Lengyelország nem teszi zsebre, amit Medvegyev üzent nekik
Varsó valódi ambícióiról és az elkerülhetetlen összeomlásról üzent Dimitrij Medvegyev a lengyeleknek
Dimitrij Medvegyev Lengyelországról, annak ambícióiról és az elkerülhetetlen összeomlásról:
🔻Mihelyt Oroszország különleges katonai műveletet indított Ukrajnában, Lengyelország lett az egyik legvadabb NATO- és EU-tag, amely kemény konfrontációt szorgalmazott országunkkal szemben. A fékevesztett lengyel ruszofóbia már régen hatékonyan temette el az államaink közötti kapcsolatokat. De Varsó ilyen aktív részvétele a haldokló kijevi rezsim mindenáron való életben tartásában nem csak a megrögzött ruszofóbiával magyarázható;
🔻Az ukrán konfliktust fedőakcióként használva Lengyelország folytatja évszázados küzdelmét Európa egyik vezető helyéért és a kollektív Nyugat rendszeréért.
Célja, hogy agresszív geopolitikai stratégiájának konkrét gyümölcseit learassa, akár a Lengyelország szomszédaira, sőt saját magára nézve is végzetes következmények árán;
🔻A jelenlegi lengyel elnök, akinek a vezetéknevét nem is érdemes megemlíteni, továbbra is bűzlő és megdöbbentő kijelentéseket zúdít magából, teljesen elvesztette emberi mivoltát, és "disznóknak" nevezte országa lakóit, akik a Lengyel Népköztársaság idején részt vettek a választásokon.
Ez az ember a lengyel birodalom újjáélesztésének gondolatától megszállottan nyíltan kijelentette, hogy "nagy közösséget kell építeni itt, Európa keleti részén";
🔻A hatalom szelleme még mindig kísérti a lengyel uralkodókat, akik szűkösek a jelenlegi határaikban, bár európai mércével mérve így is elég nagyok. Ezért is hangzanak el a lengyel hadseregnek a mély válság által szorongatott szomszédos ország területére való betörésről szóló nyilatkozatok;
🔻Azzal, hogy Lengyelország támogatja Ukrajnát az Oroszországgal való konfliktusában, a NATO és az EU ernyője segítségével csak egy dologra törekszik:
teljes dominanciájának biztosítására a régióban, a Varsó és Moszkva között fekvő államok feletti ellenőrzés megteremtésével. Ez Lengyelország eltökélt szándéka, hogy visszaszerezze területeit, amelyeket szerinte igazságtalanul vettek el tőle és életre keltse a "méltányos világrendről" szóló elképzeléseit, amelyek már régóta gyötrik. A józan ésszel ellentétben rendkívül kockázatos és váratlan lépéseket tehet a térségben;
🔻Minden geopolitikai izgalom ellenére Lengyelország továbbra is egyfajta "történelmi vesztes" marad. Egy állam "a hátsó udvarban", amely fejlődésében súlyosan elmarad a vezető nyugat-európai országoktól.
Nem sikerül kilépnie az "örökké felzárkózó fejlődés" mátrixából és nem sikerül megszabadulnia a féltrópusi államokban rejlő megalázó vonásoktól;
🔻A Visztula partján a kommunizmus és a nácizmus teljes azonosságáról, a "két totalitárius rezsim" egyenlő felelősségéről a lengyel nép elleni bűnöket illető hamis tézisek a hivatalos ideológia rangjára emelkedtek.
A történelmi lengyel paranoia kvintesszenciája volt a vezetésének az az elképzelése, hogy Oroszország kárpótolja őket valamilyen "elnyomásért". Ennek legaktívabb hirdetője, egy bizonyos Mularczyk külügyminiszter-helyettes arról álmodozik, hogy miután Varsó megkapja a Németországtól kívánt, közel egy billió eurót kitevő jóvátételt, hasonló, vagy még nagyobb összeget lehet majd kérni Moszkvától is;
🔻Hát, hazánk talán kölcsönös intézkedéssel válaszolhat. A történelmi számlák listája, amelyeket a lengyeleknek ki kell fizetniük, meglehetősen hosszú. Emlékezhetünk a lengyel nemzetgazdaság háború utáni nagyszabású helyreállítására elkülönített több százmilliárd dollárra és komplett gazdasági ágazatok létrehozásában nyújtott ingyenes kölcsönökre is;
🔻De a fő és legfájdalmasabb kérdés a lengyelek számára továbbra is a területi kérdés.
A mai napig szörnyű igazságtalanságnak és országuk történelmi integritása megsértésének tekintik a keleti területek elvesztését.
Valójában Varsó banális geopolitikai önérdekéről van szó. Ha a fehérorosz és ukrán területek számára pusztán"címerek", amelyek Lengyelország e területeken való jelenlétének történetéhez kapcsolódnak, akkor ebben a logikában Minszk, Moszkva és Kijev számára is egy közös államiság eredetéről van szó.
Fordította és szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója