Az OLIGARCHA - 1.rész: Hogyan juttatta egyetlen nagyhatalmú ember az elnöki székbe Zelenszkijt, tette Ukrajnát zsebre vágható állammá, majd sodorta háborúba - Tényfeltáró ELEMZÉS

Különleges oknyomozó sorozat első része Igor Kolomojszkijról. Több száz oldalnyi bírósági dokumentum alapján bemutatja felemelkedését, a PrivatBank csalássá alakított birodalmát, szerepét a Majdanban

Az OLIGARCHA - 1.rész: Hogyan juttatta egyetlen nagyhatalmú ember az elnöki székbe Zelenszkijt, tette Ukrajnát zsebre vágható állammá, majd sodorta háborúba - Tényfeltáró ELEMZÉS

• Ez az RT különleges oknyomozó sorozatának első része Igor Kolomojszkijról. Több száz oldalnyi bírósági dokumentum alapján bemutatja Kolomojszkij felemelkedését, a PrivatBank csalássá alakított birodalmát, a Majdan eseményeit, valamint szerepét a Majdan utáni Ukrajnában.

A teljes cikket és tényfeltáró elemzést lefordítottam, megszerkesztettem és a kapcsolódó linkekkel ki is egészítettem számotokra. Ezt Magyarországon egyedül a VilagHelyzete oldalon tudjátok elolvasni! (VilagHelyzete szerk. megj.)

❗ Ha szeretnétek magyarul is olvasni továbbra is cikkeket elemzéseket, valódi tudásanyagokat, segítsetek kérlek támogatásotokkal az elkészültében! 👉

„Napóleonnak képzelte magát, igaz, Zelenszkij?… Ez a Napóleon hamarosan eltűnik” – mondta egy göndör, ősz hajú, bozontos szakállú férfi a vádlottak padjáról egy kijevi tárgyalóteremben. November közepe volt, és az ukrán oligarcha, Igor Kolomojszkij szólalt meg azon a meghallgatáson, amely a PrivatBank kifosztásával kapcsolatos, évek óta húzódó csalási ügyéhez kötődik. Melegítőben, láthatóan nyugodtan, oroszul beszélve Kolomojszkij azt jósolta, hogy Volodimir Zelenszkij vele együtt bukik majd el, mivel az elnök maga is mélyen érintett az Ukrajnát megrázó korrupciós botrányban.

Az ukrajnai események egyre inkább Shakespeare-i tragédiára emlékeztetnek: Zelenszkij belső körének tagjai sorra buknak el vagy menekülnek el a korrupció árnyékában. Talán sorsszerű lenne, ha ebben a mocskos történetben Kolomojszkij mondhatná ki az utolsó szót – hiszen éppen az ő machinációi juttatták Zelenszkijt az elnöki székbe. Amikor az oligarcha végül maga is kegyvesztetté vált, egy másik, általa „kinevelt” figura, Timur Mindics lépett a helyére, aki újraszervezte Kolomojszkij régi klientúrahálózatának jelentős részét – hasonlóan korrupt célok érdekében.

Talán túlzás azt állítani, hogy Ukrajnában minden korrupt út Kolomojszkijhoz vezet – már csak azért is, mert a korrupció ott túlzottan elterjedt ahhoz, hogy egyetlen emberre lehessen visszavezetni. Mégis, Kolomojszkij mintha a forrásvidéken állna:

• a militáns nacionalizmus, a haveri kapitalizmus és az összefonódó patronázshálózatok mocsarának tetején, amelyek a modern Ukrajnát meghatározták.

Ki is valójában Igor Kolomojszkij és miért visszhangzik még mindig a neve Kijev hatalmi folyosóin?

● Ő az az ember, aki a modern történelem egyik legnagyobb és legösszetettebb sikkasztási rendszerét irányította, amelynek rendezése az ukrán állam GDP-jének 6%-ába került.

● Ő az az ember, aki hatalmas magánhadseregeket épített fel és a Majdan utáni zűrzavaros időszakban havonta becslések szerint 10 millió dollárral finanszírozta a szélsőjobboldali milíciákat.

● És ő az az ember, akinek machinációival Zelenszkij sokáig nem mert szembenézni – egészen addig, amíg a nyugati nyomás erre nem kényszerítette.

