Miközben a Nyugat globális dominanciája összeomlik, az elit kétségbeesetten Trumpot akarja hibáztatni. De tévednek! - ELEMZÉS

Az egypólusú világrendet nem az bomlasztja le, ami a középpontjában történik! Az Európai Külkapcsolatok Tanácsa (ECFR), a háttérhatalmi agytröszt nagyszabású felmérése arról, mit gondol a világ!

Miközben a Nyugat globális dominanciája összeomlik, az elit kétségbeesetten Trumpot akarja hibáztatni. De tévednek!

Az egypólusú világrendet nem az bomlasztja le, ami a középpontjában történik

Sok más ember megkérdezése arról, hogy mit gondolnak, érdekes lehet. De az igazi móka akkor kezdődik, amikor az egész a saját véleményedről szól. Ez persze a politizált közvélemény-kutatás titkos varázsa. És néha elgondolkodik az ember, hogy létezik-e egyáltalán másfajta.

Mindenesetre az Európai Külkapcsolatok Tanácsa (ECFR), egy aranyozott háttérhatalmi nyugati intézményi agytröszt nemrégiben tett nagyszabású erőfeszítése sem jelent kivételt.

❗ Ha szeretnétek magyarul is olvasni továbbra is cikkeket elemzéseket, valódi tudásanyagokat, segítsetek kérlek támogatásotokkal az elkészültében!👉

vagy előfizetőként csatlakozzatok az oldalhoz!

Az „Egyedül a trumpista világban” költői címmel megjelent tanulmány az „EU és a globális közvélemény az amerikai választások után”, vagyis valójában Donald Trump visszatérése utáni helyzetet vizsgálja, aki a mainstream euro-centrikusok és establishment nomenklatúrájuk rendkívüli mumusa a bürokráciákban, a médiában, az akadémiai világban és természetesen az agytrösztökben.

A tavaly novemberben, közvetlenül Trump amerikai választási diadala után, 16 európai (köztük Oroszország és Ukrajna is) és nyolc Európán kívüli országban összesen 28 549 megkérdezett részvételével végzett nagyszabású közvélemény-kutatás alapján készült jelentés egy egyszerű kommentárt utánoz:

összefoglal néhány megfigyelést emitt, néhány következtetést kínál amott.

✔ A megfigyelések közül a legegyszerűbb az, hogy a világ nagy része optimista Trumppal kapcsolatban, remélve, hogy nemcsak Amerika javát fogja szolgálni, hanem a nemzetközi békét is elősegíti azáltal, hogy az USA-t normálisabb nagyhatalommá teszi.

• Ebből a mintázatból leginkább az Európai Unió és a még pompásabban önmagát elszigetelő Egyesült Királyság emelkedik ki, ahol a válaszadók ragaszkodnak a pesszimista véleményhez.

Bizonyos értelemben maguk a jelentés készítői sem tudnak leállni az európai elszigeteltség illusztrálásával.

Újra és újra azt olvassuk, hogy az a pozitívabb vélemény, amit szinte mindenki más a világon Trumpról alkot - akár jogosan, akár helytelenül - az a „meglepő” vagy „figyelemre méltó”.

Ironikus, de ez az enyhén zavart tanácstalanságot sugárzó hangnem pont olyan, mint amit egy csapat nyugat-európai elitképviselőtől várnánk, akiknek a világot nehéz felfogni, mert Európa annyira nincs szinkronban. Képzeljük csak el, mennyire másképp nézne ki ez a jelentés, ha ugyanezeken a felméréseken alapulna, de egy indiai vagy kínai értelmiségiekből álló csoport készítette volna.

https://ecfr.eu/publication/alone-in-a-trumpian-world-the-eu-and-global-public-opinion-after-the-us-elections/

Mindenesetre a lényegét tekintve ez nem is igazán a politikai hangulatok tanulmányozása. Ehelyett, ha úgy tetszik, gondoljon rá úgy, mint egy közvélemény-kutatásba csomagolt kiáltványra. Ahogyan azt a szerzőktől, akik jelentős közéleti értelmiségiek - Timothy Garton Ash, Ivan Krastev és Mark Leonard - elvárható, ez nem egy félénk politikai feljegyzés, amelyet alázatosan nyújtanak be bürokraták, akik talán még a névtelenségüket is élvezik.

