Lassú menetelés a háború felé: Mi történik Pelosi tajvani látogatása után

Kína valószínűleg erődemonstrációval fog reagálni, miközben az USA folytatja a provokációkat. A háború nem ma kezdődik, de a válság hosszú távon mélyülni fog.

Lassú menetelés a háború felé: Mi történik Pelosi tajvani látogatása után

Kína valószínűleg erődemonstrációval fog reagálni, miközben az USA folytatja a provokációkat. A háború nem ma kezdődik, de a válság hosszú távon mélyülni fog.

Tajpeji idő szerint este 10 óra körül (14 óra GMT) várhatóan leszáll Tajpejben Nancy Pelosi, az amerikai képviselőház elnöke.

Bár a szigetországi látogatást kihagyta nyilvános útitervéből, bennfentes amerikai és tajvani tisztviselők azóta közölték a médiával, hogy az utazás megtörténik. Pelosi várhatóan Tajpejben tölti az éjszakát, majd másnap találkozik Tsai Ing-wen elnökkel, mielőtt továbbutazik Dél-Koreába és Japánba.

Közben Kína világossá tette, hogy a lépés masszív provokációnak minősül, aláássa az amerikai-kínai kapcsolatok alapjait, és Peking megtorlásra készül.

Az USA azóta igyekezett fordítani a kockán, és Kínát agresszornak beállítani a válaszlépésekkel való fenyegetőzés miatt.

Az elmúlt néhány órában Kína megkezdte válaszlépéseit. A Tajvannal szomszédos Fujian tartomány légterét lezárták. A látogatásban való bűnrészesség megtorlásaként újabb szankciókat terjesztettek elő Tajpej ellen, amelyek 100 vállalat élelmiszerexportjának átfogó tilalmát jelentették, kínai repülőgépek átlépték a Tajvani-szoros "középvonalát", és úgy tűnik, további katonai alapú válaszlépések várhatók.

Azonban óvatosan kell megjegyezni, hogy minden aggodalom és bizonytalanság ellenére ez nem lesz hadüzenet vagy invázió. Kína szándéka az erőfitogtatás és az elrettentés, a tajvani kérdésben való állásfoglalás, nem pedig a katasztrófa előidézése.

A veszély azonban nem a potenciálisan romboló rövid távú reakciókban rejlik. Pelosi látogatása - annak ténye, hogy megtörténik, nem pedig az, hogy mit tesz Tajpejben - hosszú távon előkészíti a terepet a további amerikai-kínai konfrontációhoz. Nancy Pelosi miatt nem érdemes háborúba bocsátkozni és Kína, akinek ennyi potenciális vesztenivalója van, nem olyan ostoba. Ennek ellenére nem szabad alábecsülni ennek a látogatásnak a súlyosságát - ez nem egyszeri esemény, hanem az USA provokációinak hosszú sorát gyarapítja, amely aktívan törekszik az Egy Kína-politika legitimitásának aláásására.

Ez magában foglalja a következőket: Biden közelmúltbeli megjegyzései, miszerint az USA "megvédi" Tajvant, az Egyesült Államok arra ösztönzi Litvániát, hogy nyisson "tajvani képviseleti irodát", a külügyminisztérium honlapjáról kitörölték az Egy Kína-politikára való hivatkozásokat, és természetesen Tajpej saját törekvése, hogy minél több nyugati politikust hívjon meg a szigetre, beleértve a jelentések szerint hamis pénzösszegek kifizetését is, hogy szembeszálljon Kínával és aláássa az esetleges újraegyesítést. Peking mindvégig figyelte és egyre szigorúbb figyelmeztetéseket adott ki. Így Pelosi kalandvágya lehet "a szalmaszál, amely megtörte a teve hátát".

Lehet azzal érvelni, hogy látogatása személyes döntés, de mivel az Egyesült Államok harmadik legbefolyásosabb személyisége és az elnöki szék második várományosa, Peking Washington akaratának képviselőjeként tekint rá és nem hagyhat válasz nélkül egy ilyen provokációt.

Kína mindezek alapján úgy véli, hogy az USA fokozatosan erodálja az "Egy Kína-politika" melletti nyilvános elkötelezettségét olyan alattomos döntésekkel, amelyek ténylegesen elmozdítják a céltáblát (ez a "szalámi szeletelésnek" nevezett taktika), és gyengítik Kína álláspontjának legitimitását.

Ezért Pekingnek kötelessége erőteljesen visszavágni, ami azt jelenti, hogy minél több ilyen provokációt követ el az USA, annál inkább nő a feszültség és a kockázat, mivel a középút összeomlik.

Ami még rosszabb, hogy Tajvan vezetői aktívan engednek ennek a viselkedésnek, mert úgy látják, hogy megúszhatják, és hogy a pekingi fenyegetések csupán blöffnek számítanak. Úgy látják, hogy ez az erőfeszítés lassú változást hoz létre a formálisan független Tajvan felé, miközben Kína csak a pálya széléről dühönghet.

Ez azt jelenti, hogy hacsak Peking reakciója - bármi legyen is az - nem készteti Washingtont arra, hogy átgondolja a viselkedését, ami, ha a dolgok nagyobb összefüggéseit nézzük, rendkívül valószínűtlennek tűnik, akkor

a kérdés lassú meneteléssel halad a háború felé.

Az USA külpolitikai doktrínája, ahogyan azt Ukrajna esetében is látjuk, azon az előfeltevésen alapul, hogy az amerikai előnyök maximalizálása érdekében Amerikának semmi áron nem szabad kompromisszumot kötnie és mindig ki kell használnia képességeinek teljességét egyoldalú preferenciái elérése érdekében.

Ezt látjuk Ukrajna és a NATO bővítése, Észak-Korea és a nukleáris fegyverek eltávolítása, Irán és a JCPOA, és természetesen Kína és Tajvan esetében.

Az ultrasólymok az ellenfelekkel kötött alkukat gyengeségnek és megbékélésnek gúnyolják, ami azt jelenti, hogy ebben a kontextusban, és különösen, mivel Kínát bélyegezték meg az USA-ra leselkedő legnagyobb fenyegetésnek, nulla reális esély van a kompromisszumra, és pontosan ezért cselekszenek így az olyan személyek, mint Nancy Pelosi, hogy biztosítsák, hogy nem lesz ilyen.

Így ez a látogatás valószínűleg sok szempontból fordulópont lesz, de nem rövid, hanem hosszú távon.

Kína valószínűleg erődemonstrációval fog reagálni, amelyet jól megterveztek, hogy elkerüljék a "visszaút nélküli utat", de ami csalódást fog okozni Pekingnek, az az, hogy ez valószínűleg milyen kevéssé fog változtatni a dolgok nagyobb összefüggésében.

Az eredeti cikk címe: Slow march to war: What happens after Pelosi’s Taiwan visit