Magára hagyja a Nyugat Ukrajnát? - A Foreign Affairs legfrissebb elemzése magyarul

Kijevnek fel kell készülnie Amerika és Európa esetleges szemléletváltására

Elhagyja-e a Nyugat Ukrajnát? Kijevnek fel kell készülnie Amerika és Európa esetleges szemléletváltására - most már erről ír a háttérhatalom egyik legfontosabb külpolitikai folyóirata is, a Foreign Affairs legfrissebb elemzésében. Annak ellenére, hogy a cikk teljesen elfogult nyugati propaganda, lefordítottam nektek teljes terjedelmében, mert a nyugati politika szemléletét és irányát meghatározza. (VilagHelyzete saját megjegyzés)

https://www.foreignaffairs.com/united-states/will-west-abandon-ukraine

Amikor Oroszország 2014-ben annektálta a Krímet és megszállta Kelet-Ukrajnát, Kijevnek sok támogatója volt. Franciaország, Németország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok az Oroszországgal szembeni szankciókkal és diplomáciai eszközökkel igyekezett helyreállítani az ukrán szuverenitást, de elutasították a közvetlen katonai beavatkozást.

Csak későn nyújtottak közvetlen katonai segítséget halálos fegyverek szállításával - Washington esetében csak 2019-ben.

2022 februárjának végére azonban, amikor Oroszország az ukrán határon felhalmozta erőit, ez a vonakodás nagyrészt elolvadt. Az ezt követő brutális invázió és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök karizmatikus vezetése a nyugati katonai és pénzügyi segítség első körét generálta.

Ukrajna 2022 szeptemberében és októberében elért lenyűgöző harctéri sikerei megnyitották az utat a még ambiciózusabb támogatás előtt.

A világ leggazdagabb és technológiailag legfejlettebb országainak koalíciója jelentős strukturális előnyt biztosít Ukrajnának.

Oroszországnak ezzel szemben csak két ország - Irán és Észak-Korea - nyújt nyíltan segítséget a háborújában, bár Kína egyszerre volt fontos gazdasági háttér-támogatója a Kreml háborús erőfeszítéseinek és nem halálos katonai segélyt nyújtó ország.

A nyugati katonai támogatásnak azonban megvannak a maga kockázatai és kihívásai.

Az egyik az, hogy Ukrajna rendkívül függ a nyugati katonai és pénzügyi támogatástól. Az ukrán hadsereg eltávolodott az elöregedő infrastruktúrától és az elavult doktrínáktól, amelyek a posztszovjet korszakban meghatározták, és nagymértékben függ a nyugati felszereléstől és stratégiai tervezéstől. E

közben Oroszország háborút folytat Ukrajna gazdasága ellen is, amely nemzetközi segítség nélkül nehezen tudna működni.

Az Ukrajna iránti folyamatos nyugati elkötelezettség nem garantálható.

Az európai és amerikai politikai csoportok megkérdőjelezik Ukrajna hosszú távú támogatását. Az ilyen hangok egyelőre kisebbségben vannak, de egyre többen és egyre hangosabban.

A nyíltan oroszbarát és ukránellenes nézetek támogatása továbbra is politikai ritkaság marad.

Ehelyett a szkepticizmus inkább a régóta folyó belpolitikai vitákból fakad.

Az Egyesült Államokban az ukrajnai háború lett a legújabb gyújtópontja annak a harcnak, hogy az amerikaiaknak mennyire kell törődniük (és költeniük) a tengerentúli partnerek és szövetségesek támogatására.

Európában a COVID-19 világjárvány és a háborút követő magas infláció gazdasági nyomást gyakorolt.

• Az Ukrajna sikerével kapcsolatos optimizmus kezdett meginogni, ami nyugtalansághoz vezetett egy nagyobb, nyílt végű háborúval kapcsolatban európai földön.

Eközben a frontvonalakon zajló fejlemények - különösen az Ukrajna által a nyár elején indított ellentámadás viszonylag lassú üteme és szerény eredményei - felbátorították a Kijevnek nyújtott nyugati támogatás szkeptikusait.

Még ha az ellentámadás fel is gyorsul, a háborút nem fogja egyhamar befejezni.

Ukrajna híveinek nincs világos, elfogadott győzelmi elmélete, ami politikai felelősséget jelent.

• Ukrajnán kívül most a háborútól eltérő történetek uralják a híreket. Minél tovább tart a konfliktus, annál inkább háttérbe fog szorulni a kezdeti idők Dávid és Góliát harca, ami a kilátástalanság érzetét kelti, és erősíti a legalább kozmetikai megoldás keresésére irányuló felhívásokat.

• Ukrajna számára a fő kockázatot nem annyira egy hirtelen politikai váltás jelenti a Nyugaton, mint inkább a külföldi segítség gondosan szőtt hálójának lassú felbomlása.

Ha azonban hirtelen váltás következik be, az az Egyesült Államokban fog kezdődni, ahol 2024 novemberében az amerikai külpolitika alapvető irányvonaláról fognak szavazni.

Tekintettel arra a veszélyre, amelyet még a támogatás fokozatos elvesztése is jelentene, nem is beszélve a hirtelen szakadásról, az ukrán kormánynak diverzifikálnia kellene a politikai spektrumon belüli elérését és a segítségkéréseket az elhúzódó háború kilátásaihoz kellene igazítania.

Eközben az Egyesült Államok és Európa politikai vezetőinek mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy az Ukrajnának nyújtott pénzügyi és katonai támogatást hosszú távú költségvetési ciklusokba foglalják, hogy a jövőbeni tisztviselők számára nehezebbé tegyék a támogatás visszavonását.

SZÉP IDŐJÁRÁS BARÁTOK?

Európában maga az Egyesült Államok az aggodalom forrása, a transzatlanti lánc lehetséges gyenge láncszeme.

Ironikus módon az európai országok ugyanezt a szorongást táplálják Washingtonban.

• Finnország, Lengyelország, Svédország, Svédország, az Egyesült Királyság és a balti államok kormányait az Ukrajna iránti töretlen odaadás jellemzi.

• Azok a félelmek, hogy egy szélsőjobboldali kormány megfordítaná Olaszország Ukrajnával kapcsolatos irányvonalát, alaptalannak bizonyultak. Ehelyett Giorgia Meloni miniszterelnök megerősítette a Nyugat irányvonalát.

• Tekintettel arra, hogy Putyin háborúja mennyire népszerűtlen Franciaországban, még a francia ellenzék legfőbb alakja, a szélsőjobboldali populista Marine Le Pen - aki történelmileg támogatta Putyint, sőt 2014-ben még a Krím annektálását is jóváhagyta - is kitartott a teljes körű invázió korábbi elítélése mellett. Ellenzi azonban a szankciókat és az Ukrajnának szánt nehézfegyver-szállításokat.

Magyarország továbbra is kilóg a sorból, egy olyan EU- és NATO-tag, amely egyértelműen nem lelkesedik Ukrajna ügyéért. Magyarország számos engedményt kapott az EU-tól, cserébe azért, hogy nem töri meg az Oroszország szankcionálását támogató brüsszeli konszenzust. Ez eddig elég volt ahhoz, hogy Orbán Viktor miniszterelnököt a fedélzeten tartsa.

Úgy tűnik, hogy a szilárd európai támogatás nem fog hamarosan meginogni.

• Az Eurobarometer júniusi felmérése szerint az EU lakosainak 64 százaléka támogatja az Ukrajnának szánt katonai felszerelések vásárlását és szállítását, a bolgár 30 százaléktól a svéd 93 százalékig.

Egyetlen olyan európai párt sem tudott tartós választási koalíciót létrehozni, amely nyíltan oroszbarát programot hirdetett volna. Sőt, a háború kitörése óta számos európai polgár támogatottabbá vált az EU és a NATO iránt.

Ennek ellenére egyfajta háborús fáradtság szedi áldozatait Európában.

A legjobb példa erre Németország, amely túlélte a háború okozta energiahiányt, és egymillió ukrán menekültet fogadott be, miközben fokozatosan növelte az Ukrajnának nyújtott segítségét.

