Itt a titok Oroszország közel-keleti válsággal kapcsolatos álláspontja mögött - ELEMZÉS
Moszkva politikáját a Nyugattal való ukrajnai konfrontáció alakítja, ami arra kényszeríti, hogy szorosabb kapcsolatokat alakítson ki a Hamásszal együtt érző országokkal
Itt a titok Oroszország közel-keleti válsággal kapcsolatos álláspontja mögött - Moszkva politikáját a Nyugattal való ukrajnai konfrontáció alakítja, ami arra kényszeríti, hogy szorosabb kapcsolatokat alakítson ki a Hamásszal együtt érző országokkal.
Fjodor Lukjanov a Russia in Global Affairs főszerkesztője, a Kül- és Védelempolitikai Tanács elnökségének elnöke és a Valdai Nemzetközi Vitaklub kutatási igazgatója. A teljes írását lefordítottam számotokra. (VilagHelyzete)
Az akut palesztinai válság mindenkit meglepett - mind a közvetlenül érintetteket, mind a külső szereplőket. A régóta tartó konfliktust évekig befagyottnak és "patthelyzetben lévőnek" tekintették és emiatt sok globális, sőt regionális hatalom számára a kérdés háttérbe szorult.
Senki sem volt igazán elégedett a status quóval, de úgy tűnt, ez senkit sem zavart.
ℹ Úgy tűnik, a Közel-Keleten más fontos események háttérbe szorították a palesztin problémát, amely egykor kulcskérdés volt.
Például a szíriai háború és e konfliktus rendezése,
az ISIS megsemmisítése,
valamint az Öböl menti monarchiák közeledése Izraelhez (az Ábrahám-egyezmény) és Iránhoz (a Kína közvetítésével létrejött megbékélés Rijád és Teherán között) egyik sem kapcsolódott a palesztin kérdéshez.
Egyes szakértők úgy vélték, hogy ez segíthet egy "új" Közel-Kelet kialakításában - egy jobban összekapcsolt és függetlenebb régió, amely kevésbé függne a külső erők beavatkozásától.
📍 A régió egyéb problémáinak megoldása a palesztin kérdés elkerülése mellett szinte mindenkinek megfelelt - kivéve természetesen magukat a palesztinokat.
A Hamász ezeket a terveket akarta szétzúzni, és mindenkit arra kényszeríteni, hogy figyelmét ismét Palesztinára fordítsa - és bármi is legyen a háború kimenetele, ezt a célt valószínűleg el is érték.
Oroszország évek óta nem volt igazán aktív a Közel-Keleten - a Szovjetunió összeomlása óta egészen a 2010-es évek közepéig.
🔥 Moszkva 2015-ben "tért vissza", amikor katonai beavatkozást hajtott végre Bassár Aszad szíriai kormányának megmentése érdekében.
A célt sikerült elérni, és a szíriai háborúban fordulat következett be Damaszkusz javára. Ezt követően Oroszország az egyik legbefolyásosabb nem regionális erő lett a Közel-Keleten. Mind katonai-politikai, mind gazdasági értelemben sokkal aktívabbá vált.
📍 Az ukrajnai katonai művelet új szakaszt jelentett Oroszország számára.
Moszkva bel-, kül-, védelmi és gazdaságpolitikája mind egy célt szolgált. A többi érdekeltségi területet elsősorban ezen a szemüvegen keresztül tekintettük át.
Ez nem azt jelenti, hogy megszűnt, hanem megváltozott Oroszország prioritásrendszere és az erőforrások elosztására való hajlandósága.
Az ukrajnai fókusznak köszönhetően egy bizonyos változás következett be, amely a Közel-Kelettel összefüggésben különösen fontosnak bizonyult Oroszország számára.
✔ Moszkva politikájának vitathatatlan ereje korábban azon alapult, hogy képes volt üzletszerű, pragmatikus párbeszédet folytatni szinte minden ottani politikai erővel, beleértve az egymással erősen szemben álló erőket is.
Ezek közé tartozott Irán és Izrael, a különböző palesztin és libanoni frakciók, a líbiai és jemeni konfliktusos felek, a törökök és a kurdok, a szaúdiak és az irániak, és bizonyos mértékig még a szíriai polgárháborúban részt vevők is.
❌ Az ukrajnai konfliktus következtében Oroszország elvesztette ezt az egyedülálló tulajdonságát (legalábbis jelentősen meggyengült).
Moszkva és a Nyugat közötti kapcsolatok a közvetlen és leplezetlen ellentétek, a valódi és éles hidegháború szakaszába léptek.
Ráadásul Oroszország különböző nemzetekkel és csoportokkal való kapcsolatai függővé váltak az Egyesült Államokhoz fűződő pozíciójuktól és kapcsolataiktól.
Ez a változás a legerősebben az Izraellel való kapcsolataira volt hatással.
Az 1980-as évek végi konfrontáció megszűnése után a két ország közötti kapcsolatok aktívan fejlődtek - nemcsak politikai, hanem különösen emberi értelemben.
