La Colonisation: A halál, a kínzás és a leírhatatlan erőszak francia története a gonosz birodalmának gyöngyszemében
Franciaország algériai gyarmati bűneinek számos kérdése mai napig még mindig nem megoldott. Mindenkinek ismernie kellene a történelmi előzményeket, hogy értse a jelen helyzetet
La Colonisation: A halál, a kínzás és a leírhatatlan erőszak francia története a gonosz birodalom gyöngyszemében. Franciaország algériai gyarmati bűneinek számos kérdése mai napig még mindig nem megoldott
🔶 A nyugat-európai, különösen a francia gyarmatosítás történelméről és annak máig kiható következményeiről számos cikket írtam már nektek az elmúlt évtized során (lásd a cikk végén a kapcsolódó cikkeket), de most ebben a témában született egy írás a Szentpétervári Egyetem Közel-Kelet Történeti Tanszékének vezető oktatójától, amit teljes egészében lefordítottam számotokra és kiegészítettem képekkel, videóval, hogy a témában minél szélesebb körű tudás juthasson el hozzátok. (VilagHelyzete szerk megj.)
Algéria minden évben megemlékezik a Franciaország által az algériai nép ellen elkövetett gyarmati bűnökről.
Az észak-afrikai ország az év folyamán több ilyen dátumról is megemlékezik:
Július 5. a függetlenség napja, november 1. a forradalom napja, amely az 1954-1962 közötti nyolcéves függetlenségi háború kezdetét jelzi, és december 11. az a nap, amikor 1960-ban tömeges tüntetések kezdődtek, amelyeket a francia csapatok brutálisan elfojtottak.
Algéria gyarmati időszaka több mint 130 évig tartott, de a nemzet nem adta fel az álmát, hogy kitörjön a gyarmati elnyomás alól. Algéria szuverenitását végül 1962-ben ismerték el.
ℹ A függetlenséget azonban rengeteg vérrel vívták ki.
A hivatalos algériai adatok szerint a Franciaországgal vívott háborúban (1954-1962) mintegy 1,5 millió helyi lakos halt meg, ami az ország akkori lakosságának körülbelül egyhatoda.
Abdelmadjid Tebboune algériai elnök a 2021-es függetlenség napja alkalmából a néphez intézett beszédében emlékeztetett arra, hogy
a francia gyarmatosítók voltak felelősek a legkegyetlenebb erőszakért, gyilkosságért és pusztításért Algériában.
Történészek becslése szerint 1830 és 1962 között a gyarmatosítók több mint ötmillió ember halálát okozták, beleértve azokat is, akik a nukleáris kísérletekből származó szennyeződés következtében haltak meg.
A Nemzeti Felszabadítási Front (Le Front de libération nationale, FLN) elleni 1954-1962-es háborúban a franciák civileket használtak túszként és emberi pajzsként.
A történészek számos olyan esetet dokumentáltak, amikor a francia gyarmatosítók egész falvakat irtottak ki.
Elektromos sokkoló kínzásokhoz folyamodtak, kutakat használtak börtönként, foglyokat dobtak ki helikopterekből és élve temettek el embereket tömegsírokba, amelyeket az áldozatoknak maguknak kellett kiásniuk.
Az európai megszállók a legkifinomultabb és legkegyetlenebb kínzási módszereket alkalmazták.
A párizsi Musée de l'Homme még mindig 18 000, a függő területekről szerzett koponyát őriz, amelyek közül a francia média szerint csak 500-at sikerült azonosítani. E koponyák többsége nincs nyilvánosan kiállítva. A múzeumban több tucat algériai ellenálló koponyáját is őrzik a 19. század óta.
Franciaország gyarmati bűnei nemcsak az embereket, hanem Algéria kulturális és történelmi örökségét is érintették.
Az 1830 és 1962 közötti megszállási időszakban a franciák több százezer dokumentumot szállítottak Párizsba, köztük az oszmán korszakhoz (1518-1830) kapcsolódó dokumentumokat.
A függetlenség elnyerése óta Algéria az archívum visszaszolgáltatására szólította fel Franciaországot. De minden alkalommal, amikor ez a kérdés felmerül, Franciaország azt mondja, hogy törvényei szerint a dokumentumok titkosítottnak minősülnek és nyilvánosságra hozataluk veszélyezteti a nemzetbiztonságot.
