A NATO látszólag erősnek tűnik, de a valóság egészen más képet mutat
Az amerikai kivonulástól való félelem, az orosz mumusra való túlzott támaszkodás és Washington Ázsia felé való fordulása ingatag alapokat teremt.
Fjodor Lukjanov: a NATO erősnek tűnik, de a valóság egészen más képet mutat
Az amerikai kivonulástól való félelem, az orosz mumusra való túlzott támaszkodás és Washington Ázsia felé való fordulása ingatag alapokat teremt.
Írta: Fjodor Lukjanov, a Russia in Global Affairs főszerkesztője, a Kül- és Védelempolitikai Tanács elnökségének elnöke, a Valdai Nemzetközi Vitaklub kutatási igazgatója. Teljes mai cikkét lefordítottam számotokra. (VilagHelyzete)
ℹ Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete 75. évfordulóját ünnepli - az alapító dokumentumokat ezen a héten írták alá Washingtonban 1949-ben.
A NATO olyan szilárdan beágyazódott a nemzetközi közegbe, hogy még az 1980-as és 1990-es évek fordulóján bekövetkezett döntő átalakulása sem ingatta meg pozícióját.
Elméletileg a blokknak nyugdíjba kellett volna vonulnia, miután teljesítette küldetését, a "szabad világ" védelmét a kommunista fenyegetéssel szemben.
De egy másik logika érvényesült: Miért hagynánk el egy olyan eszközt, amely olyan jól működött?
🔴 Végül is a fő eredmény nem is önmagában a hidegháborúban aratott győzelem volt, amihez Nyugaton nem férhetett kétség, hanem az, hogy azt közvetlen katonai konfrontáció nélkül érték el.
🔴 Ez a hosszan tartó elszigetelés politikájának és az ellenség fokozatos társadalmi-gazdasági kimerítésének eredménye volt. Más szóval a NATO nem katonai blokk volt, hanem egy rendkívül hatékony politikai struktúra, amelyet könnyen át lehetett irányítani más feladatokra.
A feladat nem volt triviális: az új, nyugat-központú világrend egyik pillérévé válni.
Tekintsünk most el a NATO keleti terjeszkedésének és a korábban ellenséges területek fejlesztésének kérdésétől. Sok szó esett már arról, hogy ez milyen szerepet játszott az európai feszültségek növekedésében és a jelenlegi politikai-katonai válság kialakulásában.
De valami más még ennél is érdekesebb.
A 2024-es nemzetközi helyzet azt mutatja, hogy a NATO összetételével kapcsolatos ellentmondások és az, hogy a NATO nem hajlandó a változtatásra, potenciálisan egyre összetettebb problémákat okoz a szövetség számára.
➕ A hivatalos narratíva szerint a blokk soha nem volt még ennél nagyobb (Svédország most csatlakozott a 32. országként) vagy egységesebb.
➕ Az Oroszország által jelentett kihívás - így szól a történet - egyesítette a szövetségeseket, akik készen állnak arra, hogy együtt álljanak ki az agresszív imperialista autokratákkal szemben.
A valóságban a hangulat sokkal összetettebb
A fő veszélyforrást ma már nem egy ellenfélben (Oroszország), hanem inkább vezető szövetségesben (Egyesült Államok) érzékelik.
❗️ Az amerikai belpolitikai harc - amelynek eddig legfőbb áldozata a Kijevnek nyújtott katonai segítség - és Donald Trump Fehér Házba való bejutásának valószínűsége arra kényszeríti a nyugat-európai államokat, hogy fontolóra vegyék az elképzelhetetlent.
Vajon az Egyesült Államok teljesen elhagyja a NATO-t, és megváltoztatja prioritásait❓
Végül is Washington csökkenő érdeklődése az Óvilág iránt nem a trumpizmus anomáliája, hanem a század eleje óta tartó folyamatos tendencia.
A rémhírterjesztés, miszerint az USA Trump alatt kilépne a NATO-ból, valószínűleg a politikai belharcoknak köszönhető.
Még ha az exelnök ezt akarná is, nincs rá felhatalmazása.
