Miért látja a világ többsége az ukrán konfliktusban az európai és amerikai hatalom hanyatlásának példáját?

A legtöbben úgy vélik, hogy az etnikai európaiak gyarmatosítók és remélik, hogy véget vethetnek a hatalmuk fojtogató szorításának.

Miért látja a világ többsége az ukrán konfliktusban az európai és amerikai hatalom hanyatlásának példáját?

A legtöbben úgy vélik, hogy az etnikai európaiak gyarmatosítók és remélik, hogy véget vethetnek a hatalmuk fojtogató szorításának.

Írta: Fjodor Lukjanov, a Russia in Global Affairs főszerkesztője, a Kül- és Védelempolitikai Tanács elnökségének elnöke, a Valdai Nemzetközi Vitaklub kutatási igazgatója., akinek teljes cikkét lefordítottam számotokra (VilagHelyzete)

Most 2023 őszét írjuk, amikor az ukrajnai konfliktus a nemzetközi politikai és gazdasági élet szerves részévé vált. Az ellenségeskedések beszüntetése nem várható, eközben sem az egyik fél döntő győzelme, sem pedig kompromisszumos békemegállapodás nem tűnik valószínűnek a belátható jövőben.

A helyzet továbbra is a globális erőegyensúlyt befolyásoló legfontosabb tényező marad.

Amikor a harcok elkezdődtek, azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy Oroszország és a Nyugat közötti kapcsolatok akut szakaszba lépnek. A konfliktus súlyossága és tartóssága azonban felülmúlta a várakozásokat.

🔴 2022 februárjában kevesen tudták volna elképzelni, hogy a NATO milyen mértékű katonai-technikai támogatást nyújt Ukrajnának és hogy ilyen mélyrehatóan megbomlik minden kapcsolat Oroszország és a nyugati országok között.

Az első szakasz jóslatai senkinek sem jöttek be.

• Moszkva rosszul mérte fel az ukrajnai katonai-politikai és közhangulatot, valamint az Egyesült Államok és szövetségesei hajlandóságát, hogy ilyen messzire menjenek Kijev támogatásában.

• A Nyugat elkövette azt a hibát, hogy azt feltételezte, hogy az orosz gazdasági rendszer nem bírna ki egy külső blokádot, de a világgazdaság viszonylag fájdalommentesen meg tudna birkózni Moszkva nélkül.

Egyik fél felfogása sem felelt meg a valóságnak azzal kapcsolatban, hogy saját erejükből képesek ellenfelüket irányváltoztatásra és engedményekre kényszeríteni.

🔴 A korai szakasz hibái a korábban kialakult sztereotípiákból fakadtak.

Ha levetkőzzük az árnyalatokat, az ellenfelek eltúlozták egymás sebezhetőségét és "papírtigriseknek" nézték tévesen riválisaikat.

Ez részben még mindig jelen lévő tényező, de inkább csak mint propagandisztikus szófordulat.

A játék elhúzódó folyamattá vált, amelyben mindkét fél megpróbálja mozgósítani előnyeit és döntő fölényt halmozni, hogy kikerüljön a patthelyzetből.

🔴 Az Oroszország és a Nyugat közötti konfrontáció intenzitása növekszik, de a minősége nem.

A legjelentősebb változások a világnak abban a részében következtek be, amely nem közvetlenül érintett a konfliktusban, bár érinti őket is.

• A jelenleg divatos orosz "világtöbbség" fogalma, amely az emberiség nem nyugati részére vonatkozik, némileg zavaró, mert egy konszolidált közösséget sugall.

• Ennek a többségnek a lényege azonban a heterogenitás - szemben a Nyugat által kínált egyetemes értékkohézióval.

A kifejezés azonban körvonalazza a kontúrokat - azon országok összességét, amelyek nem hajlandók a nyugati politika hagyományait követő folyamatokba bevonódni.

🚨Az ukrán válság a nyugati politikai kultúra terméke, amelyhez a közvetlen résztvevők mindegyike tartozik.