A világjárványhoz hasonlóan a válság hosszú íve is frusztrációt szül:

a magas energiaárak, a recesszió, a dezindusztrializációval kapcsolatos aggodalmak és a működésképtelen kormánykoalíció rossz közérzetet eredményezett, ami a szélsőjobboldali AfD Alternatíva Németországért pártnak kedvez.

• A közvélemény-kutatások szerint az AfD jelenleg Németország második legerősebb pártja. Ki akarja vonni Németországot a NATO-ból és le akarja állítani az Ukrajnának nyújtott támogatást, de a párt népszerűsége nem az oroszbarát nézeteiből ered.

• Az AfD kihasználja az általános elégedetlenséget, hogy Németország atlantista külpolitikájával szembeni kritikáját mainstreamnek tüntesse fel.

🔴 Az európaiak számára minél tovább tart a háború, annál inkább tűnhet megoldhatatlannak és költségesnek, inkább az amerikai hatalom eszközének, mint alapvető európai érdeknek.

Mivel a háború támogatása a status quo álláspont Európában, a vállalkozó szellemű politikusok a hazai frontra összpontosíthatnak és a fővárosi és brüsszeli eliteket hibáztathatják, hogy többet törődnek Ukrajnával, mint saját lakosságukkal.

Egy népszerű baloldali német parlamenti képviselő, Sahra Wagenknecht például nemrég feneketlen kúthoz hasonlította az Ukrajnának nyújtott támogatást, miközben a szövetségi költségvetést minden más területen csökkentik.

Az ilyen nézetek könnyen elterjedhetnének Európában és híveiknek nem kellene életképes alternatív politikát felmutatniuk, még csak igazat sem kellene mondaniuk. Nem kellene különösebben ügyes demagógnak lenni ahhoz, hogy a gazdasági nyomást elszenvedő európaiakat meggyőzzék arról, hogy a háborúnak könnyen véget lehet vetni, és hogy a háború befejezése megszabadítaná őket bajaiktól, például a magas inflációtól.

---

Ukrajna számára a fő kockázatot a külföldi segítség gondosan szőtt hálójának lassú felbomlása jelenti.

---

A háborúban a joker az Egyesült Államok.

A legutóbbi közvélemény-kutatásokban Joe Biden elnök vagy Donald Trump volt elnök mögött, vagy éppen vele együtt áll.

Trump visszatérése valószínűleg kálváriát jelentene Ukrajna számára.

MAI CIKK:

Trump elnökként Ukrajnát az újraválasztási kampánya függelékeként kezelte és megpróbálta Zelenszkijt erővel megfélemlíteni, hogy rontsa Biden, Trump akkori fő riválisa hírnevét.

A The New York Times szerint 2018-ban Trump többször is javasolta négyszemközt az Egyesült Államok NATO-ból való kilépését a kormányzat vezető tisztségviselőinek jelenlétében.

Az ötletet soha nem követte végig. De a kampánykörúton elhangzott retorikájából ítélve úgy tűnik, hogy még tovább akar szakítani a bevett normákkal és hagyományokkal, ha visszatér a Fehér Házba.

Az elmúlt hónapokban Trump azt sugallta, hogy 24 óra alatt véget tudna vetni az ukrajnai háborúnak.

Az ilyen kampányharsogás arra utal, hogy Trump a konfliktus tárgyalásos rendezését (valószínűleg orosz feltételek mellett) részesítené előnyben az Ukrajnának nyújtott segélyek és támogatások folyamatos folytatásával szemben.

Lehet, hogy nem Trump lesz a republikánus jelölt.

Szembetűnő azonban, hogy a többi jelölt közül a két legmagasabb közvélemény-kutatási adatokkal rendelkező jelölt, Ron DeSantis floridai kormányzó és Vivek Ramaswamy vállalkozó utasítja el leginkább Ukrajnát.

A Republikánus Párt reaganista szárnya - amely támogatja a szövetséges demokráciák erőteljes védelmét és olyan személyiségeket foglal magában, mint Mike Pence volt alelnök és Mitch McConnell kentucky-i szenátor - továbbra is jól képviselteti magát a Capitol Hillen és a washingtoni agytrösztökben.

A republikánus előválasztók körében azonban ez az elképzelés nem találja meg a helyét.

