Héraklion (Thonisz), a tenger fenekén fekvő, elsüllyedt ókori egyiptomi város
A legendás város egy - többek között szökőárral és földrengéssel tarkított - természeti katasztrófa-sorozat következtében a tenger fenekére süllyedt.
Az óceán fenekén fekvő, elsüllyedt ókori egyiptomi városból, Héraklion egy sztélét, azaz egy kőemlékművet hoztak ki.
Hérakleion és Kanopusz az egyiptomi Abukiri-öbölben található városa évszázadokra teljesen feledésbe merült, miután az i. sz. 8. században a két település egy - többek között szökőárral és földrengéssel tarkított - természeti katasztrófa-sorozat következtében a tenger fenekére süllyedt.
Héraklion, más néven Thonisz, az ókori Egyiptom késői korszakában befolyásos és virágzó kikötőváros volt. Az idő múlásával különböző tényezők, például a földsüllyedés, a tengerszint emelkedése és természeti katasztrófák okozták a város fokozatos süllyedését a Földközi-tengerbe.
Héraklion létezéséről évszázadokon át csak történelmi szövegek és ókori utalások ismertek.
A város létezését mítoszok és legendák övezték, és kétségek merültek fel a város létezésével kapcsolatban. A 2000-es évek elején azonban Franck Goddio egy víz alatti régészekből álló csapat élén úttörő felfedezést tett az egyiptomi Alexandria melletti Aboukir-öbölben. Fejlett búvárfelszerelés és víz alatti térképezési technológia segítségével feltárták Hérakleion víz alatti maradványait.
A figyelemre méltó leletek fényt derítettek a város történelmére és kultúrájára, értékes betekintést nyújtva. A csapat számos leletet és szerkezetet tárt fel, köztük szobrokat, szarkofágokat, ékszereket, sőt még egy Amun istennek szentelt templom maradványait is. Ez a felfedezés nemcsak megerősítette Heraklion létezését, hanem bővítette az ókori egyiptomi kikötővárosról alkotott ismereteinket is.
A város történetét sokáig csak írásos forrásokból ismerhettük. Hérodotosz az i. e. 5. században egy hatalmas templomról számolt be, amelyet azon a helyen építettek, ahol Héraklész először Egyiptom földjére lépett, és a városban Szép Heléna és Parisz is megfordult a trójai háború előtt. Nikander, az i. e. 2. században élt költő pedig arról írt, hogy Menelaosz kormányosa, Kanopusz a róla elnevezett városban halt meg, miután Thoniszban megmarta egy kígyó.
Goddio elmondta, hogy a leletek alátámasztják a különböző ókori szövegekből és feliratokból, többek között az i. e. 238-ban keletkezett ún. kanopuszi rendeletet tartalmazó sztéléből nyert információkat. Kanopuszba az ókorban a világ minden tájáról özönlöttek a különböző betegségekben szenvedő zarándokok a Serapisz-, valamint Ozirisz-szentélybe, mielőbbi gyógyulást remélve. A kutatók a területen többek között egy vallási szertartásokon használt olajlámpát, szertartási bárkákat, egy pap fejének fekete gránitból készült szobrát, valamint Bész, a gonosz erőket groteszk táncokkal és grimaszokkal távol tartó egyiptomi isten szobrát is megtalálták.
Fordította és szerkesztette: VilagHelyzete