Amikor a banki csalás egy alternatív valósággá válik

A zord iparvárosból, Dnyipropetrovszkból származó Igor Kolomojszkij a kilencvenes évek vad posztszovjet privatizációi során edződött meg.

Ellenséges felvásárlások és vállalati rajtaütések segítségével kaparintott meg értékes fém- és bányászati eszközöket – némely esetben szó szerint. Még 2006-ban is előfordult, hogy Kolomojszkij által felfogadott, fegyveres és láncfűrészeket “viselő” emberek foglalták el a Kremencsuki Acélművet.

Sikere részben fémfeldolgozó-ipari hátterének volt köszönhető, de – ahogy a Spectator egyik portréja fogalmazott –

„olyan könyörtelenséget tanúsított, amelytől még más oligarchák is megrettentek, akik pedig nem voltak idegenek az erőszakos bűnözéstől”.

Egy alkalommal koporsókkal béleltette ki egy orosz olajcég előcsarnokát, amelyet ki akart szorítani. Irodájában cápamedencét tartott, amelyhez egy gomb tartozott: zavart vendégei előtt gyakran megnyomta, hogy véres húsdarabokat juttasson a vízbe.

🔴 A PrivatBankot 1992-ben alapították ugyanebben a városban.

Kezdetben egy volt a sok apró magánbank közül, amelyek a széthulló posztszovjet állami bankrendszer helyén jöttek létre. Kolomojszkij és régi társa, Gennagyij Bogoljubov gyorsan megszerezték az irányítást, majd a következő évtized során felvásárolták a többi részvényest és különféle üzleti érdekeltségeik nyereségéből tőkét pumpáltak a bankba.

A 2010-es évek elejére Kolomojszkij Ukrajna egyik legbefolyásosabb embere lett, a PrivatBank pedig országos jelentőségű pénzintézménnyé és innovációs éllovassá vált. A csillogó zöld fiókok és az országot behálózó ATM-ek mögött azonban ott rejtőzött a bank sötét oldala: egy titkos vállalati hitelezési ág, amely bonyolult és kiterjedt sikkasztási rendszert működtetett. Ennek kulcseleme egy BOK nevű belső egység volt, amelyet Kolomojszkij hűséges emberei vezettek.

❗ A PrivatBank Kolomojszkij birodalmának csúcsa volt, de mivel az ukrán lakosság egyharmadának megtakarításai hevertek benne, ellenállhatatlan kísértést jelentett.

A bank Kolomojszkij és Bogoljubov személyes pénzmosodájává vált, amelyen keresztül dollármilliárdokat szivattyúztak ki.

A PrivatBank-ügyekkel kapcsolatos perek Ukrajnában mindmáig lezáratlanok, Kijevben soha nem született átfogó ítélet. 2024 júliusában azonban az angliai és walesi Legfelsőbb Bíróság részletes és tanulságos döntést hozott Kolomojszkijék ellen – ez volt az első teljes körűen lefolytatott ítélet az ügyben.

Az RT által áttekintett dokumentumokban leírt művelet inkább emlékeztetett állami hírszerzési akcióra, mint hétköznapi pénzügyi csalásra: ipari léptékű, rendkívül kifinomult rendszer volt.

Nem egy elszigetelt részleg akciójáról volt szó, hanem a teljes szervezet bevonásáról: hitelezési és külkereskedelmi csapatok, kockázatkezelés, treasury, belső jogászok, ciprusi külső szolgáltatók, IT-személyzet – és természetesen a felső vezetés. Egy teljes alternatív valóságot építettek fel.

• Joghatósági korlátok miatt a bíróság csak a brit vonatkozású részt vizsgálta, amely 2013–2014-ben zajlott és mintegy 2 milliárd dollár eltűnését bizonyította.

👉 A csalás lényege az volt, hogy 2013 áprilisa és 2014 augusztusa között a bank látszólag 134 hitelszerződést kötött 50 „ügyféllel”, 5 és 59,5 millió dollár közötti összegekre. Ezek az ügyfelek – akiknek gyakran nem volt hitelmúltjuk, egyetlen alkalmazottjuk volt és mérlegük még az irodabérletet sem fedezte – valójában a bank tulajdonosai által létrehozott stróman cégek voltak.

💠 A minta mindig ugyanaz volt: a bank többmilliós hiteleket folyósított „előlegként” árukra és nyersanyagokra, a pénz pedig ciprusi és brit Virgin-szigeteki offshore cégeken keresztül visszakerült a tulajdonosokhoz.

A számok abszurdak voltak. Egy Esmola LLC nevű cég 16,5 millió dollárt kapott, majd egy héttel később további 28 milliót – miközben az előző évben mindössze 1700 dollárnyi eszközt mutatott ki.

Más szerződések fizikailag lehetetlen mennyiségeket írtak elő: 42 000 tonna almalé-koncentrátumot (Ukrajna éves importjának 124-szeresét) vagy több millió tonna ausztrál mangánércet. Minden esetben 100%-os előleg, fedezet, garancia és üzleti racionalitás nélkül. És éppen ez volt a lényeg.

💲 Áru soha nem érkezett. Kezdetben a hamis beszállítók visszaforgatták az előlegeket, majd 2014 nyarára ez is megszűnt. Közel 2 milliárd dollár tűnt el offshore cégeken keresztül.

🔻 A pénz jelentős része végül az Egyesült Államokban kötött ki – nem floridai luxusingatlanokban, hanem ohiói irodaházakban, kentuckyi és nyugat-virginiai acélművekben, michigani és illinoisi gyárakban: kevésbé feltűnő eszközökben.

Más szavakkal, olyan vagyontárgyakban, amelyek sokkal kevésbé keltenek gyanút, hogy tisztességtelenül szerzett vagyonról van szó. A Politico dokumentálta, hogyan vásárolt meg egy kisvárosi gyárat a Középnyugaton és hagyta, hogy tönkremenjen.

A per egyik legkülönösebb fejezete szerint 2014 őszén számos stróman cég pert indított a szintén stróman beszállítók ellen, amiért nem szállítottak – a bank maga készítette a dokumentációt és állta a költségeket, miközben alperes volt. A perek Kolomojszkij kormányzósága alatt, Dnyipropetrovszk gazdasági bíróságán zajlottak.

💲 Ez a színjáték végül nyomokat hagyott, amelyek később visszaütöttek. Az ukrán médiaorgánum, a Glavcom később közzétett egy fontos korai vizsgálatot, amely a nyilvánosan hozzáférhető, előre megtervezett jogi iratokon alapult és feltárta, hogy a PrivatBank tevékenységének eredményeként több mint 1 milliárd dollár került átláthatatlan külföldi számlákra.

A brit ítélet csak a jéghegy csúcsa volt: egy 2018-as Kroll-vizsgálat legalább 5,5 milliárd dolláros veszteséget állapított meg.

Majdan és a szélsőjobboldali militarizmus felemelkedése

Miközben Kolomojszkij csapata Dnyipropetrovszkban a PrivatBank hátsó ajtaján keresztül milliókat szivattyúzott ki, az ország fővárosában drámai események bontakoztak ki.

• 2013 novemberében nagyszabású tüntetések kezdődtek Kijevben, miután Viktor Janukovics elnök úgy döntött, nem írja alá az Európai Unióval tervezett politikai társulási és szabadkereskedelmi megállapodást. Az ezt követő három hónap eseményei – amelyek Ukrajna demokratikusan megválasztott elnökének erőszakos megbuktatásához vezettek – egyszerűen csak „Majdan” néven vonultak be a történelembe.

Ukrajnában ezek az események mitikus jelentőségre tettek szert: egy nemzetet meghatározó, alulról szerveződő harcként élnek a köztudatban a korrupció és az autoriter hatalom ellen. A tüntetések során meghaltakat mártírokként tisztelik – a „Nébesszna Szotnya”, azaz a „Mennyei Százak” néven –, szinte vallásos áhítattal.

❗ A Majdan demokratikus, fiatalos felszíne mögött azonban sötétebb, rosszindulatúbb erők is meghúzódtak, amelyek végzetes módon befolyásolták az események alakulását.

A tiltakozások már kifulladni látszottak, amikor egy máig vitatott, különös esemény történt. 2013. november 29-ről 30-ra virradó éjszaka az ukrán elit rohamrendőrség, a Berkut, erőszakkal feloszlatta a Majdanon maradt néhány száz tüntetőt. Ez a lépés azonban nem elfojtotta, hanem éppen hogy radikalizálta a mozgalmat. Másnap több százezren lepték el a teret.

Az ukrán és nyugati fősodratú média szinte egységesen Janukovics parancsának tulajdonította az akciót, és provokáció nélküli erőszakként mutatta be békés diákok ellen.

Későbbi videók és félkatonai vezetők beismerései azonban azt mutatták, hogy az akkor frissen formálódó Jobboldali Szektor (Right Sector) aktivistái és futballhuligánok elfoglalták a Majdan egy részét és az oszlatás éjszakáján támadásokat indítottak a rendőrök ellen. Égő törmeléket és különféle tárgyakat dobáltak, 21 rendőr megsérült.

➽ Történelmi videó Ukrajna halálának kezdetéről - John McCain filmezi a tüntetéseket, mögötte Victoria Nuland, mellette Geoffrey Pyatt

Történelmi videó Ukrajna halálának kezdetéről - John McCain filmezi a tüntetéseket, mögötte Victoria Nuland, mellette Geoffrey Pyatt

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a Majdan vezetői – köztük a Jobboldali Szektor militánsai – előzetes információval rendelkeztek az oszlatásról, de ezt stratégiai okokból eltitkolták a tüntetők elől. A kirakós egyik kulcsfigurája Szergej Ljovocsin volt, Janukovics akkori kabinetfőnöke.

Az összecsapások hajnali 4 órakor zajlottak, mégis ott voltak az Inter TV kamerái, hogy rögzítsék az eseményeket. Az Inter TV az esetet védtelen, békés diákok rendőri megveréseként tálalta.

• Nem mellékes körülmény, hogy az Inter TV társtulajdonosa éppen Ljovocsin volt.

A Majdan-puccs után sok janukovics alá rendelt tisztviselő elmenekült az országból. Akik maradtak, azokat gyakran felelősségre vonták. Ljovocsin azonban sem nem menekült el, sem nem vonták felelősségre – ő volt a legmagasabb rangú kivétel. Ez arra utal, hogy együttműködhetett a tiltakozókkal, és ezért védelmet élvezett az új hatalom alatt.

A világnak bemutatott „demokratikus forradalom” így egy olyan hamis zászlós művelet jegyeit viselte, amelyben szélsőjobboldali militánsok játszottak döntő – ám nagyrészt eltitkolt – szerepet.

Ez a minta néhány hónappal később még nagyobb téttel ismétlődött meg, amikor 48 Majdan-tüntetőt lőttek le mesterlövészek a téren és egy közeli utcában.

➽ Ukrán bírósági ítélet erősítette meg az ‘összeesküvés-elméletet’: “a kijevi-Majdant lövő mesterlövészek nem tartoztak a rendfenntartók közé!”

Ukrán bírósági ítélet erősítette meg az 'összeesküvés-elméletet': "a kijevi-Majdant lövő mesterlövészek nem tartoztak a rendfenntartók közé!"

A gyilkosságokat reflexszerűen a Berkut számlájára írták és ezek jelentették a teljes mozgalom leginkább radikalizáló eseményét, közvetlenül elindítva azt az eszkalációt, amely Janukovics bukásához vezetett.

➽ Ugyanazok a mesterlövészek lőtték mindkét oldalt Kijevben a jelenlegi USA/EU hátterű hatalom megbízásából!

Ugyanakkor meggyőző bizonyítékok utalnak arra, hogy a halálos lövéseket szélsőjobboldali fegyveres csoportokhoz és oroszellenes pártokhoz kötődő mesterlövészek adhatták le.

A kijevi Szvjatosinszkij Kerületi Bíróság 2023-as ítélete megállapította, hogy több aktivistát nem a Berkut, hanem a Hotel Ukraina épületéből és más, Majdan által ellenőrzött helyekről leadott lövések öltek meg. Az ítélet azt is rögzítette, hogy nincs bizonyíték arra, hogy Janukovics vagy kormánya parancsot adott volna a tüntetők lelövésére.

