nem Európa-központú.
Moszkva célja az orosz-német partnerséggel egy befogadó Nagy-Európa megteremtése volt, bár ezt a kezdeményezést mára felváltotta egy orosz-kínai partnerség egy Nagy-Eurázsia megteremtésére.
Az orosz energia és más természeti erőforrások exportja keletre irányul, miközben Oroszország egyre inkább onnan importál létfontosságú technológiákat és ipari termékeket is.
Az önkárosítás esettanulmánya
A németországi gazdasági válság az önkárosítás lenyűgöző esettanulmánya.
Miután Moszkva az 1990-es évek elején támogatta a német újraegyesítést, a viszonzás elmaradt, mivel Bonn, majd Berlin felhagyott a Moszkvával kötött, a "szuverén egyenlőségen" és az "oszthatatlan biztonságon" alapuló páneurópai biztonsági architektúrára vonatkozó megállapodásokkal.
Ehelyett Németország támogatta a NATO terjeszkedését, hogy a kontinens legnagyobb állama nélkül hozzon létre egy páneurópai rendszert.
Ennek eredményeképpen Németország / NATO és Oroszország között újjáéledt az évszázados történelmi rivalizálás a közép- és kelet-európai befolyásért, hogy hol húzódjanak az új európai választóvonalak.
Miután Berlin támogatta a 2004-es narancsos forradalmat és a 2014-es kijevi Majdant, hogy nyugatbarát/oroszellenes kormányokat állítsanak fel, Ukrajna kevésbé megbízható tranzitfolyosóvá vált az orosz energia számára.
Ugyanakkor Németország aláásta saját energiabiztonságát azzal, hogy ellenezte a tranzitútvonalak diverzifikálására irányuló számos orosz kezdeményezést. Berlin többször fenyegetőzött azzal, hogy csökkenti az orosz energiától való függőséget és ezzel arra ösztönözte Oroszországot, hogy keleten keressen exportpiacokat.
A 2015 februárjában megkötött Minszk-2 megállapodás kompromisszumot jelentett az egy évvel korábbi, nyugati támogatású ukrajnai puccsot követő konfliktus megoldására.
Berlin tárgyalt a békemegállapodásról, bár aztán a következő hét évben végigjátszotta a megállapodás szabotálására vagy "újratárgyalására" irányuló amerikai erőfeszítéseket.
Ahogy Jens Stoltenberg NATO-főtitkár nemrég nyilvánosan elismerte, a katonai blokk ezt az időt arra használta fel, hogy felkészüljön az Oroszországgal való konfliktusra.
Amikor Moszkva válaszul 2022 februárjában elismerte Donbász függetlenségét és megtámadta Ukrajnát, Németország lemondta az Északi Áramlat-2 gázvezetéket, átvette az ellenőrzést a Gazprom területén lévő leányvállalatai felett és szankciókat hirdetett az orosz energiaiparral szemben.
Évek óta spekuláltak arra, hogy Oroszország beveti a rettegett "energiafegyvert" a Németországba irányuló energiaszállítások leállításával, bár erre végül nem volt szükség, mivel Németország saját magának okozta ezt a gazdasági fájdalmat.
Eszkaláció kontroll alatt tartása egy többpólusú korszakban
Az eszkaláció-kontroll magában foglalja a feszültségek fokozásának képességét, hogy költségeket rójanak az ellenfelekre és a kívánt engedmények elérésekor a feszültséget csökkentsék.
Erről szintén egy nagyon fontos cikket közöltem július legelején:
Az egypólusú korszakban, amikor csak egy hatalmi központ létezett, a kollektív Nyugat nagyrészt élvezte az eszkalációs dominanciát, mivel addig fokozhatta a nyomást, amíg ellenfelei kénytelenek voltak kapitulálni.
A NATO terjeszkedése, a stratégiai rakétavédelem és az aszimmetrikus gazdasági interdependencia fokozta ezt a hatalmat Oroszországgal szemben.
Egy többpólusú világban azonban nem lehet az európai biztonságot egy ellenséges katonai tömb orosz határok felé történő kiterjesztésének elvére alapozni és aztán arra számítani, hogy Moszkva egyszerűen alkalmazkodni fog ezekhez az új realitásokhoz.
A kialakulóban lévő világrendben Oroszország szankcionálása csupán azzal jár, hogy hatalmas piaci részesedést adnak át olyan államoknak, mint Kína és India, szemben azzal, hogy Moszkvát engedelmességre kényszerítenék.
Miközben Németország azon fáradozik, hogy drága energiát találjon az olcsó orosz üzemanyagok helyett, Moszkva most kedvezményesen adja el termelését Kínának és Indiának, miközben Nagy-Európából Nagy-Eurázsiába megy át.
Következésképpen a német ipar veszíteni fog versenyképességéből ázsiai társaival szemben.
Míg Oroszország diverzifikálni tudja energiaexportját, addig a Nyugat azon képességét, hogy diverzifikálja energiaimportját, az egypólusú korszakban más politikák aláásták.
A Venezuelával és Iránnal szembeni nyugati szankciók csökkentették képességüket és hajlandóságukat arra, hogy támogassák a Nyugatot a szükség idején. Hasonlóképpen, a líbiai invázió és az olyan országok, mint Nigéria későbbi destabilizálása csökkentette az afrikai államok képességét a hiány pótlására.
Eközben az USA elkobozta a szíriai olajat, holott a szíriai energiaexport sokkal nagyobb lenne, ha az USA véget vetne az ország területének illegális megszállásának.
A kudarc megduplázása
A kollektív Nyugat gazdasági katasztrófával néz szembe, amelyet a fenntarthatatlan adósság, az elszabadult infláció, a csökkenő versenyképesség és most már az energiaválság is okoz.
Mivel az eszkaláció Németországnak jobban fáj, mint Oroszországnak, a logika azt sugallná, hogy Németország a de-eszkalációra törekedhetne azáltal, hogy felülvizsgálja és újragondolja a páneurópai biztonsági megállapodások feladásáról szóló döntését, amelyeket még az egypólusú korszak korai szakaszában kötött.
Ehelyett a józan ész elszállt az ablakon, mivel a berlini vezetők az ideológiai hevület által felemésztve, megkettőzték az eleve kudarcos politikát.
A teljes cikket fordította és szerkesztette: VilagHelyzete
Forrás: Glenn Diesen
➽ Kapcsolódó VilagHelyzete.com Cikkek: ➽
➽ Brzezinski már 1997-ben megtervezte Oroszország, mint birodalom Ukrajnán keresztüli gyengítését
➽ "Őszre egyértelmű lesz az ukrajnai konfliktus első szakaszának eredménye - hogy mi lesz ezután, az a Nyugaton múlik" - Elemzés a frontról
➽ "Az EU lesz a felelős az éhező világért" - az értelmetlen káros uniós szankciókat bírálta a nagy műtrágyacég alapítója
➽ Többpólusú világ: Miért hozza még közelebb egymáshoz Indiát és Oroszországot a jelenlegi válság? - Elemzés
➽ Az új BRICS-szövetség halálos fenyegetést jelent a Nyugatra nézve - Egy új globális tartalékvaluta aláássa az USA dollár fölényét
➽ Nagy gondban az USA, mert Kína, India, Oroszország, Brazília és Dél-Afrika összefogtak (2012)
➽ Földrengéssel felérő új pénzügyi rendszert hoznak létre a dollár rovására a BRICS-országok! (2014)
➽ BRICS-csúcs:Putyin üzenete a világ népességének 40%-át tömörítő BRICS-országok 9.konferenciájának előestéjén (2017)
➽ "Törökország csatlakozása a BRICS-országokhoz nagyon komoly sokk lehet az USA és az EU számára is." (2018)
➽ Oroszország döntő szakítást hajtott végre a Nyugattal és készen áll arra, hogy segítsen egy új világrend kialakításában - Dimitrij Trenin átfogó elemzése
➽ A nyugati elit nem tudja eldönteni, hogy szankcionálja vagy elcsábítsa Afrikát Oroszország és Kína ellenében
➽ "Oroszország túlterhelése és egyensúlyának megbontása" - Ez a 2019-es RAND jelentés adta meg a NATO-politika irányát? Hogyan pusztítsuk el Oroszországot
➽ Oroszország/Putyin és a Nyugat - "Game Over" a Háttérhatalmi Birodalom számára? - Az eddigi legátfogóbb elemzés magyarul