A francia gyarmatbirodalom:
Francia beavatkozás
Algéria 1830-as francia inváziója jelentette az európai ország ázsiai és afrikai területek kiterjedt gyarmatosításának kezdetét. A megszállási folyamat több évtizedig húzódott, mivel a helyi lakosság aktív ellenállást tanúsított.
A 19. század elején Algéria névlegesen az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt maradt, amelynek rendszeresen adót fizetett. Az ország azonban a külső politikai és kereskedelmi kapcsolatok terén nagymértékben megőrizte függetlenségét. Franciaország olaszországi és egyiptomi hadjáratai során (1793-1798) Algéria hitelre szállított búzát Párizsnak.
❌A következő évtizedekben azonban Franciaország megtagadta az adósság kifizetését, ami komoly nézeteltérésekhez vezetett a két ország között.
Az egyik ilyen vita során 1827-ben Algéria oszmán kormányzója, Husszein pasa elvesztette az önuralmát és egy légycsapóval (vagy más beszámolók szerint legyezővel) megütötte Pierre Deval francia nagykövetet.
X. Károly francia király ezt az incidenst ürügyként használta fel Algéria lerohanására, mivel úgy vélte, hogy a Franciaországban uralkodó belső instabilitás miatt egy külső katonai hadjárat segíthet a társadalmat a trón köré gyűjteni.
1830 nyarán egy 37 000 fős párizsi expedíciós haderő érkezett Algír közelébe és hamarosan bevonult a városba. Husszein pasa kapitulált. Ez a győzelem nem segített X. Károlynak, aki végül lemondott, de a franciák a következő 132 évben Algériában maradtak.
Abd al-Qadir
Miután az európaiak több földközi-tengeri kikötőt elfoglaltak, úgy döntöttek, hogy a szárazföld belsejébe vonulnak, de ekkor a helyi arabok és berberek, akik korábban az Oszmán Birodalom ellen harcoltak, erős ellenállást tanúsítottak.
A franciaellenes mozgalmat Abd al-Qadir, a Qadiriyya, egy helyi szúfi rend vezetőjének fia vezette. 1832 novemberében az ország nyugati részén élő arab törzsek emírjévé kiáltották ki és egyesítette a helyi lakosságot a francia megszállás elleni harcban. Abd al-Qadir értett a területkezeléshez és a gerillaharchoz és 15 éven át harcolt a megszállók ellen.
Legendás figurává vált, és híre az egész muszlim világban és Európában elterjedt.
Abd al-Qadir nagyon népszerű volt az algériaiak körében, mivel Mohamed próféta leszármazottjának (azaz sharifnak) és a hívők igazi uralkodójának tartották.
A franciák azonban pogromokhoz és a helyi lakosság tömeges kiirtásához folyamodva megfosztották őt számos katonai vezető támogatásától, és a háború menetét a maguk javára fordították.
Az algériaiak súlyos árat fizettek az ellenállásért - százezrek haltak meg ennek következtében. Abd al-Qadir 1847-től 1852-ig francia börtönben volt, majd kiszabadult, és száműzetésben élt Damaszkuszban, ahol 1883-ban meghalt.
Algérie française: a helyieknek nincsenek jogaik
A következő évtizedekben Algériát aktívan gyarmatosították és a gyarmati terület dél felé terjeszkedett. 1847-ben már mintegy 110 000 európai telepes élt Algériában és 1870-re ez a szám megduplázódott.
ℹ 1848-ban Algériát Franciaország területévé nyilvánították és tengerentúli megyeként jelölték ki, európai főkormányzóval az élén.
A helyiek Franciaország alattvalói (de nem állampolgárai) lettek. Miután az oszmánokat kiszorították Algériából, és az Abd al-Qadir mozgalmat elfojtották, a franciáknak a 19. században több más nagyobb felkeléssel is meg kellett küzdeniük, amelyek közül az utolsó 1871-1872-ben történt.
A 20. század elejére a franciák a Földközi-tengertől a Szaharáig terjedő területeket hódítottak meg.
Az 1920-as években több mint 800 000 francia telepes élt Algériában. Három tartomány - Oran, Algír és Constantine - francia megyékké vált. Képviselőket választottak a francia képviselőházba, de ezeken a választásokon csak a Párizs érdekeit támogató európai telepesek vehettek részt. Az algériaiaknak nem volt szavazati joguk.