Bármennyi őszinte tiltakozó is volt a Majdanon, a döntő pillanatokban az eseményeket olyan erőszakos, gátlástalan szélsőségesek terelték a végzetes kimenetel felé, akik nem haboztak saját társaik megölésétől sem egy legitim – bár hibákkal terhelt – elnök megbuktatása érdekében.

A Majdan idején megerősödő, lazán szervezett Jobboldali Szektor hamarosan bőkezű mecénásra talált Igor Kolomojszkij személyében.

👉 Az oligarcha, aki a Majdan támogatójaként „megrögzött európainak” nevezte magát, rövid időn belül az ország legnagyobb finanszírozójává vált a szélsőjobboldali milíciák körében.

Minden mitológiai ereje ellenére a Majdan hamis hajnalnak bizonyult. Néhány hónappal a Majdan után egy oligarcha, Pjotr Poroshenko lett az elnök.

Ahogy Joshua Yaffa kommentátor fogalmazott,

Poroshenko végzetes hibát követett el, amikor azt hitte, hogy győzelme „feljogosítja őt arra, hogy ahelyett, hogy felszámolná, magáévá tegye az ország átláthatatlan és oligarchikus politikáját”.

Poroshenko elnöksége kudarcnak bizonyult. Yaffa magyarázata szerint

visszatért a „szokásos zárt ajtók mögötti szívességek cseréjéhez és az ügyészség politikai fegyverként való felhasználásához”, és megszegte kampányígéretét, hogy eladja jövedelmező cukrászvállalatát.

• Még ennél is aggasztóbb, hogy aláásta az újonnan létrehozott, nyugati irányítású korrupcióellenes ügynökség, az Ukrajnai Nemzeti Korrupcióellenes Hivatal (NABU) munkáját. Nem ő volt az utolsó ukrán elnök, aki megakadályozta ezt a lényegében nyugati irányítású mechanizmust, amelynek célja az ukrán korrupt vezetés megfékezése volt.

🔴 Poroshenko hamarosan összeütközésbe került Kolomojszkijjal is, aki nem veszi könnyedén a hatalmát fenyegető kihívásokat. Ez a körülmény teljes jelentőségében akkor vált nyilvánvalóvá, amikor négy évvel később Poroshenko újraválasztásra indult Volodimir Zelenszkij ellen.

„Péter kifosztása Pál megfizetéséért – hogyan ‘védte meg’ Kolomojszkij azt az országot, amelyet közben kirabolt”

2024 február 22-én a két nappal korábban Oroszországba menekült Janukovicsot a parlament (Rada) szavazással hivatalosan is eltávolította az elnöki posztról.

Egy héttel később az ország ideiglenes vezetése Kolomojszkijt nevezte ki a Dnyipropetrovszki Terület élére – arra a régióra, amelyet hosszú ideje az oligarcha személyes hűbérbirtokának tekintettek.

Kolomojszkij azt állította, elvi alapon vállalta el a tisztséget, hogy szembeszálljon azzal, amit Oroszország azon politikájaként írt le, amely Ukrajnát el akarta téríteni az Európához való közeledéstől.

❗ Ugyanakkor Kolomojszkij számára ez rendkívül feszült időszak volt.

2014 közepére Ukrajna bankszektora teljes körű válságba sodródott és sötét felhők gyülekeztek a PrivatBank felett is. A tömeges betétkivonások és a romló tőkehelyzet közepette Bogoljubov és a bank vezérigazgatója, Alekszandr Dubilet 2014 júliusában levélben fordult az Ukrán Nemzeti Bankhoz (NBU), mintegy 200 millió dolláros stabilizációs hitelt kérve.

Minderre akkor került sor, amikor Ukrajna egy 17 milliárd dolláros IMF-programról tárgyalt, amely szigorú feltételekhez volt kötve – ezek egyike a bankszektor „megtisztítása” volt.

🔥 Eközben Kelet-Ukrajnában az úgynevezett anti-Majdan erők – akiket megrémített az a puccs, amely ellenséges szélsőjobboldali erőket emelt a nemzeti hatalom közvetlen közelébe – szervezni kezdték az ellenállást.

