Az amerikai drogháború egyáltalán nem az, aminek látszik és Kolumbia új elnöke véget akar vetni az amerikai beavatkozásnak
Gustavo Petro komoly csapást ígér az USA Latin-Amerika feletti hegemóniájára.
Az amerikai drogháború egyáltalán nem az, aminek látszik és Kolumbia új elnöke véget akar vetni az amerikai beavatkozásnak
Gustavo Petro komoly csapást ígér az USA Latin-Amerika feletti hegemóniájára.
A baloldali Gustavo Petrót augusztus 7-én iktatták be Kolumbia új elnökévé, ami valószínűleg példátlan politikai fordulatot jelent majd a tartósan jobboldali kormány számára.
Első beszédében Petro számos fontos kérdést említett, amelyekkel Kolumbia szembesül, köztük az éghajlatváltozást, a szegénységet, az oktatást és különösen az úgynevezett "kábítószer elleni háborút".
"Itt az ideje egy új nemzetközi egyezménynek, amely elfogadja, hogy a kábítószer elleni háború átütően megbukott, és hogy az elmúlt 40 év során egymillió latin-amerikai halt meg, többségük kolumbiai, és hogy Észak-Amerikában évente 70 ezer ember hal meg túladagolásban olyan kábítószerekkel, amelyek közül egyiket sem Latin-Amerikában állítják elő" - mondta Petro.
Petro hozzátette, hogy ez a háború "megerősítette a maffiákat és meggyengítette az államokat", miközben "az államokat bűncselekmények elkövetésére késztette", beleértve a kolumbiai államot is. Olyan új paradigmát sürgetett, amely "lehetővé teszi az életet, és nem halált generál", miközben az Egyesült Államokat is hibáztatta, amiért képes lenne megváltoztatni a globális kábítószer-ellenes politikát, de nem tette meg.
Ez egy valóban az eddigi játékszabályokat megváltoztató nyilatkozat Petrótól, mivel Kolumbia messze a legfontosabb partner az USA által vezetett kábítószer elleni háborúban.
Ha Kolumbia elutasítja a jelenlegi status quo-t, az sokkoló hullámot vetne végig a nemzetközi közösségen, és többoldalú megbeszéléseket indíthatna el egy új stratégiáról, amely nem az eddigi katonai válaszra összpontosít.
Megjegyzendő, hogy Petro tud egy-két dolgot a kábítószer elleni háborúról, mivel korábban kapcsolatban állt a mára már megszűnt baloldali félkatonai csoporttal, az M-19-cel. Ezt a háborút mély ellentmondásairól jegyezték meg, nevezetesen arról, hogy az USA Kolumbiának nyújtott katonai segélye és kiképzése inkább a kommunizmus elleni küzdelemre - azaz az M-19-hez hasonló csoportok felszámolására -, mint a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemre összpontosított.
Az USA katonai segélyt küldött olyan kolumbiai csoportoknak, beleértve a kolumbiai hadsereget is, amelyek jól dokumentált emberi jogi visszaéléseket követtek el.
A Clinton-kormányzat még az ilyen segélyekhez általában kapcsolódó emberi jogi feltételek többségéről is lemondott, mivel úgy vélte, hogy az amerikai nemzetbiztonság szempontjából létfontosságú.
Washington továbbá túlságosan nagy figyelmet fordít a kolumbiai baloldali csoportok elleni küzdelemre, miközben támogatja a jobboldali csoportokat, például azokat, amelyek az amerikai tőkét támogatják, még akkor is, ha azok kapcsolatban állnak a kábítószer-kereskedelemmel.
Figyelemre méltó példa erre Alvaro Uribe volt kolumbiai elnök, aki George Bush volt amerikai elnöktől megkapta az Egyesült Államok legmagasabb polgári kitüntetését, az Elnöki Szabadság Érdemérmet és akit eközben az amerikai hírszerzés az ország drogkereskedelméhez kötődő személyként azonosított. Továbbra is befolyásos szereplője a kolumbiai politikának, és 2002 és 2010 közötti hivatali ideje alatt Washington legfőbb közvetítője volt a régióban.
A hidegháborús politikához kapcsolódó ellentmondásokon túl Petro helyesen jegyezte meg az USA által vezetett kábítószer elleni háború belső ellentmondásait is. A tiltás belpolitikája nem működik, és az emberek jobbra-balra meghalnak. Az Egyesült Államokban csökken a várható élettartam, ami nem kis részben a Covid-19 járványnak tudható be; azonban a belső szegénység és a kábítószerek járulnak hozzá a legnagyobb mértékben az összes elvesztett élethez.
Ez a pont számomra személy szerint különösen fontos, amint azt rovatomban többször is megjegyeztem. Mivel az ohiói Cincinnatiben születtem, és Észak-Kentuckyban nőttem fel, ami lényegében az amerikai ópiátválság epicentruma, első kézből láttam e kábítószerek pusztító hatásait. Ismerek családokat, amelyeket szétszakítottak, láttam a függőség nyomorát és még körülbelül egy tucat kortársamat is elvesztettem túladagolás, öngyilkosság vagy bandák által elkövetett gyilkosság miatt.
Egy dolgot biztosan állíthatok: a status quo nem működik. Egy olyan visszacsatolási hurkot hoz létre, ahol a visszaesés elkerülhetetlen - miközben a magán rehabilitációs intézmények és a nagy gyógyszeripari cégek a hátsó végén profitálnak minebből. Az elkerülhetetlen végeredmény, ahogy az Egyesült Államokban mindig is történt, a szegénység kriminalizálása - mivel a háztartások alacsony jövedelme talán a kábítószerrel való visszaélés legfontosabb mutatója.
Ez különösen fontos pont, mert megmutatja a kábítószer elleni háborúval kapcsolatos ellentmondások metszéspontját belföldön és nemzetközileg egyaránt.
A háború ugyanis az elmaradott, neoliberális washingtoni rezsim kiterjesztése és annak törekvése, hogy minden olyan társadalmi mozgalmat - akár belföldön, akár külföldön - eltiporjon, amely kihívást jelent a gazdagok amerikai diktatúrájával szemben.
Ez a birodalom nemcsak erkölcsileg igazságtalannak bizonyult azokkal szemben, akiket leginkább érint a kimondhatatlan bűnök elkövetésére való hajlam, hanem megbízhatatlannak, felelőtlennek és instabilnak is.
Ahogy az amerikai imperializmus folytatja elkerülhetetlenül lefelé ívelő pályáját, úgy nyílnak majd lehetőségek a nemzetközi közösség érdekeinek nem megfelelő, meglévő politikák megváltoztatására. Gustavo Petro elnök felhívása egy új nemzetközi kábítószer-ellenes paradigmára egy ilyen példa.
A teljes cikket fordította: VilagHelyzete
