NATO a 'dilemma szarvában', miután Oroszország a teljes forgatókönyvet változtatta meg az oroszlakta régiók csatlakozásával - Scott Ritter ELEMZÉSE magyarul
Scott Ritter az amerikai tengerészgyalogság volt hírszerző tisztje és a "Leszerelés a peresztrojka idején: Fegyverzetellenőrzés és a Szovjetunió vége" című könyvének szerzője.
Moszkva megfordítja a NATO forgatókönyvét azzal, hogy Kijev elvesztett területeit akarja bekebelezni, így a harcot a saját területére tereli át
Scott Ritter az amerikai tengerészgyalogság volt hírszerző tisztje és a "Leszerelés a peresztrojka idején: Fegyverzetellenőrzés és a Szovjetunió vége" című könyvének szerzője.
A Szovjetunióban az INF-szerződést végrehajtó ellenőrként, Schwarzkopf tábornok vezérkarában az Öbölháború alatt, majd 1991-1998 között az ENSZ fegyverellenőreként szolgált. Teljes elemzését lefordítottam számotokra (VilagHelyzete)
Azzal, hogy több tízmilliárd dollár értékű katonai segélyt juttatott Ukrajnába, a NATO "játékot megváltoztató" (game changer) dinamikát hozott létre, amelynek célja, hogy kibillentse Oroszországot az egyensúlyából. A Herszonban, Zaporozsjában, Donyeckben és Luganszkban tartott népszavazások felvállalásával viszont Oroszország is teljesen megváltoztatta a játékot.
LEMMA és DILEMMA
Az ókori görögök úgy beszéltek a "lemma" kifejezésről, mint ami egy logikai előfeltevést, egy magától értetődőnek tekintett dolgot jelent.
Ezzel szemben állt a dilemma, vagy "kettős premissza", ahol az ember elé egy vagy-vagy állítás kerül.
A rómaiak továbbfejlesztették ezt a felfogást, a "kettős premisszát" argumentum cornutumnak, a "szarvas érvnek" nevezték, mivel az egyik érvre válaszolva az egyén a második érv logikája által fel lesz nyársalva.
Így keletkeztek a modern idióma ókori gyökerei és a kifejezés: "a dilemma szarván".
Ez például a manőverező hadviselés végső célja:
úgy kell elhelyezni az erőinket, hogy az ellenségnek ne legyen jó választási lehetősége - ha az egyik sürgető fenyegetésre reagálnának, akkor azzal a másikat elnyomnák.
Az Ukrajnában már több mint hét hónapja zajló orosz katonai művelet bőséges példát szolgáltatott arra, hogy mindkét fél katonai erői olyan helyzettel szembesültek, amely arra kényszerítette őket, hogy megváltoztassák az általuk preferált cselekvési irányt:
- a Kijev elleni orosz "elterelés" a háború legelején megakadályozta az ukránokat abban, hogy megerősítsék erőiket Kelet-Ukrajnában és
- a nemrég befejeződött ukrán ellentámadás Harkovnál sietős orosz visszavonulásra kényszerítette az oroszokat a korábban megszállt ukrán területek jelentős részéről.
Mindkét említett példa az egyik fél számára egy olyan lemma, vagyis egyetlen probléma elé állította az egyik felet, amelyet meg kellett oldani.
De egyik sem volt képes arra, hogy az ellenfelét "egy dilemma szarvára" szegezze, azaz olyan válaszra kényszerítve, amely a választott opciótól függetlenül elkárhozást eredményezett volna számára.
Ennek oka egyszerű - a hozzáértő katonai parancsnokok nagyon ritkán engedik meg, hogy olyan katonai problémával állítsák őket szembe, amelyre nincs életképes válasz. A háború, úgy tűnik, kemény munka, és a dilemmák nem esnek le csak úgy a fáról.
Vagy mégis?