Gazdasági előnyök
Gazdasági szempontból az 1885-1930 közötti időszakot tartják a francia Algéria (és az egész francia Maghreb-régió) aranykorának.
Az ország legfontosabb kikötőit és városait újjáépítették és modernizálták, a mezőgazdasági ágazatot pedig aktívan fejlesztették. A muszlimok viszonylagos autonómiával rendelkeztek és megtartották vallási és kulturális intézményeiket.
A demográfiai fellendülés, amelyet az egészségügy és az orvostudomány területén elért európai eredmények segítettek elő, a népesség háromszorosára nőtt, és a 20. század közepére elérte a kilencmilliót. Ebből körülbelül egymillió volt a francia gyarmatosítók száma, akik a megművelt földek mintegy 40%-át foglalták el, ami azt jelentette, hogy az ország legtermékenyebb földje az övék volt.
Az élet más területein is egyenlőtlenség volt a helyiek és a gyarmatosítók között. A helyi munkásoknak kevesebbet fizettek és az algériaiak mintegy 75%-a analfabéta maradt. E problémák ellenére azonban hosszú évtizedekig tartott a béke az országban.
📍 Párizs nagy gazdasági hasznot húzott új területeiből. Algéria központi helyet foglalt el Franciaország keleti birtokai között és elhelyezkedése stratégiai szempontból is fontos volt, mivel a Franciaországot a nyugat- és közép-afrikai gyarmataival összekötő legkényelmesebb útvonalak Algérián keresztül haladtak.
Harc a függetlenségért
❗️ A Franciaország által egyetlen nap alatt elkövetett legnagyobb és legvéresebb mészárlás 1945. május 8-án történt, amikor algériaiak százezrei vonultak az utcára, hogy megünnepeljék a második világháború végét.
☠️ Amikor az emberek függetlenséget követelő jelszavakat kezdtek kiabálni, a gyarmati erők tüzet nyitottak a békés tüntetőkre. Aznap legalább 45 000 fegyvertelen tüntetőt öltek meg. ☠️
Franciaországban is tiltakozások törtek ki, amelyeket szintén brutálisan elfojtottak.
☠️ 1961. október 17-e a "Szajna menti mészárlás" vagy a "párizsi pogrom" napjaként vonult be a történelembe.
☠️ Ezen a napon mintegy 60 000 algériai vonult Párizs utcáira, követelve hazájuk gyarmatosításának megszüntetését. A francia hatóságok ismét lőfegyvereket vetettek be a békés tüntetők ellen, akik közül sokakat a Szajnába dobtak. A halálos áldozatok száma 1500 volt, 800 ember eltűnt, és több ezer embert vettek őrizetbe. ☠️
Ez azonban nem állította meg a nemzeti felszabadító mozgalmat Algériában.
1954 novemberében több politikai szervezet szövetsége megalakította a Nemzeti Felszabadítási Frontot (le Front de Libération Nationale), amely a fegyveres függetlenségi harc élére állt.
Számos földalatti gerillacsoport is létrejött, amelyek Algéria szuverenitását támogatták. Ezek 1954 végén mind támadásba lendültek és ezzel kezdetét vette az algériai függetlenségi háború, amely 1962 márciusáig tartott.
Párizs további katonai egységeket küldött Algériába, hogy harcoljanak a felkelők ellen.
☠️ A több mint hét évig tartó ellenségeskedések következtében becslések szerint 500 000-1,5 millió helyi lakos és több mint 15 000 európai katona halt meg. ☠️
Franciaország taktikai szinten megnyerte a háborút, de politikai és reputációs vereséget szenvedett - tettei éles kritikát váltottak ki saját állampolgárai és a világközösség részéről.
📍 A tárgyalások és az Éviai Megállapodások aláírása után az algériaiak népszavazást tartottak, és szinte egyhangúlag a függetlenség mellett szavaztak, amelyet 1962. július 5-én hivatalosan is kikiáltottak.
Mélyépítés
A háború után szükség volt a terület aknamentesítésére.
Mivel Algéria nem rendelkezett képzett vájárokkal, európai országoktól (Olaszország, Svédország és Németország) kért segítséget, de azok elutasították a segítséget. A magáncégek sem tudták megoldani a problémát.
Ekkor a Szovjetunió beleegyezett, hogy ingyenesen segít Algériának. 1963. július 27-én a szovjet vezetés és Algéria között megállapodás született. A szovjet szakemberek 1962 és 1965 között mintegy 1,5 millió aknát távolítottak el Algériában.
Nukleáris kísérletek
❗️ Az egyik legnagyobb emberiség elleni bűncselekmény a nukleáris és vegyi tömegpusztító fegyverek tesztelése volt, amelyet Franciaország 1960 és 1966 között hajtott végre az algériai Szahara-sivatagban. ☠️
Az első atomrobbantás 1960. február 13-án történt a délnyugat-algériai Zaouit Reggani város közelében, és a "Gerboise Bleue" kódnevet kapta.
Ez a kísérlet indította el azt a folyamatot, amely Algériát Franciaország nukleáris kísérleti helyszínévé tette. Az atombomba teljesítményét 60-70 kilotonnára becsülték, ami körülbelül négyszer nagyobb, mint az USA által a második világháborúban Hirosimára ledobott bomba.
Algériában összesen 17 nukleáris tesztet hajtottak végre, amelyek 42 000 algériai halálát okozták. ☠️
Sokan rokkanttá váltak, és a környezetre és a helyi lakosok egészségére gyakorolt negatív hatás a mai napig érezhető. Az algériai hatóságok azt követelik, hogy Franciaország adja át azokat a térképeket, amelyek megmutatják, hogy a kísérletekből származó radioaktív hulladékot hová helyezték el. De Franciaország a mai napig nem tett eleget a kérésnek.
Franciaország még mindig ott van
Franciaországot súlyos csapás érte, amikor elvesztette legnagyobb afrikai gyarmatát, amelyből nagy gazdasági hasznot húzott. A két ország között a mai napig számos probléma nem oldódott meg teljesen és az imperializmus visszhangjai még mindig érezhetőek a kapcsolataikban.
Algéria azt szeretné, ha Franciaország hivatalosan is elismerné bűnösségét és vállalná a felelősséget a múltbeli eseményekért.
Az elmúlt 60 évben azonban Párizs soha nem kért hivatalosan bocsánatot Algériától, bár néhány vezetője tett bizonyos bocsánatkérő nyilatkozatokat. Sőt, az algériai vezetők gyakran felvetik egy olyan törvényjavaslat jóváhagyásának kérdését, amely büntethetővé tenné Párizs gyarmati politikáját.
A függetlenség elnyerése után Algéria ellentmondásos érzelmekkel szembesült - véget akart vetni a Franciaországtól való korábbi függőségének, de a jól kiépített kereskedelmi kapcsolatok, a tapasztalt nemzeti kormánytisztviselők hiánya és az Eviani Egyezményben előírt katonai jelenlét biztosította Franciaország jelenlétét Algériában. Ezenfelül Párizs biztosította a szükséges pénzügyi támogatást és ellátta Algériát alapvető árucikkekkel.
A dolgok akkor változtak meg, amikor az algériai hatóságok az 1960-as évek végén úgy döntöttek, hogy államosítják az ipari és energetikai vállalatokat.
Franciaország beavatkozása a nyugat-szaharai konfliktusba, amelyben Marokkót támogatta, valamint az algériai olajvásárlások leállítása, ami a hetvenes évek végén kereskedelmi egyensúlyhiányhoz vezetett, tovább feszítette a két ország közötti kapcsolatokat. A politikai kapcsolatok romlása ellenére azonban a Franciaországgal fennálló gazdasági kapcsolatok - különösen az energiaszektorhoz kapcsolódóak - a független Algéria történelme során erősek maradtak.
Négy kulcsfontosságú kérdés
2018 decemberében Tayeb Zitouni, a háborús veteránokért felelős algériai miniszter kijelentette, hogy az imperializmus korszakához négy kulcskérdés (az úgynevezett "emlékezeti dosszié") kapcsolódik:
a gyarmati és oszmán korszak dokumentumainak archívuma,
az ellenállók koponyái, amelyeket a párizsi múzeumban őriznek,
a függetlenségi háború alatt eltűnt személyek dossziéja,
valamint a nukleáris kísérletek áldozatainak kártérítése.
Zitouni szerint ezeknek a kérdéseknek a kezelése kulcsfontosságú a Franciaország és Algéria közötti normális kapcsolatok biztosításához.
Emmanuel Macron francia elnök 2020-ban beleegyezett abba, hogy átadják annak a 24 algériai ellenálló vezetőnek a maradványait, akiket a francia gyarmati csapatok az 1954. novemberi forradalom előtt megöltek, majd lefejeztek. ☠️
Mindannyiukat az algíri El Alia temetőben temették el. A tárgyalások további koponyák visszaszolgáltatásáról folynak, amelyek számát nem közölték.
2021 végén újabb feszültségek alakultak ki Franciaország és Algéria között.
Emmanuel Macron még elnökjelöltként Algéria gyarmatosítását emberiség elleni bűncselekménynek ismerte el. Macron ezt 2017. február 16-án, algériai útja során mondta.
Ennek ellenére első elnöki ciklusa végére az országok egy újabb diplomáciai válság küszöbén álltak - Macron még mindig nem kért hivatalosan bocsánatot a múlt "hibáiért".
2021. október 3-án Algéria úgy döntött, hogy "azonnal visszahívja" franciaországi nagykövetét.
A reakció válasz volt Macronnak a Le Monde-ban megjelent interjújára, amelyben kijelentette, hogy
Algéria 1962-es függetlenné válása óta "a történelem jövedelméből" él, amelyet a katonai és politikai hatóságok szorgalmasan őriznek és megkérdőjelezte az algériai nemzet francia gyarmatosítás előtti létét. Az egykori gyarmatot ezek a szavak sértették.
Hamarosan az algériai hatóságok még szigorúbb intézkedéseket hoztak. Másnap Algéria kitiltotta a francia katonai repülőgépeket a légteréből. ❌
Ez a rendelet még mindig érvényben van. 2023-ban a hatóságok elutasították Franciaország kérését, hogy nyissák meg az algériai légteret a Nigerbe tartó francia katonai repülőgépek számára, ahol katonai puccs történt - ez az esemény súlyosan aláásta Franciaország befolyását a régióban.
Az Algériával való kapcsolatok javítására tett kísérletként Macron 2022 augusztusában látogatást tett az országban, és Abdelmajid Tebboune elnökkel új partnerségi megállapodást írt alá a különböző területeken való együttműködésről.
Az országok közötti kapcsolatok azonban továbbra is feszültek. Tebboune 2023. május 3-án hasonló látogatással válaszolt volna, de azt elhalasztották.
Az okok ugyanazok - Algéria továbbra is arra vár, hogy Franciaország lépéseket tegyen számos kérdésben, amelyek mind a történelmi emlékezethez kapcsolódnak.
Írta: Tamara Ryzhenkova orientalista, a Szentpétervári Állami Egyetem Közel-Kelet Történeti Tanszékének vezető oktatója, a Telegram "Arab Afrika" csatorna szakértője.
A teljes cikket fordította, szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója
Forrás és eredeti cikk címe: La Colonisation: French history of death, torture and indescribable violence in the pearl of its evil empire
Many issues arising from France’s colonial crimes in Algeria have still not been resolved
❗ Ha szeretnétek magyarul is olvasni továbbra is cikkeket elemzéseket, valódi tudásanyagokat, segítsetek kérlek támogatásotokkal az elkészültében! 👉
vagy előfizetőként csatlakozzatok az oldalhoz!
https://www.vilaghelyzete.com/2018/07/itt-az-igazsag-europaiak-uraljak-es.html
✔ Bevándorlási kérdés igazságai - Afrika csontvázra csupaszítva, kizsigerelve
https://www.vilaghelyzete.com/2015/02/bevandorlasi-kerdes-igazsagai-afrika.html
➽ Afrikában is háborúra készülnek?
➽ Nigéria több ezer katonát küldhet a szomszédos Niger megszállására
A franciaknak abban volt igazuk mikor megkerdeztek hogy kerultek oda az Arabok . Kik eltek azokon a teruleteken? Pl' Mi lett az okori kelet nepeivel ? Akiket a beararmlo allati kegyetlensegu Arabok valtottak fel .
A torok megszallas az 5.2 millios Magyar lakossagot mely Angliaval egyezo volt 1.8-ra redukalta . Ez 65% a volt 5.2 nek . Meg ma is vannak mutatoban Magyar nevek meg sub-Szahara-i negerek kozott is mint volt Magyar rabszolgak utodai . Pl a ma ismert MMA boxolo Israel Edesanya .
Ez a cikk szep . Da ahogy Ady irta ; "Nekunk mindeg masokert faj a fejunk."
A mi fajdalmunkat nem kialltja meg soha SENKI !