Éppen ellenkezőleg, ez egy rövid, néha felületes, de rendkívül ambiciózus geopolitikai tanácsadás.

🔴 A világrend egy nagyszabású és mindentől elrugaszkodott ideológiájához kötődik, nevezetesen a nyugati, gyakorlatilag az amerikai globális dominancia erősen idealizált víziójához, amely a hívők számára a „liberális nemzetközi rend” nevet viseli.

A szerzők számára a második trumpi pillanat jelentősége az EU - és valójában a világ - számára abban rejlik, hogy katalizálja e ennek a világrendnek a folyamatban lévő végét.

Ezt kívülről éri kihívás, de a magja sincs jó állapotban, ismerik el.

Az ukrajnai háború 2022-es eszkalálódása után a Nyugat követésének globális, nem nyugati elutasítása megmutatta, hogy a Nyugat elszigetelődött - „megosztott a többitől”, ahogy a jelentés finoman fogalmaz -, de most a dolgok ismét rosszabbra fordultak.

❗ Maga a Nyugat olyannyira megosztott, hogy „valóban, lehetséges, hogy már nem is lehet »a Nyugatról« mint egységes geopolitikai szereplőről beszélni”.

Ebben a világban a szerzők legfontosabb ajánlása - és valójában a jelentésük egész lényege - az, hogy

🔵 az EU-nak úgy kellene viselkednie, mint egy hagyományos nagyhatalomnak, elismerve a realista külpolitikai elveket. Vagy ahogyan ők fogalmaznak, fel kellene hagynia „az erkölcsi döntőbíró szerepével”, és ehelyett „saját belföldi erejét kellene kiépítenie” a saját javára külföldön.

Az, hogy ez valójában egy kiáltvány, nem jelenti azt, hogy nem lehet elgondolkodtató, vagy hogy a mögötte álló közvélemény-kutatási eredmények egyszerűen hamisak vagy irrelevánsak - még akkor sem, ha némelyikük átlátszóan álságos keretezésen alapul. Például az a kérdés, amely a válaszadóknak a Gázai övezet Izrael általi lerombolásához való hozzáállását vizsgálja, egyszerűen nem tartalmaz sem népirtást, sem más bűncselekményt válaszlehetőségként. Ehelyett a válaszadók csak a „háború” és a „konfliktus” három különböző fajtája közül választhatnak.

📊 Ön szerint Donald Trump amerikai elnökké választása jó vagy rossz dolog az amerikai polgárok számára?

📊 Ön szerint Donald Trump amerikai elnökké választása jó vagy rossz dolog az országa számára?

📊 Ön szerint Donald Trump amerikai elnökké választása jó vagy rossz dolog a világbéke szempontjából?

Hasonló, bár kevésbé kirívó módon, az ukrajnai háború természetére vonatkozó kérdés sem kínál olyan válaszlehetőséget, mely tartalmazná a „proxy háború” kifejezést. ❌

Mégsem véleménykérdés, hogy elismerjük, mindkét nézet elterjedt, méghozzá jó okkal. A válaszadóktól megfosztani ezeket a nyilvánvalóan releváns lehetőségeket vagy elemi hibának, vagy durván manipulatívnak tűnik. ⛔

Hasonlóképpen, legalábbis zavarba ejtő azt olvasni, hogy az ukrán közvélemény erőteljes változása a kompromisszumos béke javára „valóban újdonság”.

• Valójában már régóta látjuk ennek a folyamatos változásnak a jeleit. Az ukrán közvélemény-kutatók és szociológusok már tavaly tavasszal, azaz majdnem egy évvel ezelőtt is észlelték - és írtak is róla.

A tanulmány nyilvánvaló politikai funkciója azt jelenti, hogy a legjobb és leghasznosabb módja annak, hogy úgy olvassuk, mint ami valójában, nevezetesen egy darab ideológia akcióban. Sőt, ha így teszünk, a dolgok sokkal érdekesebbé válnak, különösen, ha egy másik döntő kérdést is felteszünk:

Mik azok a dolgok, amelyeket nyilvánvalóan - és valószínűtlenül - elkerülnek?

