Így akadályozhatja meg Oroszország a harmadik világháborút - ELEMZÉS

80 éve az atombomba megakadályozta az 1940-es évek borzalmainak megismétlődését - Oroszországnak újra ki kell használnia, hogy megállítsa az amerikai agressziót.

Így akadályozhatja meg Oroszország a harmadik világháborút - Dmitrij Trenin elemzése, amit teljes egészében lefordítottam számotokra. (VilagHelyzete)

80 éve az atombomba megakadályozta az 1940-es évek borzalmainak megismétlődését - Oroszországnak újra ki kell használnia, hogy megállítsa az amerikai agressziót. - kezdi Dmitrij Trenin.

Dmitrij Trenin a Higher School of Economics kutatóprofesszora és a Világgazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének vezető kutatója. Az Orosz Nemzetközi Ügyek Tanácsának is tagja.

---

A nukleáris elrettentés nem mítosz. A hidegháború idején ez tartotta biztonságban a világot. Az elrettentés pszichológiai fogalom. Meg kell győzni egy nukleáris fegyverrel rendelkező ellenfelet arról, hogy nem fogja elérni a céljait azzal, hogy megtámadja Önt és hogy ha háborúba kezd, akkor a saját megsemmisülése is garantálható.

🔴 A Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kölcsönös nukleáris elrettentést a konfrontációjuk során megerősítette az a valóság, hogy egy tömeges nukleáris csapásváltás esetén kölcsönösen biztosított a megsemmisülés. Egyébként a kölcsönösen biztosított megsemmisítés rövidítése a MAD. És ez nagyon találó.

A nukleáris elrettentés "mitologizálásának" több oka is van.

A hidegháború vége óta széles körben elterjedt az a meggyőződés, hogy a nukleáris háború minden elképzelhető oka megszűnt.

• Elkezdődött a globalizáció új korszaka, amely a gazdasági együttműködésre helyezi a hangsúlyt. A történelemben először fordult elő, hogy egyetlen hatalom, az Egyesült Államok hegemóniája globálisan megteremtődött.

❗️ A nagyhatalmak arzenáljaiban továbbra is vannak nukleáris fegyverek - bár kevesebb, mint a konfrontáció csúcspontján -, de a használatuktól való félelem elhalványult. Ami még veszélyesebb, hogy a politikusok új generációja került előtérbe, akiket nem terhel sem a több évtizedes konfrontáció emléke, sem a felelősségérzet.❗️

A saját kivételességébe vetett amerikai hit és az európai "stratégiai parazitizmus", amely nélkülöz minden önfenntartási érzéket, veszélyes kombináció.

Ilyen környezetben született meg az az ötlet, hogy stratégiai vereséget mérjünk az Oroszországot jelentő atomhatalomra - egy ukrajnai hagyományos proxy-háborúban -. Oroszország atomhatalmi képességeit figyelmen kívül hagyják.

Azokat a párhuzamokat, amelyeket Moszkva az 1962-es kubai rakétaválsággal próbált emlékeztetni - amikor Washington a szovjet rakétáknak az Egyesült Államok szomszédságába történő telepítésére válaszul a Szovjetunióval való nukleáris háború lehetőségét fontolgatta - ezeket az amerikaiak elrugaszkodottnak minősítették.

Válaszul Moszkva kénytelen volt aktivizálni az elrettentő tényezőt.

• A Minszkkel kötött megállapodás értelmében orosz nukleáris fegyvereket telepítettek Fehéroroszországba.

• Az orosz nem stratégiai nukleáris erők nemrégiben gyakorlatokat kezdtek.

Ennek ellenére a nyugati országok továbbra is folytatják az ukrán konfliktus eszkalálását, ami, ha nem ellenőrzik, a NATO és Oroszország közötti frontális katonai konfliktushoz és nukleáris háborúhoz vezethet.

📍 Ezt a forgatókönyvet az elrettentés további erősítésével - pontosabban ellenfeleink "nukleáris kijózanításával" - lehet megelőzni.

❗️ Rá kell ébredniük, hogy lehetetlen megnyerni egy olyan hagyományos háborút, amely egy bombával felfegyverzett hatalom létfontosságú érdekeit érinti és hogy minden erre irányuló kísérlet a saját pusztulásukhoz vezet. Ez a klasszikus nukleáris elrettentés.

Maga az "elrettentés" szó védekező jelentéssel bír, de elméletileg a stratégia "támadó" értelemben is alkalmazható.

Ez akkor fordulhat elő, ha az egyik félnek sikerül az első lefegyverző csapást mérnie az ellenségre és megmaradt erőivel teljes megsemmisítéssel fenyegeti a meggyengült ellenfelet, ha az visszavág.

Itt helytállóbb az elrettentés angol-amerikai változata, amely szó szerint azt jelenti, hogy "megfélemlíteni". A franciák egyébként a 'dissuasion' kifejezést használják a koncepciójukban.

A nem nukleáris fegyverek hatása a nukleáris elrettentési politikára

A nem nukleáris fegyverek minden bizonnyal befolyásolják a nukleáris elrettentési politikát. Ez tény.

Az USA hatalmas arzenált épített ki a nem nukleáris módszerekből, hogy elérje céljait. Nemhogy nem számolta fel katonai szövetségeit, hanem még bővítette is azokat és új hálózatokat hozott létre.

A jelenlegi környezetben Washington egyre több és több valós kötelezettségvállalást követel ezektől a szövetségesektől - az USA által vezetett globális rendszer megőrzése nevében. Ötven állam vesz részt a Kijevnek nyújtandó katonai segítség megszervezésére irányuló találkozókon a "ramsteini" formátum keretében.

Az eredmény az az elképzelés, hogy le lehet győzni egy atomhatalmat, de azzal a feltétellel, hogy ehhez nem kell atomfegyverekhez folyamodni.

Már csak meg kell győzni egy atomhatalmat, hogy semmilyen körülmények között ne használjon atomfegyvert és hagyja magát legyőzni - az egész emberiség megmentése nevében és így tovább.

Ez egy rendkívül veszélyes illúzió, amelyet egy aktív nukleáris elrettentési stratégiával lehet és kell eloszlatni, beleértve a nukleáris fegyverek használatának küszöbértékének csökkentését, amely jelenleg túl magas. A bevetés legfontosabb feltétele nem az "állam létét fenyegető veszély", hanem az "ország létfontosságú érdekeit fenyegető veszély" kellene, hogy legyen!

Új szakasz kezdődött a nukleáris hatalmak közötti kapcsolatokban

Elmondhatjuk, hogy a világ atomhatalmai közötti kapcsolatokban új szakasz kezdődött. Sokan közülünk lélektanilag még mindig valahol az 1970-es és 1980-as években járnak. Ez egyfajta komfortzóna.

Akkoriban a Szovjetunió és az USA közötti kapcsolatok a két szuperhatalom stratégiai és politikai paritásán alapultak. Katonai-stratégiai téren Washington kénytelen volt egyenlő feltételek mellett tárgyalni Moszkvával.

1991 után ez a paritás megszűnt. Az USA számára Oroszország az 1990-es évek óta hanyatló hatalom; dobálózik, mindig emlékeztet egykori nagyságára, visszavág, sőt időnként veszélyes - de lefelé tartó spirálban van.

Az ukrajnai konfliktus nehéz nyitó szakasza azt a reményt adta az amerikaiaknak, hogy az ország mezői az orosz szuperhatalom sírját jelentik. Azóta kicsit kijózanodtak, de az egyenrangúság Moszkva és Washington között számukra szóba sem jöhet.

Ez a fő különbség a kapcsolatok jelenlegi állapota és a hidegháború "arany" korszaka - az 1960-as évek és az 1980-as évek eleje - között. És Oroszországnak még be kell bizonyítania, hogy az amerikaiak tévednek.

Ahogy mondani szokták, mindig nehéz bármit is megjósolni, különösen a jövőt.

---

🔴 De ma azt kell feltételeznünk, hogy a Nyugattal való konfrontáció hosszú időszaka áll előttünk, az USA vezetésével, körülbelül egy generáción keresztül.

---

Országunk jövője, helyzete és szerepe a világban, és nagymértékben a globális rendszer egészének állapota ennek a konfrontációnak a kimenetelétől függ, amelynek fő frontja nem Ukrajnában, hanem Oroszországon belül van: a gazdaságban, a szociális szférában, a tudományban és technológiában, a kultúrában és a művészetben.

Belül, mert az ellenség felismeri, hogy lehetetlen Moszkvát a csatatéren legyőzni, de nem felejti el, hogy az orosz állam nem egyszer omlott már össze a belső zűrzavarok következtében. Ez lehet, mint 1917-ben, egy sikertelen háború következménye. Ezért fogadnak egy elhúzódó konfliktusra, amelyben tudják, hogy több erőforrásuk van.

A nukleáris policentrikusság a világ növekvő multipolaritását tükrözi.

A hidegháború idején öt nukleáris hatalom volt, de akkor az egyetlen igazi pólus az USA és a Szovjetunió volt, valamint Kína az akkori kis nukleáris arzenáljával.

Most Peking az Amerikával és Oroszországgal való (legalább) egyenrangúság felé halad, miközben India, Pakisztán, Észak-Korea és Izrael továbbra is önálló szereplők maradnak (ellentétben a NATO-tag Nagy-Britanniával és Franciaországgal).

📍 A stratégiai stabilitás klasszikus hidegháborús fogalma - vagyis az, hogy a feleket nem ösztönzik arra, hogy megelőző nukleáris csapást mérjenek - nem csak nem megfelelő, de néha nem is alkalmazható a nagyhatalmak közötti kapcsolatok mai jellemzésére.

Nézzük meg Ukrajnát: Washington növeli a fegyverellátást Kijevnek, bátorítja és támogatja az Oroszország stratégiai infrastruktúrája (korai előrejelző állomások, stratégiai repülőterek) elleni provokatív támadásait, miközben azt javasolja Moszkvának, hogy folytassa a párbeszédet a stratégiai stabilitásról!

✔ A kialakulóban lévő világrendben a stratégiai stabilitásnak azt kell jelentenie, hogy a nukleáris hatalmak között nincs ok (akár közvetett) katonai konfliktusra.

Ez viszont akkor lesz lehetséges, ha a hatalmak tiszteletben tartják egymás érdekeit, és készek a problémákat az egyenlőség és a biztonság oszthatatlansága alapján megoldani.

A stratégiai stabilitás biztosítása mind a kilenc hatalom között óriási erőfeszítéseket és egy alapvetően új világrend-modell kialakítását igényli, de ez (a tág, azaz a szó valódi értelmében vett stratégiai stabilitás) igenis reális az állampárok (Oroszország-Kína, USA-India stb.) között. Oroszország számára a másik nyolc atomhatalom közül csak három - az USA, Nagy-Britannia és Franciaország - marad problémás.

A fegyverzetellenőrzés halott, és nem lesz újraélesztve!

Ami a fegyverzet-ellenőrzést a szovjet/orosz-amerikai megállapodások vagy az európai többoldalú megállapodások (CFE-szerződés) klasszikus formájában illeti, az halott, és nem lesz újjáélesztve.

Az amerikaiak már két évtizeddel ezelőtt elkezdték a rendszer visszafordítását. Először kiléptek az ABM-szerződésből, majd az INF-szerződésből és a Nyitott Égbolt szerződésből. Megtagadták az európai fegyveres erőkről és fegyverkezésről szóló, kiigazított szerződés végrehajtását. A stratégiai atomfegyverek területén egy szerződés maradt, a START-3, de ez 2026-ban lejár, és Moszkva az ukrajnai konfliktus közepette leállította az e szerződés szerinti ellenőrzéseket.