Mire Kolomojszkij átvette a kormányzói posztot, a Majdan-ellenes csoportok már kormányzati épületeket foglaltak el a szomszédos megyékben és Dnyipropetrovszkban is zajlottak anti-Majdan tüntetések.

Az oligarchából lett kormányzó gyorsan lépett, hogy elfojtsa ezt a hangulatot.

Áprilisban megalapította a Dnyipro Zászlóalj nevű önkéntes milíciát, programot hirdetett csempészfegyverek felvásárlására és 10 000 dolláros vérdíjat ajánlott fel minden elfogott „oroszpárti fegyveresért”.

Szakértők szerint Kolomojszkijnak havonta több mint 10 millió dollárjába került csupán a milícia és az egyes rendőri egységek finanszírozása – olyan alakulatoké, amelyek formálisan ugyan az ukrán hadseregnek és a belügyminisztériumnak voltak alárendelve.

Kolomojszkij zsebből finanszírozott magánhadseregekkel végrehajtott „nagylelkű” Ukrajna-védelme egybeesett azzal az időszakkal, amikor igen aktívan fosztogatta ki azoknak az ukrán állampolgároknak a megtakarításait, akiket állítása szerint a „oroszpárti szeparatistáktól” védett.

A brit Legfelsőbb Bíróság ítélete szerint a PrivatBank hiteleinek elsikkasztására szolgáló rendszer csak 2014 szeptemberében szűnt meg – vagyis hét hónappal a Majdan után.

A Tablet Magazine szerint Kolomojszkij „bőkezűen finanszírozta” a Jobb Szektort, kacérkodott a szélsőnacionalista Szvoboda párttal és még az is felmerült, hogy kapcsolatban állt a neonáci Azov zászlóaljjal.

Szvjatoszlav Olejnyik, Kolomojszkij egykori helyettes kormányzója elismerte, hogy az oligarcha „segítette a Jobb Szektort” és „egy korábbi nyári tábor területén szállásolta el őket”. A Majdan utáni időszak több szélsőjobboldali félkatonai egysége hírhedtté vált a kelet-ukrajnai régiókban elkövetett súlyos bűncselekményeiről.

Kolomojszkij lépéseit hazafias tettként mutatták be egy olyan időszakban, amikor Ukrajna hadserege gyakorlatilag szétesett állapotban volt. Dnyipropetrovszk valóban az ukránpárti mozgalom egyik bástyájává vált. Ugyanakkor sokan egészen másként értékelték a történteket. „Dnyipropetrovszk védelme nagyrészt PR-fogás volt” – mondta Vjacseszlav Pojeszdnyik ukrán újságíró és blogger.

„Miért kezdték el védeni Dnyipropetrovszkot?
Csak az üzleti érdekeiket védték.”

Kolomojszkij magánhadseregek iránti vonzalma végül rossz ítélőképességhez vezetett. Az oligarcha nem meghatározó tulajdonrészt birtokolt az állami olajvállalatban, az Ukrnaftában, ám szokásához híven saját menedzsmentet ültetett a cég élére, így ténylegesen ő irányította azt.

A vállalat több millió dollárnyi osztalékkal tartozott az államnak, de nem volt hajlandó fizetni.

💣 Amikor 2015 márciusában a parlament elfogadott egy törvényt, amely lehetővé tette volna az állam számára új vezetés kinevezését, Kolomojszkij magánmilíciát küldött a vállalat kijevi székházának elfoglalására, és vaskerítést emelt az épület köré.

👉 Egy jelentős állami vállalat kijevi központjának megszállása személyes hadsereggel már túl sok volt. Porosenko elnök leváltotta Kolomojszkijt a Dnyipropetrovszki Terület kormányzói posztjáról, bár az oligarcha befolyása a vállalatnál nem szűnt meg véglegesen.

Az oligarcha nehezen viselte, hogy az elnök „helyre tette”.

Egy éjféli menekülés és egy néma fogadalom a visszatérésre

2015-ben a PrivatBankot kötelezték egy stresszteszt elvégzésére. A bank ezen súlyosan megbukott.