Kezdjük azzal, hogy a legkirívóbb amikor egyszerűen kihagyják az-üzenetet vagy félresöprik az útból. Az egyik dolog, amit a szerzők is elismernek, hogy

egy új globális rend lép a süllyedő „hidegháború utáni liberális rend” helyébe.

Nem nagy dolog, gondolhatnánk, ha egy kicsit nyilvánvaló is. Üdvözöljük a klubban; legalább két évtizede mindannyian gondolkodunk ezen. De hogy ezt a tényt nyíltan elismeri az Európai Külkapcsolatok Tanácsa (ECFR) - egy ideológiai parancsnoki magasságból, amely talán csak idősebb unokatestvére, az amerikai Atlanti Tanács mögött áll -, az már önmagában is szerény történelmi adat.

👀 Ami azonban igazán furcsa, az az, hogy a szerzők milyen messzire mennek, hogy elkerüljenek egy egyszerű szót: multipolaritás.

Keressük, amennyit csak akarjuk, de egyszerűen nincs benne. Próbálnak megbékélni az új nemzetközi renddel, amelynek kialakulóban lévő formáját észrevették, a szerzők az „a la carte” (persze, az én kedvenc éttermem is a hatalomról, az életről és a halálról szól, mindig, az előételtől a desszertig), a „poliamor” (ó, viselkedjetek!) és a régi-régi „nulla összegű” kifejezésekig.

Általában a közvélemény-kutatások kicsit szárazak, de ez, ha tudod, hol keresd, elég szórakoztató. Egyszerűen túl mulatságos, hogy mennyi lexikális-fogalmi tehetetlenséget tud kiváltani az egyszerű féltékenység.

Nem hagyhatjuk, hogy például az oroszoknak mindig jó ötletük legyen, és mindig a helyes szót használják, ugye?

Ha már az oroszoknál tartunk, a második nagy kihagyás ebből a jelentésből természetesen az ukrán háború.

Azonban nem abban az egyszerű értelemben, hogy nem szerepel. De igen, szerepel.

• Megtudjuk például, hogy számos nagy és/vagy erős országban a megkérdezettek többsége úgy véli, hogy Donald Trump alatt „a béke elérése Ukrajnában valószínűbb lesz”: (ábécésorrendben) Kína (60%), India (65%), Oroszország (61%), Szaúd-Arábia (62%), Dél-Afrika (53%) és az USA (52%) is.

Még azokban az országokban is, ahol ez a várakozás nem domináns, elég sokan vannak azok a kisebbségek, akik úgy látják, hogy Trump elősegíti a békét Ukrajnában, például Brazília (45%), a tanulmány által használt 11 EU-tagállamból (EU11) álló összevont minta (34%), Indonézia (38%), Törökország (48%) és Ukrajna (39%).

A válaszadókat emellett az ukrajnai háborúval kapcsolatos kérdések egész sorával kapcsolatban kérdezték meg, lényegében a „Ki a hibás?” kérdésektől kezdve a „Mit kellene most tennünk?” kérdésen át a „Ki fog győzni?” kérdésig.

🔶 És aztán van egy olyan kérdés, amely csak az ukránoknak szólt, hogy milyen kimeneteleket lennének hajlandóak támogatni. A válaszok nem biztatóak.

Ahogy a szerzők megjegyzik:

„az ukrán társadalomban nincs konszenzus az elfogadható kompromisszum természetéről”, és „az ilyen nézeteltérések politikai zűrzavart szíthatnak, ha és amikor a tárgyalások megkezdődnek”.

És csak várni kell „a zűrzavart” - teszi hozzá az ember -, amikor azok a valóságban egy nagyon költséges - életekben, területekben és jólétben - ukrán vereséggel végződnek, amely pláne elkerülhető lett volna, ha Ukrajna hamis nyugati „barátai” nem provokálják ki, majd nem tartják fenn önző, valamint rosszul átgondolt proxy-háborújukat Oroszország legyőzésére.

❌ De nem meglepő, hogy Garton Ash, Krastev és Leonard túlságosan fájdalmasan kihagyják a valóság egy olyan aspektusát, amely eltérne saját ideológiai előítéleteiktől.

📊 Általánosságban Oroszországra gondolva, az alábbiak közül melyik tükrözi legjobban az Ön véleményét arról, hogy mit jelent az országa számára?