🔵 A Republikánus Párt bázisa Kínát sokkal nagyobb fenyegetésnek tekinti, mint Oroszországot, és sok republikánus kompromisszumot lát Ukrajna támogatása és a belpolitikai problémák kezelése között.

A Gallup júniusban közzétett felmérése szerint a republikánusok 50 százaléka úgy véli, hogy Washington túlzásba viszi Ukrajna támogatását, szemben a háború kezdetén mért 43 százalékkal.

• A republikánusok 49 százaléka a konfliktus gyors befejezését részesítené előnyben, még akkor is, ha ez lehetővé tenné Oroszország számára, hogy megtartsa az elfoglalt területeket.

"Az amerikai katonai erőforrásokat arra használjuk fel, hogy megvédjünk egy inváziót valaki más határán, miközben egyáltalán nem teszünk semmit a kartellek által támogatott invázió megállítására a saját déli határunkon keresztül, itthon"

- írta Ramaswamy a múlt hónapban, megismételve egy olyan refrént, amely a konzervatív amerikai médiában már mindennapossá vált.

Ez az érv, amely lehet, hogy felületes és idegengyűlölő, sok republikánus és konzervatív számára intuitív módon vonzó. Valószínűleg sok független, sőt, néhány demokrata és progresszív képviselő véleményével is összecseng.

KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSI KÉRDÉSEK

Az Ukrajnának nyújtott nyugati támogatás visszafogása nem vetne véget a háborúnak.

Egyetlen nyugati ország sem harcol aktívan Ukrajnában, és a nyugati fegyverek és pénzek központi szerepe ellenére ez a háború kezdettől fogva Ukrajna háborúja volt. Az ukránok azok, akik rendkívüli bátorságról tettek tanúbizonyságot és rendkívüli áldozatokat hoztak.

Nyugati partnerséggel vagy anélkül Ukrajna ugyanolyan kényszerhelyzettel nézne szembe: egy olyan ellenféllel, amely nem fogadja el az ukrán nemzet létezését, az ukrán kultúra vagy az ukrán nyelv legitimitását és amely engedélyt adott magának arra, hogy civileket támadjon - szörnyű következményekkel.

Ukrajnának úgy kell megküzdenie ezzel az ellenféllel, ahogyan csak tud.

🔴 Addig, amíg a Kremlben nincsenek új vezetők, addig Ukrajnának nincs más választása, mint erőszakkal ellenállni Oroszországnak.

Nyugati támogatás nélkül Ukrajna két dilemmával nézne szembe.

• Az egyik a háború megvívásának kihívása lenne, ha a nyugati hadianyagok vagy drágábbak lennének, vagy kevesebbet kapnának, vagy mindkettő. Az ukrán katonák jelentős időt fordítottak a nyugati felszerelésen való kiképzésre.

Az ukrán stratégák nagy hasznát vették az Egyesült Államoktól és más országoktól kapott célzási segítségnek és hírszerzési információk megosztásának.

Az internet-hozzáférés a harctéren gyakran a Starlink-en keresztül történik, olyan technológián keresztül, amelyet az amerikai Elon Musk technológiai vállalkozó egy ideig ingyenesen biztosított (nyilvánvalóan korlátozásokkal), és amelyért újabban a Pentagon úgy döntött, hogy fizet.

➽ Elon Musk titokban kikapcsolta a Starlink működését a Krím közelében, hogy meghiúsítsa az ukrán fegyveres erőknek az orosz haditengerészet elleni dróntámadását - CNN

Ha Európa vagy az Egyesült Államok (vagy mindkettő) elvágná Ukrajnát, az felbecsülhetetlen katonai veszteséget jelentene.

• A másik dilemma túlmutatna Ukrajnán.

Az Ukrajnának nyújtott nyugati támogatás és az orosz önkép mélyen összefonódik.

Putyin inváziója nem csupán egy fogadás volt arra, hogy Ukrajna elesik, és Oroszország ezután ellenőrizni vagy felosztani tudja az országot.

Ez egy fogadás volt a Nyugatról és különösen az Egyesült Államokról is - amely hónapokkal az invázió előtt, egy hosszú és nehéz háború után végre leállt Afganisztánban.

