Az ENSZ visszajelzései azt mutatják, hogy míg a Nyugat ellenséges Oroszországgal szemben, a világ nem az

Az USA és szövetségesei olyan dobot vernek, amely nem talál fogékony fülekre. A legtöbb államnak más prioritásai vannak.

Az ENSZ visszajelzései azt mutatják, hogy míg a Nyugat ellenséges Oroszországgal szemben, a világ nem az!

Az USA és szövetségesei olyan dobot vernek, amely nem talál fogékony fülekre. A legtöbb államnak más prioritásai vannak.

New Yorkban zajlott az ENSZ Magas szintű találkozóinak hete - a tagállamok magas rangú képviselőinek éves találkozója, akik az ENSZ Közgyűlés előtt szólalnak fel.

A delegációvezetők státuszától függően különböző hosszúságú beszédek és a miniszterek vagy akár államfők közötti intenzív kapcsolatok időszaka ez. Minél feszültebb a nemzetközi helyzet, mint most, annál értékesebbek (érdekesebbek) a kínálkozó lehetőségek.

A kérdés, amely visszhangra talált, a Biztonsági Tanács reformja.

Nem az első év, de még csak nem is az első évtized, hogy erről a témáról beszélnek, de az érdeklődés jelenlegi megélénkülése érthető.

A konfrontáció körülményei között a testület munkája rendkívül bonyolult - az állandó tagok között az ellentétes oldalak blokkolják egymást.

Ez irritálja a többi, különleges státusszal nem rendelkező államot, hiszen a nagy ötök vétójogot adtak saját maguknak. Ők most inkább azzal foglalkoznak, hogyan viszonyulnak egymáshoz és a világ többi részének problémái kevésbé számítanak.

A Közgyűlés döntései nem kötelező érvényűek, de pontosan tükrözik a vélemények valós megoszlását. A konfliktusok azonban ott is kiütköznek.

Például a nyugati országoknak, élükön az Egyesült Államokkal, jelentős lehetőségeik vannak a fejlődő országok befolyásolására. Végső soron azonban nagyobb a mozgástér, ami azt jelenti, hogy a demokratikus akaratnyilvánítás tere valamivel tágabb.

A tagok között számtalan nézeteltérés van, de egyre több államot egyesít egy bizonyos álláspont: a múlt század közepéről származó, a második világháború után kialakult erőegyensúlyon alapuló megállapodás elutasítása.

Ezzel nehéz vitatkozni. Maga az Egyesült Nemzetek Szervezetének mérete is majdnem megnégyszereződött és az államok sokfélesége mérhetetlenül megnőtt.

Ezért a hidegháború vége után nem sokkal megkezdődött a felhívás, hogy az intézményi felépítést az új realitásokhoz kell igazítani.

Ennek az óhajnak a gyakorlati megvalósítása azonban számos problémával szembesül.

• Először is, a Biztonsági Tanács bármilyen reformja csak az öt állandó tag konszenzusával lehetséges; legalább az egyikük megkerülése lehetetlen.

Ők pedig a) nem szívesen osztoznak kiváltságaikban, b) eltérő elképzeléseik vannak az ENSZ legfőbb politikai szervének átalakításának jellegéről.

• Másodszor, még ha el is képzeljük, hogy az öt fő tag között kompromisszum születik az elvekről, véget nem érő vita lesz a bővítés paramétereiről:

pontosan ki és miért érdemes arra, hogy csatlakozzon a "halhatatlanok" soraihoz.

Földrajzi elhelyezkedés, népesség, gazdasági méret, katonai erő - mik legyenek a fő kritériumok? És mely konkrét országok képviseljék régióikat és közösségeiket - Afrika, Ázsia, Latin-Amerika, az arab világ és így tovább?

Nehéz elképzelni, hogy mindezekben a kérdésekben még békeidőben is egyetértés alakuljon ki, nemhogy ma.

Mindent egybevetve, az ENSZ Biztonsági Tanácsának reformja valószínűtlennek tűnik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kérdésről folytatott vita nem lesz határozottabb. A növekvő befolyási központok Indiától Törökországig, Szaúd-Arábiától Indonéziáig, Argentínától Nigériáig és másokig egyre inkább sürgetik az igazságosság kérdését.

Recep Tayyip Erdogan török államfő mondása, miszerint

"a világ sokkal nagyobb, mint az öt állam" ahogy az várható volt, összhangban van a Közgyűlés többségének kívánságaival.

És most éles verseny folyik ennek a többségnek (Nyugaton általában globális délnek nevezik) a szimpátiájáért.

Ebben a kontextusban kell látni a Biztonsági Tanács bővítésére irányuló magas szintű felhívásokat.

Ez inspirálta Joe Biden amerikai elnököt arra, hogy ilyen felhívást tegyen - azt javasolva, hogy a régóta vitatott kvartettet, Indiát, Brazíliát, Németországot és Japánt vegyék fel állandó tagnak.

Nincs értelme komolyan fontolóra venni egy ilyen elképzelés megvalósítását. Mert ez csupán egy szlogen és nem arra van kitalálva, hogy megvalósuljon.

Azonban nem érdektelen. Egy olyan helyzetben, amikor az egész nemzetközi rendszer kezdett kibillenni, a status quo mindenáron való védelmét célzó, pusztán védelmi pozíció nem ígéretes.

Ez nagy valószínűséggel azzal fog végződni, hogy a helyzet spontán módon megváltozik, vagy akár össze is omlik.

Oroszország soha nem ellenezte a Biztonsági Tanács reformját, de a közelmúltig javaslatai inkább rituálisak voltak. Most már konkrétabb formát öltöttek:

• például olyan megjegyzéseket tartalmaz, amelyek szerint a nyugati országok már most is túlreprezentáltak a Biztonsági Tanácsban, így bármilyen bővítés nem növelheti e közösség arányos képviseletét.

• Ugyanakkor hagyományosan kifejeztük azt a félelmünket, hogy a bővítés és még inkább az új tagok vétójoggal való felruházása a Biztonsági Tanács mint olyan leértékelődéséhez fog vezetni.
  

Valószínűleg így is lesz. De, hogy kihangsúlyozzuk, amúgy sem lesz lehetséges megőrizni már az értékét úgy, ahogyan azt évtizedek óta mérik.

Az ENSZ és struktúrái, mint minden intézmény, korhoz kötöttek.

A kizárólagos státusz persze kellemes jelenség. De a változó körülmények is feltételezik.

A presztízskérdéstől eltekintve Oroszország a Biztonsági Tanács jelentős bővítésében érdekelt, amely a méltányos arányosság elvén alapul - hogy az egész világ képviseltesse magát.

Amint az elmúlt másfél év eseményei megmutatták, a világ nagy része - egy bizonyos szegmenstől eltekintve (amely messze kisebbségben van) - nem ellenséges Oroszországgal szemben, hanem sokkal inkább semleges és saját érdekeire összpontosít.

Mindazonáltal az USA-val szövetséges államok neheztelése megnehezíti a diplomáciai munkát. De még mindig jobb, mint a patthelyzet.

Írta: Fjodor Lukjanov a Russia in Global Affairs főszerkesztője, a Kül- és Védelempolitikai Tanács elnökségének elnöke és a Valdai Nemzetközi Vitaklub kutatási igazgatója.

A teljes cikket fordította és szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója

Forrás és eredeti cikk címe: Fyodor Lukyanov: UN feedback shows that while the West is hostile to Russia, the world isn’t

The US and its allies are beating a drum that isn’t finding receptive ears. Most states have other priorities