Hogyan vált főáramúvá az Antifa terrorbrigád Brüsszeltől Kaliforniáig? - UnHerd cikke magyarul
A baloldali Antifa évtizedeken át a szélsőjobboldalt és a globalizmust vette célba, mára viszont mindenkit, aki másként gondolkodik, nemzeti konzervatív, Trump-párti vagy csak szembemegy a baloldallal
Hogyan vált főáramúvá az Antifa terrorbrigád Brüsszeltől Kaliforniáig? - Az UnHerd erről szóló cikkét teljes egészében lefordítottam számotokra. (VilagHelyzete)
2018 elején részt vettem egy felolvasáson egy független könyvesboltban a polgári Brooklyn szívében. Egy mexikói-amerikai volt határőrügynök memoárjának bemutatója volt, aki kiábrándult és kilépett.
A jelenlévők többségének meglepetésére egy csapat agresszív tüntető is megjelent, akiknek eltökélt szándékuk volt megakadályozni a rendezvényt. Ellenvetésük az volt, hogy a szerző korábban egy olyan bűnüldöző szervnél dolgozott, amely Donald Trump bevándorlás elleni fellépésének középpontjába került.
Nem számított, hogy a könyv kritikusan nyilatkozott a határőrségről; a tiltakozók úgy látták, hogy ennek az ügynökségnek a működését irodalmi árnyaltsággal és erkölcsi komplexitással kezelni ugyanolyan obszcén dolog, mintha a Gestapóról lenne szó.
Megpróbálták megszégyeníteni a résztvevőket, hogy távozzanak, majd többször leordították a szerzőt és addig siklatták ki a vitát, amíg az üzletvezető ki nem hívta a rendőrséget.
Nem tudom, hogy a heccelők közül bárki is "Antifának" nevezte-e magát, de egy kisebb irodalmi esemény megzavarása csak egy apró jelzése volt annak, hogy a mozgalom értékei és taktikája mennyire mainstream / főáramúvá vált Donald Trump elnöksége idején.
🔴 Az Antifa aktivistái évtizedeken át arra összpontosították figyelmüket, hogy a szélsőjobboldali szélsőséges csoportok tevékenységét szükség esetén erőszakkal is leállítsák.
De azzal, hogy Trump került a Fehér Házba, sokan arra a következtetésre jutottak, hogy a harc területét ki kell terjeszteni.
🔴A 2016 utáni pánikszerű állapotukban sok liberális és mainstream progresszív, akik korábban talán elkerülték az Antifa szólásszabadság elutasítását és az ideológiai ellenfelekkel szembeni erőszak szorgalmazását, úgy tekintettek rájuk, mint az utolsó védelmi vonalra az erősödő jobboldallal szemben.
Erre reagálva az Antifa a Trump-korszakban a konzervatív démonológia központi elemévé vált, különösen a George Floyd 2020-as meggyilkolása által kirobbantott zavargások idején, amelyekben gyakran láttak maszkos "fekete blokk" agitátorokat tüzeket gyújtani és rendbontást okozni.
Miközben Minneapolis lángolt, Trump a Twitteren azt állította, hogy kormánya terrorszervezetnek fogja minősíteni az Antifát. Erre nem került sor - és mivel az Egyesült Államokban nincs belföldi terrorizmustörvény, nem valószínű, hogy egy második Trump-időszakban is lesz.
Helyi szinten azonban a konzervatívok most más módszereket próbálnak ki a mozgalom visszaszorítására.
Ebben a hónapban a kaliforniai San Diego kerületi ügyésze összeesküvés vádjával vádat emelt két Antifa aktivista ellen, akik 2021 elején utcai verekedésekben vettek részt és ezzel gyakorlatilag a szervezett bűnözés elleni küzdelemre létrehozott jogi eszköztár segítségével próbálták őket felelősségre vonni.
Az Antifa-perben mind a vád, mind a védelem a szólásszabadságra hivatkozik.
A helyettes államügyész nyitóbeszédében azt állította, hogy
a vádlottak összeesküdtek "egy patrióta csoport beszédének és gyülekezésének leállítására" (a Proud Boys és más szélsőjobboldali csoportok Trump-párti gyűlése ellen tiltakoztak).
Válaszul, amellett, hogy a vád politikai indíttatású - ami hihető, tekintve, hogy a kormány úgy döntött, hogy nem emel vádat a szóban forgó utcai harcokban részt vevő jobboldaliak ellen -, a védőügyvédek azt állítják, hogy
az összeesküvés vádja veszélyezteti a szabad politikai véleménynyilvánítást, mivel "elrettentő hatással" lesz mindenkire, aki a jobboldali gyűlések ellen tiltakozik.
❗ A védőügyvédek érvelésének iróniája az, hogy az Antifa hívei gyakran kifejezetten azt teszik, amit az ügyészek állítanak - összeesküvést szőnek, vagy legalábbis koordinálnak, hogy megakadályozzák az általuk "fasisztaként" definiált személyek felszólalását és gyülekezését.
Nyíltan beszélnek arról is, hogy elutasítják a szólásszabadság liberális felfogását.
Az Antifa: The Anti-Fascist Handbook című könyvében Mark Bray történész és aktivista azt írja:
"Az antifasiszta szemlélet középpontjában annak a klasszikus liberális mondásnak az elutasítása áll, amelyet tévesen Voltaire-nek tulajdonítanak, miszerint "helytelenítem, amit mondasz, de mindhalálig megvédem a jogodat, hogy kimondhasd azt".
Bray, akinek könyve egyszerre az Antifa története, szemléletének apológiája és útmutató a leendő militánsok számára, azt írja, hogy a mozgalom "elkötelezett... a szervezett nácik azon képessége ellen, hogy a halálig harcoljanak, hogy bármit mondhassanak". ("Halálig" itt szó szerint értendő: Bray helyeslően idézi az antifasiszták által elkövetett gyilkosságok történelmi példáit).
"Az Antifa nyíltan vállalja, hogy elutasítja a szólásszabadság valódi szabad liberális felfogását."
Sok Antifa-szimpatizánshoz hasonlóan Bray is a liberális szólásszabadság híveire irányítja haragját, akik szerinte az "eszmék piacának" naiv hívei. A valóság azonban az, hogy Trump megválasztása után sok liberális és liberális intézmény elfogadta Bray álláspontját. Könyvének népszerűsége - amely számos pozitív kritikát kapott a mainstream sajtóban, és Bray több NPR-interjút is szerzett - valóban ezt a változást jelezte.
A legdrámaibb fordulat az ACLU-nál következett be, amely sokáig arról volt hírhedt, hogy 1977-ben egy náci csoport jogát védte egy gyűlés megtartásához az illinois-i Skokie-ban.
A szervezet a 2017-es charlottesville-i "Unite the Right" (egyesítsük a jobboldalt) gyűlés előtt is ugyanezt a következetes szólásszabadság-politikai álláspontot képviselte, de az aznapi halálos események után megingott és számos alkalmazottja nyilvánosan megtagadta korábbi álláspontját.
https://www.nytimes.com/2021/06/06/us/aclu-free-speech.html
Az Antifa a Trump-korszakban megszerzett tiszteletreméltóság patináját jelzi az is, hogy 2018 elején Keith Ellison minnesotai kongresszusi képviselő - aki akkoriban a Demokrata Nemzeti Bizottság elnökhelyettese volt - a Twitteren népszerűsítette Bray könyvét, mondván, hogy az "félelmet fog kelteni [Donald Trump] szívében".
Ez elég nagy hírnév-javulás volt egy olyan mozgalom számára, amely - ahogy Bray történelmi beszámolója részletezi - hosszú évtizedekig főként egy jelentéktelen skinhead szubkultúraként létezett, amely elsősorban a neonáci skinheadek ugyancsak marginális csoportjaival való verekedésnek szentelte magát.
Az Antifa azonban fennállásának nagy részében ambivalensebb viszonyban volt a liberális főáramúval, mint azt a liberális proceduralizmus gyakori elítélése sugallná.
ℹ A mozgalom először a két világháború közötti Európában a fasizmus felemelkedésével párhuzamosan és arra válaszul alakult ki; az első antifasiszta aktivisták kommunisták, szocialisták és anarchisták voltak, akik az utcára vonultak, hogy szembeszálljanak az olyan fasiszta félkatonai csoportokkal, mint az SA Németországban és a feketeingesek Olaszországban.
Ebben az időben erőszakos harcuk egy szélesebb körű forradalmi agenda része volt.
A tőke sokkoló csapatainak tekintett fasiszták legyőzése volt az egyik része annak a nagyobb radikális társadalmi átalakulásnak, amelyre törekedtek és amelyet gyakran a közelmúltban Oroszországban aratott bolsevik győzelem inspirált (a fasiszták a maguk részéről a bolsevizmus fenyegetése miatt látták indokoltnak erőszakos tevékenységüket).
Mégis, szinte minden országban nem csak a kommunista forradalmat nem sikerült megvalósítaniuk, hanem a szélsőjobboldal felemelkedését sem meggátolniuk.
ℹ Csak a háború utáni korszakban, amikor a Nyugat ún. liberális-demokratikus uralom alá került, jelent meg újra az Antifa a jelenlegi formájához hasonlóan.
Mivel az egyetemes kommunista forradalom álma elmaradt, a mozgalom nagyrészt arra összpontosított, hogy visszavágja a továbbra is fennmaradt szétszórt szélsőjobboldali csoportokat.
Bár ezek a harcosok még mindig a forradalmi baloldal retorikáját használták, nagyrészt beletörődtek abba, hogy az elfogadható diskurzus külső peremvidékén járőrözzenek, az általuk megvetett liberális főáramlat által meghatározott feltételek szerint.
Amennyiben a politikai erőszak alkalmazását tolerálták, az nagyrészt azért történt, mert szélsőjobboldali célpontjaikat más eszközökkel már a társadalom peremére szorították, vagy mert a cselekmények olyan szubkulturális terekben bontakoztak ki, amelyeknek nem volt nagy politikai jelentőségük.
Az Antifa-taktika hatékonyságának alátámasztására Bray és más apologéták gyakran hivatkoznak konkrét sikerekre, amelyekkel megakadályozták, hogy egy adott neonáci csoport összegyűljön vagy egy szónok felszólaljon.
De a liberális mainstream által alkalmazott finomabb, átfogóbb ideológiai konszenzus kikényszerítésének módszerei voltak azok, amelyek ezeket a peremcsoportokat egyáltalán sebezhetővé tették egy maroknyi aktivista bohóckodásával szemben.
📍 Ezzel szemben az Antifa az utóbbi időben kevésbé volt sikeres az általa fasisztának titulált jobboldali-populista vezetők és pártok - Trumptól Marine Le Penig és Giorgia Meloniig - leállításában, azon egyszerű oknál fogva, hogy képtelen elegendő létszámot összegyűjteni ahhoz, hogy fizikailag szembeszálljon a tömeges támogatói bázisukkal. ❌
Még Bray is elismeri, hogy a mozgalom taktikája alkalmatlan arra, hogy felvegye a harcot ezzel az új ellenséggel.
Ezért az Antifa azzal a problémával szembesül, hogy a megközelítése nagyobb valószínűséggel arat sikereket, amikor a tét a legkisebb; amikor az általa "fasisztának" tituláltaknak sikerül széles támogatói bázist szerezniük, úgy tűnik, nem képes növelni a megközelítését.
Egy neonáci hardcore zenekar kocsmai koncertjének leállítására kalibrált megközelítés nem valószínű, hogy nagy hatással lenne egy Trump-gyűlésre.
Úgy tűnik, a liberális establishment éppen akkor kezdte el felkarolni az Antifát, amikor annak taktikája kezdett irrelevánssá válni.
Pedig a balközép és az Antifa aktivistái közötti hatékony együttműködés lehetősége a héten látható volt, amikor rövid időre sikeresen megpróbálták leállítani a brüsszeli Nemzeti Konzervativizmus konferenciát.
A belga antifasiszták többször is követelték a konferencia megakadályozását, a helyi polgármester pedig az ellentüntetők esetleges erőszakos cselekményeivel indokolta, hogy a közbiztonságra hivatkozva kérje a rendőrséget a gyűlés feloszlatására.
Végül egy bíróság arra kényszerítette a városvezetést, hogy engedélyezze a konferencia megtartását, de az ügy újdonságot hozott:
az Antifa erőszakra való hajlandósága hasznos indokot szolgáltathat a szimpatizáns hatóságoknak arra, hogy korlátozzák ellenségeik szólás- és gyülekezési szabadságát.⛔
🔴 Ha az Antifa a harsány jelszavakon kívül valamivel hozzájárult a közbeszédhez, akkor az az, hogy rákényszerített arra, hogy átgondolják, hol vannak a tolerancia és a szabadság határai egy olyan társadalomban, amely azt állítja, hogy tiszteli ezeket az értékeket.
De ez a kérdés rájuk is vonatkozik, ahogyan azt a San Diego-i ügyészség ügye is világossá teszi.
🔶 Tűrhető-e egy liberális társadalomban egy olyan csoport tevékenysége, amely nyíltan arra törekszik, hogy megtagadja a szólás- és gyülekezési jogokat attól, akit tagjai "fasisztának" tartanak?
(Könyvének utolsó fejezetében Bray arra utal, hogy minden Trump-szavazó "hétköznapi fasiszta", de nem tisztázza, hogy ő és társai ezért az amerikai választók felét legitim célpontnak tartják-e az erőszakra.)
Az utóbbi időben az Antifa sokat veszített abból a hírnévből, amelyet a Trump-korszakban élvezett, de a tevékenysége által felvetett kérdések továbbra is fennállnak.
A gázai háború közepette a palesztinbarát tüntetők Antifa-típusú taktikákat alkalmaztak, hogy megakadályozzák Izrael-párti előadók és csoportok rendezvényeinek megtartását, de áldozatul estek az Antifa által régóta alkalmazott taktikáknak is, például a doxxingnak.
(A „doxxing” vagy „doxing” az az, amikor valaki a privát adatainkat rosszindulatú szándékkal, büntetésként vagy bosszúból nyilvánosságra hozza. A közzétett információ lehet a nevünk, lakcímünk, munkahelyünk adatai, otthoni vagy mobil telefonszámunk, tanulmányaink, pénzügyi adataink, felvételeink, bűnügyi adataink, illetve párkapcsolatunkra vonatkozó információk is.)
Ha az Antifa elleni San Diego-i büntetőeljárás sikeres lesz, akkor a konzervatív ügyészségi szervek további hasonló jellegű fellépésére számíthatunk a baloldali tiltakozásokkal szemben - de ez viszont csak megerősítheti a fasizmus közeledtét és még agresszívabb fellépésre késztetheti a baloldalt.
A kérdés, úgy tűnik, kevésbé az, hogy az illiberalizmus új korszakába tántorgunk-e, mint inkább az, hogy melyik oldal megy arra tovább, hamarabb.
A teljes cikket fordította, likekkel, képekkel kiegészítette és szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója
Forrás és eredeti cikk címe: How Antifa went mainstream From Brussels to California, illiberalism is thriving
https://unherd.com/2024/04/how-antifa-went-mainstream/
❗ Ha szeretnétek magyarul is olvasni továbbra is cikkeket elemzéseket, valódi tudásanyagokat, segítsetek kérlek támogatásotokkal az elkészültében!👉
vagy előfizetőként csatlakozzatok az oldalhoz!
"Nyíltan beszélnek arról is, hogy elutasítják a szólásszabadság liberális felfogását."
Na de ebben az esetben nekik is kuss van!