A Közel-Keleten mélyreható változás következett be és Oroszország megtanulta a leckét, de mi a helyzet az USA-val? - ELEMZÉS
A gyarmati korszak előtti idők óta először fordul elő, hogy a helyi szereplők maguk hozzák meg a nagy döntéseket, a hagyományos hatalmaknak pedig alkalmazkodniuk kell ehhez.
Fjodor Lukjanov elemzése, amit lefordítottam számotokra. Ő a Russia in Global Affairs főszerkesztője, a Kül- és Védelempolitikai Tanács elnökségének elnöke és a Valdai Nemzetközi Vitaklub kutatási igazgatója.
Miközben a világ figyelme Ukrajnára irányul, a Közel-Kelet ismét pezseg a felszín alatt. Senki sem számított arra, hogy az ottani folyamatok befagynak, de a dinamikájuk változik. Valójában ezeknek a kiigazításoknak az iránya már jó ideje érzékelhető és egyre nyilvánvalóbbá válik.
A Közel-Kelet egyre inkább olyan térré válik, ahol az események menetét a regionális szereplők kölcsönhatása határozza meg és a külső erők hagyományosan igen nagy szerepe relatíve csökkent.
Történelmileg, legalábbis az elmúlt másfél évszázadban ez fordítva volt.
A külső hatalmak - először a nyugat-európai gyarmatosító hatalmak, majd az USA és a Szovjetunió - a terjeszkedés különböző formáit hajtották végre, amelyek során manipulálták az egymás közötti kapcsolatokat.
A régió országai mindig is elítélték a külső beavatkozást, mondván, hogy az nem teszi lehetővé számukra, hogy saját maguk teremtsék meg a helyi egyensúlyt és stabilitást. Ugyanakkor azonban magukhoz a nagyhatalmakhoz is fordultak, bevonva őket céljaik elérésébe. Ennek eredményeképpen a Közel-Kelet következetesen az összefonódott kölcsönhatások színtere volt, ami állandó felfordulást garantált.
Elhamarkodott lenne azt állítani, hogy ez a helyzet drámaian megváltozott. A közel-keleti fejlődési tendenciák azonban követik (vagy talán katalizálják) a közös globális mintákat. Ezek a következők.
A nagy országok képessége, hogy saját menetrendjüket kövessék, csökken, míg a közepes méretű országok szerepe viszonylag növekszik.
Abszolút értékben a nagyhatalmak még mindig több potenciállal rendelkeznek, de relatív értelemben a különbség gyorsan csökken.
Törökoszág a Közel-Kelet jelenlegi megújulásának középpontjában áll.
Recep Tayyip Erdogannak sikerült országát a nemzetközi folyamatok nélkülözhetetlen, résztvevőjévé tennie; az ukrán válság ebben az értelemben a kezére játszott.
Ez a pozíció lehetővé teszi Ankara számára, hogy hangosabban beszéljen regionális igényeiről, anélkül, hogy tekintettel lenne amerikai patrónusaira, nem is beszélve a nyugat-európaiakról. Csak csodálkozva lehet nézni, ahogy Erdogan ügyesen kihasznál egy olyan kérdést, amelynek nem sok köze van Törökországhoz - Svédország és Finnország NATO-tagságát. És így tovább.
A szíriai kérdés a török politikában egy korábbi szakasz öröksége, amikor tíz évvel ezelőtt az arab tavasz hullámán Ankara - a korábban baráti - Bassár Aszadot halálra ítéltnek tartotta és a bukására, esetleg Szíria szétesésére fogadott.
Az események másképp alakultak, nagyrészt Moszkva határozott álláspontja miatt. A várt stratégiai zsákmány helyett Törökországnak most teher nehezedik a vállára: széles körű destabilizáció a határai mentén és konfrontáció a kurd csoportokkal, amelyeket a körülmények együttese megerősített. A szíriai konfliktus az egész régiót megrázta és Iránt hozta előtérbe, ami következésképpen riadalmat keltett az Öböl arab monarchiáiban.
A régi időkben az USA-ra, az érintett nyugat-európai államokra és részben Oroszországra hárult volna az ellentmondások rendezése.