Putyin az Egyesült Államok - és ezen keresztül a NATO - stratégiai éleslátása és türelme ellen fogadott.

🔴 Ha az Egyesült Államok és NATO-tagországai elveszítenék a türelmüket Ukrajnában, a Kreml stratégiai győzelemnek nyilváníthatná a háborút, még akkor is, ha Oroszország továbbra is beleragadna az ukrajnai konfliktusba, és azt globálisan Moszkva diadalának tekinthetnék.

1. Ha Európában csökkenne az Ukrajna iránti támogatás, de az Egyesült Államokban nem, Oroszország az "oszd meg és uralkodj" megközelítést alkalmazná.

2. Lehet, hogy hamis tárgyalásos rendezést, a harcok szüneteltetését vagy olyan mérgező diplomáciát javasolna, mint amilyet Oroszország 2014-ben és 2015-ben gyakorolt, amikor azt a látszatot keltette, hogy nyitott a kompromisszumra, de valójában Ukrajna uralmára törekedett.

3. A cél az lenne, hogy éket verjenek egyes európai kormányok és Washington, valamint Nyugat-Európa és Kelet-Európa közé.

4. Egy az Egyesült Államokkal ellentétes Európa és egy önmagával ellentétes Európa kiváló játéktér lenne az orosz erőfeszítések számára (manipuláció és kémkedés révén), hogy normalizálják az ukrán területek Oroszországba való beolvasztását.

Ha azonban az Egyesült Államok támogatása és vezetése kitart, Ukrajna erős alapokra támaszkodhat.

🔴 Nyugat-Európa számára lehetetlen lenne Oroszország felé közeledni, vagy Ukrajna feje fölött egyezséget kötni Oroszországgal, ha az Egyesült Államok ellenezné ezt az eredményt.

Az Egyesült Államok támogatásának elvesztése és nem Európában, sokkal drámaibb hatással járna.

Az EU tagjai és intézményei mostanra az Egyesült Államok által Ukrajnának nyújtott teljes (pénzügyi, katonai és humanitárius) támogatás közel kétszeresét vállalták többéves csomagok révén.

Az Egyesült Államok katonai kötelezettségvállalásai azonban megegyeznek az EU összes, Ukrajnának tett katonai ígéretével.

Európa nem tudja ekkora mértékben helyettesíteni az amerikai katonai segítséget és nehezen tudná betölteni a vezetői hiányt.

❗ Ha az Egyesült Államok megpróbálna tárgyalási rendezést erőltetni Ukrajnára, az európaiak aligha tudnának ellenállni. Egy rövidlátó vagy elsietett rendezés veszélyeztetné Ukrajna és Európa biztonságát egyaránt.

Oroszország szemében egy ilyen rendezés azt mutatná, hogy az Egyesült Államok egyre kevésbé elkötelezett Európa biztonsága iránt.

PUTYIN TITKOS FEGYVERE

Bár senki sem tudna jobban érvelni Ukrajna mellett, mint Zelenszkij, a közvélemény és a választások Európában vagy az Egyesült Államokban az adott országok belső logikáját követik.

Az ukrán kormánynak olyan politikai személyiségekkel és pártokkal kellene kapcsolatokat ápolnia, akik nem tartoznak határozottan Ukrajna táborába, beleértve a szélsőbaloldali és szélsőjobboldali pártokat is, hasonlóan ahhoz, ahogyan az ukrán kormány a háború alatt kapcsolatokat épített ki Kínával, annak ellenére, hogy Kína közel áll Oroszországhoz.

Ily módon Kijev felléphet a politikai polarizáció ellen, amely azzal a veszéllyel fenyeget, hogy aláássa az Ukrajna iránti támogatást.

• Amikor Zelenszkij 2019-ben hatalomra került, szinte azonnal belekeveredett a washingtoni politikai machinációkba - de túlélte, hogy akkor vezesse országát, amikor a legnagyobb szükség volt rá.

Ügyes abban, hogy ne igazodjon túlságosan szorosan egyetlen politikai párthoz sem.