És mégis, miközben annyi közvélemény-kutatás szól az ukrajnai háborúról, így vagy úgy, a szerzők még mindig kihagyják az egyetlen leglényegesebb pontot vele kapcsolatban.

❗ Az úgynevezett liberális rend bukásának további felgyorsulásában most nem Donald Trump második megválasztása a legerősebb tényező.

Erre a feltevésre épül az egész tanulmányuk, és ez eleve téves.

Ami valójában felgyorsítja a Nyugat hanyatlását, az az, hogy elveszíti a nagy proxy-háborúját Ukrajnában. Végül is ez volt a Nyugat eddigi leghülyébb proxy-háború/regime-change projektje, amelyet valaha is vállalt, Oroszországot vette célba, egy olyan nagyhatalmat, amely történetesen a világ legnagyobb nukleáris arzenáljával is rendelkezik. Ennek a projektnek a kudarca előre látható volt. Tudom, mert megjósoltam. Ez most a történelem e pillanatának legfontosabb ténye. Még Donald Trump is, amilyen ambiciózus és akaratos, csak reagál erre a valóságra.

📊 Globális nézetek arról, hogy Trump visszatérése mit jelent a világ számára. A nemzeti lakosság arányában, százalékban

Próbáljunk ki egy gondolatkísérletet: Mit írna most Garton Ash, Krastev és Leonard a „liberális nemzetközi rendről”, ha a Nyugat győzött volna, Oroszország pedig vesztett volna.

Látod? Mégis, a Nyugat az, aki veszít, míg Oroszország nyer.

🟩 Általánosságban elmondható, hogy ami a leginkább megváltoztatta a világot, az nem a Nyugaton belül történik. Hanem ami azon kívül történik - leginkább Kína felemelkedése, Oroszország újjáéledése és a globális Dél önérvényesítése.

És ez a jelentés végső iróniája. A középpontjában egy meghívás áll, amelyben másokat - például kínaiakat, indiaiakat, indonézeket, oroszokat - is meghívunk, hogy mondják el véleményüket Trump visszatéréséről és annak következményeiről. Ez már önmagában is feltűnően énközpontú megközelítés.

Igen, kérem, beszéljenek velünk, a Nyugattal - de az új főnökünkről.

❗ Nyugat-Európa előtt nagyon hosszú út áll még, hogy megtalálja a helyét a változó világban.

Írta: Tarik Cyril Amar, az isztambuli Koç Egyetemen dolgozó németországi történész Oroszországról, Ukrajnáról és Kelet-Európáról, a második világháború történetéről, a kulturális hidegháborúról és az emlékezetpolitikáról szóló kutatások vezetője.

A teljes cikket fordította és szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója

Forrás és eredeti cikk címe: As the West’s global dominance crumbles, the elites desperately want to blame Trump. They’re wrong - The unipolar world order is not being dismantled by what’s happening inside its center

❗ Ha szeretnétek magyarul is olvasni továbbra is cikkeket elemzéseket, valódi tudásanyagokat, segítsetek kérlek támogatásotokkal az elkészültében!👉

vagy előfizetőként csatlakozzatok az oldalhoz!

Tarik Cyril Amar történész és nemzetközi politikai szakértő. Az Oxfordi Egyetemen szerzett BA diplomát újkori történelemből, az LSE-n nemzetközi történelemből MSc-t, a Princeton Egyetemen pedig történelemből doktorált. Ösztöndíjas volt a Holokauszt Emlékmúzeumban és a Harvard Ukrán Kutatóintézetben, valamint az ukrajnai Lvivben a Várostörténeti Központot vezette. Németországból származik, de élt az Egyesült Királyságban, Ukrajnában, Lengyelországban, az Egyesült Államokban és Törökországban.

„The Paradox of Ukrainian Lviv: A Borderland City between Stalinists, Nazis, and Nationalists” című könyve 2015-ben jelent meg a Cornell University Press kiadónál. Hamarosan megjelenik egy tanulmánya a hidegháborús televíziós kémtörténetek politikai és kultúrtörténetéről, és jelenleg egy új könyvön dolgozik, amely az ukrajnai háborúra adott globális válaszról szól. Különböző műsorokban adott interjúkat, többek között többször nyilatkozott a Rania Khlalek Dispatches, Breakthrough News című műsorokban.