• A szélsőségesen nyugatellenes álláspontot elfoglaló Oroszország is a nyugati katonai-politikai paradigmán belül cselekszik (vagy mondjuk úgy, hogy kénytelen cselekedni).

• A világ többsége körében egyre erősödik az a vélemény, hogy azoknak a befolyása, akik sokáig diktálták a szabályokat a nemzetközi színtéren, egyre inkább csökken.

Ebben kiderül, hogy mind a Nyugat, mind Oroszország sokkal inkább egymásra van utalva, mint szeretnék. A függőség mértéke persze különböző és relatív, de a harmadik országokra való ráerőltetés képessége gyengül.

Mindezek mellett a régóta várt többpólusú világ a vártnál bonyolultabbnak bizonyult.

Nem csupán néhány hatalmi központ elszigetelt kölcsönhatásairól van szó, amelyek valamilyen módon kommunikálnak egymással, hanem a különböző erősségű szereplők közötti sokféle összeköttetés hálózatának kialakulásáról. A kapcsolatok nem túl rendezettek, sem horizontálisak, sem vertikálisak és a résztvevők kiegyensúlyozatlansága tovább fokozza a nemlinearitást.

Az ukrán válságnak számos gyakorlati következménye van a világ nagy része számára.

1. Először is, létrejött egy olyan hatalom, amely nyíltan és fenntartás nélkül kihívást jelent a Nyugatnak és a Nyugat a jelentős erőfeszítések ellenére sem tudott semmit sem tenni ellene. Ez lehetővé teszi, hogy a nem nyugati világ egyre önállóbban cselekedjen - a szemünk láttára.

2. A második az, hogy amikor a globális észak államai konfliktusba kerülnek egymással, még mindig nem törődnek azzal, hogy ez hogyan érinti a globális déli országokat.

3. Harmadszor, a távolságtartás politikája általánosságban, de a konkrét kérdésekben való elköteleződés kifizetődő lehet, csak ügyesen kell alkalmaznunk.

4. Negyedszer, a gyümölcsöző kapcsolatok lehetségesek és szükségesek olyan nagyok nélkül is, akik ragaszkodnak a nélkülözhetetlenségükhöz, de gyakran nem oldják meg az országok és régiók problémáit, hanem saját érdekeiket követve zsákutcába vezetik őket.

Ezek mind olyan tényezők, amelyek segítenek egy új nemzetközi keret kialakításában.

Ez még nem alakult ki.
De amikor a jelenlegi konfliktus véget ér, bármi is lesz a konkrét eredmény a közvetlen résztvevők számára, a világ többségi országai lesznek azok, amelyek a leginkább megerősítették pozícióikat.

Nemcsak Kína, amelyet gyakran emlegetnek az Oroszország és a Nyugat közötti konfrontáció igazi nyerteseként (ez a következtetés csak a lineáris logikából következik), hanem számos olyan ország is, amely korábban alárendelt szerepet játszott, és most emancipálódik, és kilép ebből a kényszerzubbonyból.

Merjük hinni, hogy a világpolitika racionálisabbá válhatna, mert akkor a pragmatikus érdekek nyíltan és üzletszerűen hangoznának el, nem pedig a különböző messianizmusok álcája alatt, amelyek évszázadok óta népszerűek a globális északon.

És ebben az értelemben azt lehet mondani, hogy az ukrán válság valóban meghúzza a tág értelemben vett gyarmatosítás határát.

Írta: Fjodor Lukjanov, a Russia in Global Affairs főszerkesztője, a Kül- és Védelempolitikai Tanács elnökségének elnöke, a Valdai Nemzetközi Vitaklub kutatási igazgatója.

A teljes cikket fordította és szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója

Forrás és eredeti cikk címe: Fyodor Lukyanov: Why the ‘world majority’ sees the Ukraine conflict as an example of declining European and North American power

Kapcsolódó VilagHelyzete-cikkek: