Ian Plimer geológus professzor három és fél percben teljesen lerombolja az ember okozta globális felmelegedés és "éghajlati vészhelyzet" tündérmesét
Pedig legalább két évtizede etetnek minket ezzel és ennek ürügyét felhasználva próbálják az emberi szabadságot korlátozni a jövőben. Hallgassátok meg!
Ian Plimer geológus professzor három és fél percben teljesen lerombolja az ember okozta globális felmelegedés és "éghajlati vészhelyzet" tündérmesét, amivel két évtizede etetnek minket és aminek ürügyét felhasználva próbálják az emberi szabadságot korlátozni a jövőben:
"[A hat] nagy jégkorszakból hat akkor kezdődött, amikor több szén-dioxid volt a légkörben, mint most. Nálunk ennek a gáznak 0,04%-a van a légkörben... Nos, ez nekem semmit sem jelent, mert a légkör szén-dioxid-tartalma több mint 20%-ról változott a mostanira, ami geológiai időkben számítva nagyon alacsony. Ha a felére csökkentenénk, minden növényi élet elpusztulna és az állatok is elpusztulnának."
"Azt kérik tőlünk, hogy higgyük el, hogy egy nyomjelző gáz légkörbe történő kibocsátása nyomokban megváltoztat egy egész bolygó rendszerét, holott ez ellentétes mindazzal, amit a múltból már tudunk."
A teljes előadás itt megtekinthető:
https://watch.adh.tv/cpac-2022/season:2/videos/cpac-2022-prof-ian-plimer
Fordította és szerkesztette: a VilagHelyzete szerkesztő újságírója
Illetve saját megjegyzések a kutatásaim alapján:
Az éghajlatváltozás és a CO2 szerepe kapcsán néhány tudós szkeptikus nézeteket fogalmazott meg, és kritikát gyakorol az ember okozta üvegházhatás elméletével szemben. Az alábbiakban összefoglalom néhány fő érvüket:
Természetes klímaszabályozás:
Néhány szkeptikus tudós úgy véli, hogy az éghajlatváltozás természetes ciklikussága dominál, és a Föld klímáját főként természetes tényezők, mint például a napsugárzás és a vulkáni tevékenység befolyásolja. Ezek szerint az emberi tevékenység hatása elhanyagolható a klímaváltozás mértékéhez képest.
Méréstechnikai hibák:
Néhány szkeptikus tudós állítja, hogy a globális hőmérséklet-mérések és a CO2 koncentrációjának monitorozása során olyan hibák és elégtelenségek léteznek, amelyek torzítják az eredményeket. Ezen kritikusok szerint a modellek és a módszerek nem kellően pontosak vagy megbízhatóak a klimatológiai előrejelzésekhez.
Természetes CO2 kibocsátás:
A szkeptikus tudósok egy része állítja, hogy a természetes folyamatok, például az óceánok kibocsátása vagy a növényzet légzése sokkal nagyobb hatással van a CO2 koncentrációjának változására, mint az emberi tevékenység. Ezek a tudósok úgy vélik, hogy az emberi tevékenység CO2-kibocsátása csak kismértékben járul hozzá a légköri CO2 növekedéséhez.
Kritika a klímamodellekkel kapcsolatban:
Néhány szkeptikus tudós kétségbe vonja a klímamodellek pontosságát és megbízhatóságát. Szerintük a modellek nem képesek megfelelően modellezni a komplex klímarendszert és figyelembe venni az összes fontos tényezőt, ezért a klímaváltozási előrejelzések hibásak és túlzóak lehetnek.
Fontos kiemelni, hogy a szkeptikus nézetek kisebbségi véleményt képviselnek a tudományos közösségben és a legtöbb klímakutató elfogadja az ember okozta üvegházhatás elméletét és a CO2 szerepét az éghajlatváltozásban.
Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) jelentései és más tudományos kutatások megerősítik, hogy a CO2 és más üvegházhatású gázok fokozott kibocsátása az emberi tevékenység eredményeként jelentős hatással van az éghajlatra. A tudományos konszenzus szerint a globális felmelegedés komoly kihívást jelent, és intézkedéseket igényel a klímaváltozás hatásainak enyhítésére.