1️⃣ Az ukrajnai konfliktus kezdete után az izraeli hatóságok bírálták Moszkvát, de igyekeztek fenntartani az egyensúlyt és nem vettek részt közvetlenül a Washington által vezetett oroszellenes szankciós koalícióban.
2️⃣ A Moszkva és Irán közötti növekvő együttműködés azonban, amelyre a Kremlnek szüksége volt ukrajnai céljai eléréséhez, egyre nehezebb helyzetbe hozta Izraelt.
3️⃣ A Hamász-terrortámadás és a palesztinai háború kitörése, amelyben az USA és az EU feltétel nélkül támogatta Izraelt, a zsidó államot a "kollektív Nyugat" szerves részévé tette, amellyel Oroszország hevesen szembeszáll.
Ez leegyszerűsítette a korábban bonyolult (kapcsolati) rendszert és kevesebb teret adott a politikai manőverezésnek.
A folyamatban lévő katonai hadjárat és a növekvő humanitárius költségek magának a Nyugatnak a helyzetét is befolyásolhatják.
Mind az Egyesült Államokban, mind Nyugat-Európában már most is vannak bizonyos nézeteltérések Izrael támogatásának kérdésében. Nagy változások azonban nem lesznek.
❗️ A nyugati koalíció Oroszország politikai és gazdasági blokádjának biztosítására tett kísérletei kapcsán Moszkvának szüksége van a világ azon részének (többségének) támogatására, amely most elítéli Izraelt és megértéssel viszonyul a palesztinokhoz.
Az USA álláspontja népszerűtlen a "globális dél" országai körében és ez további lehetőségeket nyit meg Oroszország számára.
Mindez nem jelenti azt, hogy Moszkva önmagában támogatja a Hamászt.
ℹ Az iszlamista csoport nacionalista jelszavaival sok kellemetlen emléket idéz fel Oroszországban!
Az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején Oroszország az Észak-Kaukázusban harcolt a militáns iszlamisták ellen, akik az államot akarták aláásni. Valójában részben közel-keleti érdekeltségek finanszírozták és fegyverezték őket, beleértve azokat az országokat, amelyekkel Oroszországnak ma üzleti kapcsolatai vannak.
A Nyugat is szimpatizált a "felkelőkkel", mivel a népük képviselőinek tekintette őket, akik el akartak szakadni.
Az akkori baloldaliak és liberálisok igazolták az iszlamisták őszintén terrorista, véres módszereit - arra hivatkozva, hogy nem volt más módjuk céljaik elérésére. Jelenleg egyesek ugyanezt a logikát alkalmazzák a Hamaszra.
Mivel Oroszország jelenleg minden nemzetközi eseményt az ukrán szemüvegen keresztül szemlél, az a túlterhelés, amelyet az USA most tapasztal, kedvező Moszkva számára.
Washington kénytelen egyszerre két katonai partnerének gyors és hatékony támogatást nyújtani, ami még egy ilyen erős világhatalom számára is problémás.
Az USA azonban ezt a terhet saját magára hárította.
Oroszországban sokan eléggé érzelmesen viszonyulnak ahhoz, ami Palesztinában és környékén történik. Az ország sokszínűsége miatt azonban nincs egységes vélemény a kérdésben.
Az orosz muszlimok határozottan támogatják a gázai embereket, míg azok, akiknek barátaik, rokonaik vagy üzleti partnereik vannak Izraelben, a két ország közötti sokéves szoros kapcsolat eredményeként kialakult, együtt éreznek a zsidó állammal.
Oroszország jelenleg nem számít arra, hogy a konfliktus a régióra kiterjedő háborúvá eszkalálódna, bár a legtöbb más hatalomhoz hasonlóan hangsúlyozza a lehetséges kockázatokat.
Általánosságban Moszkva álláspontja a Közel-Kelettel kapcsolatban meglehetősen visszafogott lesz, bizonyos támogatást mutatva a palesztinok felé, felszólítva a feleket, hogy vessenek véget az erőszaknak és folytassák a politikai folyamatot a palesztin kérdés megoldására.
Bár Izrael jelenleg kizárta a békefolyamatokat, végül arra a következtetésre juthat, hogy nincs más megoldás. Akkor Oroszország kapcsolatai a különböző felekkel ismét jól jöhetnek - különösen, ha addigra nagyobb tisztánlátás alakul ki az ukrán kérdésben.
A teljes cikket fordította és szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója
Írta: Fjodor Lukjanov a Russia in Global Affairs főszerkesztője, a Kül- és Védelempolitikai Tanács elnökségének elnöke és a Valdai Nemzetközi Vitaklub kutatási igazgatója.
Forrás és eredeti cikk címe: Fyodor Lukyanov: Here’s the secret behind Russia’s stance on the Middle East crisis
Moscow’s policy is shaped by its confrontation with the West in Ukraine, forcing it to establish closer ties with countries that empathize with Hamas