Boris Johnston áprilisban Kijevbe repült, hogy meggyőzze Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, hogy vonuljon vissza az Oroszországgal a törökországi Isztambulban zajló béketárgyalásokról, a NATO pedig ezután olyan programba kezdett, amelynek célja, hogy több tízmilliárd dolláros katonai és pénzügyi támogatást nyújtson Ukrajnának, beleértve modern nehézfegyverek átadását és olyan nyugati területen lévő létesítmények használatát, ahol ukrán csapatok tízezreit lehet kiképezni és szervezni anélkül, hogy az orosz beavatkozástól kellene tartani.
Az Ukrajnába irányuló NATO-fegyverek beáramoltatásának célja egyértelmű volt:
felhatalmazni Ukrajnát arra, hogy ne csak a konfliktust hosszabbítsa meg, hanem támadó katonai műveleteket hajtson végre, amelyek célja Oroszország kiűzése abból, amit Kijev és támogatói megszállt ukrán területnek tekintenek, beleértve a Donbászt és a Krímet.
A szeptember eleji harkovi ellentámadás aláhúzta a NATO akcióinak súlyos következményeit az oroszokra nézve - bár a támadó ukrán erők által elszenvedett tömeges élet- és anyagi veszteségek miatt a harkovi győzelem pirruszi győzelem volt, mégis ukrán győzelem volt, amely az oroszok visszavonulását kényszerítette ki.
Azáltal, hogy az ukrán hadsereget ukránok által irányított NATO-hadsereggé alakította át, az Egyesült Államok vezette blokk valójában megváltoztatta a játék jellegét egy egyszerű Oroszország-Ukrajna "különleges katonai műveletből" egy "Oroszország-elleni kollektív Nyugat" küzdelemmé, ahol a Moszkva által eredetileg a harcra elkülönített katonai erőforrások most már nem voltak elegendőek a feladathoz.
Előnyben Ukrajna/NATO
Oroszország azonban nem vette fel a NATO - egyébként még most is futó - játékmegváltoztató akcióit, hanem magasabbra tette a lécet!
Az új ukrajnai valóságra reagálva Vlagyimir Putyin orosz elnök úgy döntött, hogy nem egyszerűen felemeli a tétet ebben a NATO által irányított új, a katonai erő növelésére irányuló játékban, hanem teljesen megváltoztatja a játékot.
Nemcsak mintegy 300 000 orosz tartalékos részleges mozgósítását rendelte el a jelenleg a KMKSZ mellett elkötelezett csapatok megerősítésére, hanem Putyin népszavazásokat is jóváhagyott azon a négy területen, ahol az orosz erők jelenleg harcolnak - Herszonban és Zaporozsjában (korábban megszállt ukrán régiók), valamint Donyeckben és Luganszkban (Ukrajna korábbi régiói, amelyek 2014 óta de facto függetlenek).
Ezek a népszavazások e négy terület polgárainak egy egyszerű kérdést tettek fel: kívánnak-e Oroszország részévé válni?
Az ötnapos szavazás után mind a négy terület eredménye egyértelmű volt - a népszavazások résztvevői elsöprő többséggel elfogadták a javaslatot. Röviddel ezután a területeket az Orosz Föderációhoz csatolták. Ami egykor Ukrajna volt, az most anyaoroszország lett.
Oroszország nem csak a játékszabályokat változtatta meg, hanem magát a játékot is.
Ahelyett, hogy az ukrán erők Ukrajna területén harcolnának az orosz erők ellen, a jövőben minden olyan harc, amelyet Ukrajna az orosz erők ellen folytat, maga az orosz haza elleni támadást jelent.
Hol marad a NATO?
A blokk vezetése az első naptól kezdve világossá tette, hogy nem törekszik közvetlen konfrontációra Oroszországgal.
Miközben a NATO tagjai több tízmilliárd dollárnyi anyagot juttattak Ukrajnába, hogy segítsék a hadsereg újjáépítését és kritikus fontosságú logisztikai, hírszerzési és kommunikációs támogatást nyújtottak Ukrajnának, a NATO többször és nyomatékosan kijelentette, hogy nem kíván közvetlenül háborúzni Oroszországgal és világossá tette, hogy inkább azt szeretné, ha az ukránok de facto NATO-helyettesként szolgálnának Moszkvával szemben.