Trump általában valami másra irányítja a figyelmét - az ő szemszögéből nézve minden nagy stratégiának pénzt kell hoznia, lehetőleg a szó legszorosabb formájában, a szolgáltatások tarifájaként. 💲
Ezért kéri, hogy a NATO és a kelet-ázsiai szövetségesek költsenek többet a saját védelmükre, csökkentve ezzel az USA költségvetésének terheit.
Az az összetettebb érv, hogy a szövetségesek feletti ellenőrzés befektetést igényel, de százszorosan megtérül a szabályok diktálásának lehetősége, távolról sem érdekli Trumpot.
De ismételjük meg: Ez nem róla szól.
🔴 Az "Európa-pártinak" tartott Joe Biden-adminisztráció abszolút nem idegenkedik attól, hogy az ukrajnai kiadások terheinek nagy részét az európai uniós államokra hárítsa, sőt, úgy tűnik, bátorítja őket a kezdeményezésre, ami korábban nem így volt.
A stratégiai autonómia fogalmát, amelyről a korábbi években heves viták folytak, újra átgondolják.
Csakhogy most már nem csak külön politikai kurzus formájában.
És itt érdemes visszatérni ahhoz, ahogyan a NATO-t a kilencvenes évek elején látták.
| A szövetség atlanti jellege és céljainak transzkontinentális jellege közötti ellentmondást akkoriban nem sikerült feloldani. ❌
A blokk továbbra is Európára és környékére összpontosított és a szélesebb globális problémák megoldására tett kísérletek nem nagyon működtek. Ráadásul a globalizáció fénykorában úgy érezték, hogy a legfontosabb eszközök nem a katonai eszközök - hanem a gazdasági és társadalmi befolyásolási eszközök sokkal eredményesebbek.
A világszíntéren a militarizálódás irányába történő változások és a nagy konfliktusok rendkívüli kiéleződése a képességek felülvizsgálatát kényszeríti ki.
Az USA a globális konfrontációt a demokráciák és az autokráciák közötti szembenállásként írja le, az utóbbiak között Kínát jelölve meg stratégiai riválisként.
Ez a NATO globalizációját és gyakorlati tevékenységének (ha nem is formális mandátumának) az Atlanti-óceán medencéjén túlra való kiterjesztését követeli meg.
Elmúlt a liberális globalizáció elvein alapuló egységes világ. Ebben a nyugati szövetségről azt lehetett mondani, hogy mindenki biztonsága érdekében cselekszik.
Ma már a NATO, vagy annak ázsiai inkarnációi nem állíthatják, hogy olyan funkciókat látnak el, amelyekre mindenkinek szüksége van. ❌
❗️ A blokk a "kollektív Nyugat" geopolitikai érdekeit szolgálja. Ennek megfelelően azok a problémák, amelyeket a NATO bővítése Európában okozott és amelyek már eddig is a katonai kötelezettségek teljesítésének esetleges szükségességéhez vezettek, valószínűleg Ázsiában is megismétlődnek.
❗️ A nyugat-európaiak Kínában inkább hasznos partnert, mint fenyegetést látnak, de az USA-val közös politikai álláspont keretében prioritásaikat módosítani kell.
Ez azonban nem teszi biztosabbá a NATO jövőjét.
A teljes cikket fordította, szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója
Forrás és eredeti cikk címe: Fyodor Lukyanov: NATO looks strong, but the real picture is very different
Fears of American withdrawal, over reliance on the Russian bogeyman, and Washington’s tilt to Asia make for shaky foundations
❗ Ha szeretnétek magyarul is olvasni továbbra is cikkeket elemzéseket, valódi tudásanyagokat, segítsetek kérlek támogatásotokkal az elkészültében! 👉
vagy előfizetőként csatlakozzatok az oldalhoz!
Kapcsolódó VilagHelyzete-cikkek:
➽ Birodalmak halála: A történelem megmutatja, mi következik az amerikai hegemónia összeomlása után - TOP ELEMZÉS
➽ A világ egy "háború előtti" időszakban van - közölte a brit védelmi miniszter
➽ Eszkaláció: A NATO "de facto" része az ukrajnai konfliktusnak - közölte Moszkva
➽ Ukrajnának 2024 nyarán új egzisztenciális fenyegetéssel kell szembenéznie, de nem Oroszország, hanem Európa felől - The Telegraph