“Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen a tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát és megtalálja a munkát, amit szeretni fog."
Dr. Szent-Györgyi Albert videóban elhangzott szavait teljes egészében lejegyzeteltem számotokra, hogy írásban is fennmaradhasson és mert gondolkodásra ajánlom minden VilagHelyzete olvasónak és különösen minden pedagógusnak! (VilagHelyzete szerk. megj.)
“Az egész világot, amerre jártam, áthatja egy nagy tévedés, egy óriási tévedés, ami abból áll, hogy azt hiszik, hogy a könyv az arra való, hogy az ember a tartalmát belenyomja a fejébe.
Az én nézetem szerint a fej és a gondolkodás az gondolkozásra való. És a könyv arra való, hogy ne kelljen mindazt itt tartani. Azt sokkal egyszerűbb a könyvtárban tartani.
És akkor a fejemet használhatom sokkal jobb dolgokra, a gondolkozásra például.
De ha a fejemet megtömöm szecskával, szóval mindenféle adattal, akkor ezt nem tudom használni semmire.
Nemrég valaki nekem küldött egy könyvet, amiben nagyon atyailag tanácsot ad, hogy hogy kell kutatói pályára menni, akkor az azt mondja, hogy először zárkózz be négy hónapra egy könyvtárba.
Hát ennél nagyobb zöldséget én még nem hallottam, mert ha négy hónap után egy ilyen kezdő élve jön ki, akkor nem alkalmas már semmire.
Én magam igyekeztem az egész biológiát megismerni, azért sokszor változtattam irányt, egész más és más irány, anatomiából, kvantum-mechanikából a hullám-mechanikánál kötöttem ki.
Ugye és minden új iránynál úgy csináltam, hogy nem könyvet vettem először, hanem először bementem a laboratóriumba és kigondoltam valami egész ostoba teóriát, és azt kezdtem bizonyítani, vagy cáfolni.
És aztán, mikor már ismertem, akkor elmentem a könyvtárba. Akkor már érdekes volt a könyvtár, mert volt hova betenni az adatokat, ugye?
Voltak lukak, nagy lukak az én tudásomban, azokat aztán szépen betömtem a könyvtárban. De ha engem a könyvtárba küldenek először, akkor én onnan vagy nem jövök ki élve, vagy pedig soha vissza nem megyek.
Az én nézetem szerint az agy, az gondolkozásra való, és nem csak gondolkozni, hanem élvezni, látni a szellemi élet nagyszerűségeit, az örömeit!
És azért a tudományokat, azt át kell élni, ugye? Én azokkal a kísérleteimmel élek.
A Shakespeare-t azt nem megtanulni kell, hanem átélni kell, ugye?
Épp hogy Arany Jánost át kell élni, ugye?
A zenét azt nem megtanulni kell, hanem azt megélni kell.
Mindent meg kell élni, ugye? Ebben teljesen fel kell olvadni.
Akkor szeretem a tudományt.
Velem a középiskolában megutáltatták az irodalmat, megutáltattak mindent, mert csupa adattal tömték meg a fejemet, ahelyett, hogy megtanítottak volna, hogy lássam a szépségét az irodalomnak és a szellemi alkotásnak.
És ezzel meg is bénítják, ez egy borzasztó kárt tesz nekünk, mert megbénítják az embert.
Mert az a sok szecska, amit az ember fejébe belemegy, az úgyis elpárolog, abból semmi sem marad. Azt az ember mind elfelejti.
Ami megmarad, az a tudomány, vagy a művészet, vagy a szépség szeretete.
Az, hogy egy problémát próbáljam megoldani, a tettrekészség, ezek az egyéni kvalitások, ezek a fontosak. Nem pedig az, hogy a fejemet megtömjön mindenfélével.Ez vezetett engem mindig a tanításnál és amikor Szegeden voltam rektor egy évig, akkor én is próbáltam a tanügyet így változtatni, nem sok sikerrel, mert úgy beleette magát ez a régi gondolkozás, hogy nehéz volt egyszerre irányt változtatni arra.
Minden felfedezés azért felfedezés, mert ellentétben áll az összes ismert tudással.
Ha nem áll ellentétben, akkor az csak egy kis adalék.
De az igazi felfedezés mindennel.
Életemben három dolgot fedeztem fel, az egyik a C-vitamin és a felfedezés lényegéhez tartozik, hogy azonnal elvetik, s azt mondják, hogy ez hibás.
Úgyhogy a C-vitaminak akkor volt egy nagy szakértője Londonban, aki azonnal egy cikket közölt, hogy ő nagyon keveset tud, de a C-vitaminról azt az egyet tudja, hogy amit én csinálok, az hibás és az rossz.
És aztán sajnálatomra később aztán őt kidobták az állásából pontosan ezért, mert ő feltartotta az egész fejlődést ezzel a kijelentésével.
De aztán később izomról tettem nagy felfedezéseket, azokat is azonnal teljesen elvetette a standard tudomány, mert újszerű volt.
És ma is úgy vagyok, hogyha valamit mondok és elvetik, akkor azt mondom, hogy ez nagyon jó, ez lehet, hogy ez egy felfedezés.
És ha valamit elfogadnak azonnal, akkor elszomorodok és azonnal úgy látszik öregszem és már semmi újat nem tudok mondani.” - mondja Dr. Szent-Györgyi Albert a fenti videóban, amit elgondolkodásra ajánlok minden VilagHelyzete olvasónak és különösen minden pedagógusnak!
A teljes cikket lejegyezte, szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója
❗ Ha szeretnétek magyarul is olvasni továbbra is cikkeket elemzéseket, valódi tudásanyagokat, segítsetek kérlek támogatásotokkal az elkészültében!👉
vagy előfizetőként csatlakozzatok az oldalhoz!
Dr. Szent-Györgyi Albert az oktatásról: Mire való a fejünk? Szavai ébresztőként kellene hassanak az egész rendszer és a pedagógus-társadalom felé!