A NATO mind gazdaságilag, mind politikailag "mindent beleadott", amikor Ukrajna támogatásáról van szó, olyannyira, hogy egyes tagjai, miután saját katonai struktúráikból kivonták a felszerelést és az anyagot, már nem tudnak semmit sem adni. Ennek ellenére az európai politikai és gazdasági elit továbbra is határozottan támogatja Ukrajnát.
Ez a támogatás azonban azon az alapvető feltételezésen alapult, hogy azáltal, hogy a NATO ilyen mértékű támogatást nyújt Ukrajnának, nem fog közvetlenül belekeveredni egy Moszkvával való konfliktusba. Oroszország azonban azáltal, hogy a csatateret az ukrán földön vívott harcokról átállította arra, hogy most a saját földjét védi, megfordította a forgatókönyvet.
A NATO, miután túlságosan elkötelezte magát Ukrajna mellett, most "egy dilemma szarván" találja magát - ha továbbra is masszív anyagi és pénzügyi támogatást nyújt Ukrajnának, akkor gyakorlatilag a konfliktus közvetlen részesévé válik, amit a blokkban senki sem akar.
Ha viszont visszalép Ukrajna támogatásától, akkor a különböző nyugati politikai vezetők és intézmények, amelyek szent kötelességükké tették a Kijevnek nyújtott támogatást, úgy fognak tekinteni, mintha visszavonnák a szavukat.
Hogy a NATO hogyan dönt, még nem derült ki, de a jelek arra utalnak, hogy nem úgy, hogy továbbra is megkettőzi Ukrajna támogatását, bármi történjék is.
Stoltenberg főtitkár langyos beszéde, amelyben elítélte Oroszországot, miközben nem mutatott lelkesedést Zelenszkij "gyorsított tagsági kérelmét" illetően, jól jelzi a Kijevnek nyújtott támogatásának nem túl határozott jellegét.
A NATO szerepe most az orosz mozgósítás és a népszavazás következményei miatt csökken.
Évek múlva, amikor a konfliktus történetét véglegesen megírják, Putyin elnök azon döntése, hogy egyszerre mozgósítja az orosz tartalékosokat, miközben Dél - és Kelet-Ukrajna területét becsatolja az Orosz Föderációba, a modern történelem egyik legjelentősebb példájaként fog szolgálni arra, hogy az ellenfelet "egy dilemma szarvára" szegezik.
A NATO hatékony semlegesítését ezzel az akcióval több mint valószínű, hogy a konfliktus fordulópontjaként fogják értékelni, amely megpecsételte Ukrajna sorsát az elkerülhetetlen orosz győzelemmel szemben.
A teljes cikket fordította és szerkesztette: VilagHelyzete
Forrás: Scott Ritter: NATO in the horns of a dilemma after former Ukrainian regions vote to join Russia
➽ Kapcsolódó friss Cikkek: ➽
➽ Tucker Carlson - Az Északi-áramlat ellen a 'káoszteremtő birodalom' által elkövetett terrorista szabotázs - videó magyar felirattal
➽ Az Északi Áramlat elleni "szabotázs-akció" mögött az USA állhat és ez a harmadik világháborúhoz vezethet - közölte Donald Trump
❗ Távirányítású robbanószerkezetek segítségével robbantották fel valószínűleg az Északi Áramlatot - közölte a Sky News (magyarul itt lefordítva elolvasható)
ELKÉSZÜLT, MEGJELENT és mostantól el tudom juttatni a tevékenységemet segíteni akaró minden kedves VilagHelyzete-olvasónak a legfrissebb kiadványt:
📖 ● VILAGHELYZETE KÖNYVÚJSÁG 2022. SZEPTEMBER 576 OLDALON ●
A VIP támogatók természetesen ajándékba megkapják és mindenkinek adom szeretettel, aki úgy érzi, támogatásra érdemes a VilagHelyzete eddigi 11 éves tevékenysége és szeretné, ha folytatódna a jövőben is mindez.