Most azonban az ő kapacitásuk így vagy úgy, de korlátozott. Moszkva természetesen még mindig kulcspozícióban van, de a prioritások most máshol vannak, annak minden következményével együtt.
Az Egyesült Államok az arab tavasz vége (mondhatni kudarca) óta nem tudta egyértelműen meghatározni, hogy milyen minőségben és milyen létszámban kíván a térségben maradni.
Nyugat-Európa elvesztette stratégiai céltudatosságát, elmerült saját ügyeiben. A külső erők ezen a téren ismét nem idegenedtek el a játéktól, de a rendelkezésre álló befolyási erőforrásaik a korábbiakhoz képest összezsugorodtak.
Kiderült, hogy az események menetét ma már a térség vezető országainak törekvései határozzák meg.
Amelyek változnak és fejlődnek, ahogyan az egyes országokon belüli helyzet is. Irán például évek óta a legkomolyabb tüntetésekkel néz szembe, amelyek a fennálló politikai és társadalmi rendszer átalakítását követelik. Ahogy az ilyen esetekben gyakran előfordul, az ellenzéki mozgalom gyengén szervezett, de tükrözi a lakosság jelentős részének fáradtságát a fennálló renddel szemben. A rendszer valószínűleg nincs veszélyben, de a hangulatot nem lehet elvetni, vagy legalábbis komolyan kell venni.
Irán egy évtized alatt nagymértékben megerősödött pozíciója a régióban most mindenekelőtt attól függ, hogy képes-e biztosítani a belső stabilitást.
Lehetetlen megjósolni, hogy a kezdeményezés esetleges átkerülése a regionális szereplőkhöz mit fog hozni. A nagyhatalmakhoz hasonlóan a közepes méretű országok is képesek ostobaságokat elkövetni és végzetes hibákat elkövetni; a közel-keleti történelem ezt már sokszor bizonyította, és ez a jövőben is így lesz. Egy dolgot azonban érdemes megjegyezni:
A regionális szereplők mostantól a saját felfogásuk és képességeik, nem pedig a kívülállók érdekei alapján fogják meghozni a saját döntéseiket, akár helyes, akár helytelen.
Irán álláspontja az Oroszországgal való együttműködésről és az atomalkuról, Szaúd-Arábia álláspontja az olajárakról és Törökország álláspontja gyakorlatilag bármilyen témában a saját aktuális ügyek és kilátások értékelésének termékei.
És ebben a helyzetben a külső erők számára a leghatékonyabb taktika nem az, hogy megpróbálnak valamit ráerőltetni, hanem az, hogy érdekeiket beépítik a helyi szereplők által létrehozott rendszerbe.
Szerencsére ez az, amiben Oroszország az elmúlt években jó eredményeket ért el. Az USA-nak viszont még meg kell tanulnia ezt a megközelítést.
A teljes cikket fordította és szerkesztette: VilagHelyzete
Forrás és eredeti cikk címe: Fyodor Lukyanov: Profound change has come to the Middle East and Russia has learned the lessons, but what about the US?
További friss hírekért: https://www.alternativhirek.com
📖 Minden fontos friss összefüggés, elemzés az elmúlt hetek történéseiről + egy extra melléklet a VilagHelyzete Könyvújság őszi dupla számában 512 oldalon:
https://www.alternativhirek.com/2022/11/elerheto-vegre-vilaghelyzete-konyvujsag.html
Ha úgy érzed értékes a VilagHelyzete és Alternatív Hírek oldalakkal kapcsolatos tevékenységem vagy érdemes támogatni a fennmaradást, minden segítséget szívesen veszek és köszönök: akár a Paypal-küldéssel, akár Patreon támogatóként, mert nagyban segít a további működésben és életben tartásban. Köszönöm!
● https://www.paypal.me/VilagHelyzeteBlog
● Egyszerű Bankkártyás támogatás
https://bit.ly/3p5M5bE
● Patreon: https://patreon.com/VilagHelyzete
➡️ ➡️ ➡️ A VilagHelyzete.com és AlternativHirek.com minden elérhetősége!
https://linktr.ee/VilagHelyzete