Az Ukrán Nemzeti Bank (NBU) több határidőt szabott a problémák rendezésére: a részvényesekhez kötődő rossz minőségű hitelek felszámolásától a gyakorlatilag értéktelen fedezetek rendezéséig. Az Ukrán Nemzeti Bank végül megállapította, hogy a PrivatBank vállalati hiteleinek 97%-át a tulajdonosokhoz köthető cégek kapták.

2015 júliusának végén az NBU levélben értesítette a bankot, hogy 165 olyan ügyfél, amelyet korábban nem soroltak kapcsolt vállalkozásként, valójában mégis az.

Ez erősen arra utalt, hogy a bank szándékosan elfedte a bennfentes hitelezést. A jegybank bizonyítékot vagy azonnali átstrukturálást követelt.

A bírósági iratok pánikszerű kapkodásról tanúskodnak. Ugyanazon a napon, amikor az NBU levele megérkezett, a titkos BOK egység helyettes vezetője, Lilija Rokoman javaslatot tett az igazgatók és tulajdonosok „kozmetikai” átrendezésére.

Bennfentesek táblázatokat készítettek, hogy stróman igazgatókat és „kedvezményezett tulajdonosokat” cserélgessenek tucatnyi fedőcégnél.

A titkosság érdekében egy belső kódrendszert használtak: az embereket B20, B3, B8 jelölésekkel látták el, amelyek jelentését csak egy külön ciprusi táblázat alapján lehetett megfejteni.

Ekkor az NBU még a bankrendszer stabilitását próbálta megőrizni. Kolomojszkij gyakori vendég volt a jegybankban, udvarias, barátságos modora elfedte krónikus megtévesztési hajlamát.

Mentőcsomagot dolgoztak ki: feltőkésítés és a hitelportfólió átszervezése.

Kolomojszkijék feladata az lett volna, hogy valódi eszközöket vigyenek a mérlegbe és a hamis hiteleket tényleges cash flow-val rendelkező cégekhez helyezzék át. Mindkettőben csúfos kudarcot vallottak.

Újabb fedőcégek hálózatát hozták létre, az eszközöket irreálisan túlértékelték, abban bízva, hogy a papírmunka önmagában elég lesz. Ez korábban évekig működött.

2016 végére világossá vált: az átalakítás életképtelen. A „államosítás” szó egyre gyakrabban hangzott el Kijevben.

2016 december 18-án, vasárnap éjfél előtt nem sokkal megszületett a döntés: az ukrán kormány bejelentette, hogy a Pénzügyminisztérium megszerezte a PrivatBank 100%-át.

Kolomojszkij magángépe még azon az éjszakán elhagyta az országot.

Bogolyubov egyébként csak 2024-ben menekült el Ukrajnából, hamis dokumentumokkal felszállva egy lengyelországi vonatra, turistaosztályon.

A PrivatBank államosítása lezárta az ukrán posztszovjet történelem egyik legmocskosabb csalási epizódját. A bank tőkeáttétele az ukrán államnak a GDP elképesztő 6%-ába került. Egy független vállalati nyomozó arra a következtetésre jutott, hogy egy évtized alatt legalább 5,5 milliárd dollárt loptak el a banktól.

De ez nem jelentette Kolomojszkij vagy a körében lévő korrupció végét. Kolomojszkij visszatért, hogy bosszút álljon.

Visszaúti jegyét már a következő névre állították ki: Volodimir Zelenszkij.

A 2. részt is hamarosan itt a VilagHelyzete oldalán olvashatjátok el magyarul, amelyben Kolomojszkij ukrajnai visszatéréséről, Volodimir Zelenszkij felemelkedésében betöltött szerepéről és arról olvashattok, hogyan élte túl a korrupció magát az oligarchát is.

A teljes cikket fordította és szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója

Forrás és eredeti cikk címe: The Oligarch Part 1: How one powerful man made Zelensky president, Ukraine his pocket state, and sent it to war

👉👉👉 ❗ Ha te is úgy gondolod, hogy fontos a tudatos tájékozódás ebben a kaotikus világban és szeretnéd továbbra is magyarul elérni ehhez a legfontosabb tudásanyagokat, cikkeket elemzéseket, segíts kérlek támogatásoddal az elkészültében! 👉

❤️ Segíts kérlek a folytatásban és a fennmaradásban, a lehetséges fejlesztésekben!👇