A háború támogatásáról még nem meggyőzött politikai választói csoportoknak, például a németországi baloldali pártoknak, a franciaországi szélsőjobboldaliaknak és az olyan országokban, mint Szlovákia, felerősödő populista pártok számára Zelenszkijnek hangsúlyoznia kellene, hogy az ukrajnai orosz győzelem milyen hatalmas katonai és gazdasági költségeket okozna a Nyugat egyes országainak, nem utolsósorban az általa kiváltott hatalmas migrációs hullám miatt.

Washingtonban és az európai fővárosokban nem lehet kőbe vésni Ukrajna támogatását.

Minden külpolitikai döntést a választások próbáján kell megméretni, de néhány prioritást meg lehet védeni.

Az Ukrajnának nyújtott pénzügyi támogatást és biztonsági garanciákat be lehet építeni a jogszabályokba és be lehet építeni a távlatos költségvetésekbe.

Az EU-ban például az Európai Bizottság több mint 50 milliárd dollár elkülönítését javasolta Ukrajna helyreállítására, újjáépítésére és modernizációjára 2024-27-re. Brüsszelnek és az EU tagállamainak ezeket a több évre szóló kötelezettségvállalásokat jóval a jövőre is ki kellene terjeszteniük.

Ukrajnának kevés befolyása van háborús partnerei belpolitikájára.

Egyetlen választás, még a 2024-es amerikai elnökválasztás sem jelent élet-halál népszavazást a nyugati politikáról:

Trump 2016-ban az Oroszországhoz való közeledéssel kampányolt és végül halálos fegyver-segélyt küldött Ukrajnának.

A hatalmi ágak szétválasztása és a választások ismétlődése önmagukban is demokratikus védelmet jelentenek a legrosszabb forgatókönyvekkel szemben.

❗ Függetlenül attól, hogy a nyugati status quo fennmarad-e, a tisztviselőknek folyamatosan és ötletesen kell érvelniük Ukrajna megsegítése mellett.

🔥 Ahogy a konfliktus elhúzódik, Ukrajnának a nyugati közönség számára át kell alakítania a háborúról szóló narratíváját.

🔥 A gyors és döntő győzelem helyett, amelyet sokan reméltek a nyári ellentámadás kezdetekor, Kijevnek el kell magyaráznia az elhúzódó háború végjátékát, amely továbbra is Ukrajna túlélése.

🔥 Ellenkező esetben a távolságtartás érzése elhatalmasodhat, különösen, ha a háború dróncsapások vagy más jellegű támadások révén egyre inkább orosz területre tevődik át. Még ha az ukrán önvédelem és morál szempontjából szükségesek is lehetnek, az ilyen támadások politikailag költségesek lehetnek, ha hozzájárulnak a nyugati vitákban a "mindkét oldalra való tekintethez".

2015-ben, miután a legsúlyosabb kelet-ukrajnai harcok egy hibás tűzszüneti megállapodás után véget értek, a Nyugat kardinális hibája az volt, hogy elvesztette érdeklődését.

❗ A válságnak valahogy magától kellett volna megoldódnia. Ebből Putyin megtanulta, amit alapvető igazságnak vélt a nyugati vezetők ingatagságáról.

A jövőben Európának és az Egyesült Államoknak folyamatosan bizonyítania kell, hogy Putyin rossz következtetést vont le.

🔴 Oroszország megfékezése és az ukrán szuverenitás megőrzése elsőrendű nyugati érdek.

Ezek nem függhetnek a szörnyű erőszakos cselekmények képeitől, a média állandó figyelmétől vagy bármelyik ukrán politikus karizmájától.

A nyugati közöny és türelmetlenség Putyin végső fegyvere ebben a háborúban.

Ezek nélkül Putyin stratégiai zsákutcába kerül.

A teljes cikket fordította és szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója

Forrás és eredeti cikk címe: Will the West Abandon Ukraine?

Kyiv Must Prepare for a Possible Change of Heart in America and Europe

Ha értékeled és fontosnak tartod azt a munkát és tevékenységet, amit az igazság, a valóság széleskörű bemutatása és tudatos tájékozódás terén végzek, segíts kérlek támogatásoddal a folytatásban és a fennmaradásban!

Hálám jeleként azonnal elküldöm neked a Magyarországon egyedülálló, rendszeresen elkészített VilagHelyzete Könyvújságomat!