A jövőben nemcsak új szerződésekre, hanem a tárgyalások és megállapodások új alapjára is szükségünk lesz. Szükség lesz új koncepciók közös kidolgozására, új célok és célkitűzések kitűzésére, valamint a végrehajtás formáiról és módszereiről való megállapodásra.

A "Nagy-Eurázsia" - hagyományos nevén a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) - egy hatalmas kontinens (vagy legalábbis annak nagy része) léptékű nemzetközi biztonság új modelljének megteremtésének platformjává válhat. Az SCO négy nukleáris hatalmat foglal magában: Oroszország, Kína, India és Pakisztán. Egy másik SCO-tag, Irán is fejlett nukleáris programmal rendelkezik. A SCO-tag Oroszország és Kína szoros biztonsági kapcsolatokat ápol Észak-Koreával. Hatalmas tér nyílik a munkára, új ötletekre és eredeti megoldásokra.

Nincs kilátásban az Oroszország és az USA közötti nukleáris fegyverzetcsökkentési tárgyalások folytatása

A nukleáris leszerelésről szóló tárgyalások lehetségesek, sőt eredményre vezethetnek: 2017-ben elfogadták a nukleáris fegyverek betiltásáról szóló szerződést.

Egy dolgot azonban nem szabad elfelejteni. Az aláírók között egyetlen atomhatalom sincs. Ráadásul az USA, az Egyesült Királyság, Franciaország és Oroszország már kijelentette, hogy soha nem fogja aláírni a szerződést, mert az nem felel meg a nemzeti érdekeinek.❌

Ami a nukleáris fegyverzetcsökkentés kérdését illeti, a Moszkva és Washington között régóta fennálló konfrontáció kizárja ennek a gyakorlatnak a folytatását.

Kína a maga részéről inkább növelni kívánja nukleáris arzenálját, mintsem csökkenteni, valószínűleg azzal a céllal, hogy hosszú távon elérje az USA-val és Oroszországgal való paritást.

Az amerikaiak, akik hivatalosan Oroszországot és Kínát tekintik a biztonságukat fenyegető legfőbb veszélynek, fontolóra veszik, hogyan lehetne egyensúlyba hozni Moszkva és Peking együttes nukleáris potenciálját. Itt tehát nincs remény.

🔴 A fő probléma azonban nem a nukleáris fegyverek mennyisége vagy akár a jelenlétük önmagában, hanem az államok közötti kapcsolatok minősége.

🔴 A világrend akut rendszerszintű válságban van. A múltban az ilyen válságok elkerülhetetlenül háborúkhoz vezettek.

Most a nukleáris elrettentés működik, bár vannak problémák.

A világháború megelőzése érdekében meg kell erősíteni az elrettentést a nukleáris tényező külpolitikai aktiválásával, a félelem helyreállításával és az eszkalációs létra kiépítésével.

Nem akarunk azonban egészen a szakadékig eljutni, majd beleesni, hanem meg akarjuk akadályozni az események katasztrofális alakulását. A nukleáris fegyverek egyszer már megmentették a világot - azzal fenyegetve, hogy elpusztítják. Ez a küldetés folytatódik.

A teljes cikket fordította és szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója

Forrás és eredeti cikk címe: Dmitry Trenin: Here’s how Russia can prevent WW3

For 80 years, the Atom bomb has prevented a repeat of the horrors of the 1940s – Russia needs to leverage it again to stop American aggression

❗ Ha szeretnétek magyarul is olvasni továbbra is cikkeket elemzéseket, valódi tudásanyagokat, segítsetek kérlek támogatásotokkal az elkészültében!👉

vagy előfizetőként csatlakozzatok az oldalhoz!