A "Halott Kéz" bosszúja: Mi történne, ha a Nyugat lecsapna Oroszországra?
A Perimeter-rendszer, amiről sokáig semmit sem tudtak - ELEMZÉS
A Halott Kéz bosszúja: Mi történne, ha a Nyugat lecsapna Oroszországra?
Moszkva rendelkezik egy szovjet korabeli rendszerrel, amely akár még akkor is visszavághat, ha a NATO-nak sikerül a kulcsfontosságú döntéshozókat kiiktatnia
Képzeljük el, ha egy nap hirtelen kapunk egy riasztást, hogy megnyomták a gombot, és atomháborút robbantottak ki!
https://www.alternativhirek.com/2022/11/a-halott-kez-bosszuja-mi-tortenne-ha.html
Órákon belül milliók halnának meg és további százmilliók halnának meg a következő napokban. Szürke hamu szállna a levegőbe, és szétszóródna az egykori Moszkva romjain.
Az USA felrobbantotta a mai Oroszország összes "döntéshozó" központját.
De mi lesz Washingtonnal? Ugyanez a helyzet, de nem csak az amerikai főváros - valószínűleg más kulcsfontosságú NATO-városok is elpusztulnának.
Ez a szörnyű valóság az emberiség számára, ha valaha is atomfegyvereket vetnek be.
Mert, ahogyan a modern orosz vezetők is gyakran rámutatnak: egy ilyen konfliktusnak nem lehetnek győztesei.
Nemrég az amerikai hadsereg korábbi európai parancsnoka, Ben Hodges arra figyelmeztetett, hogy országa "pusztító csapással" torolná meg Oroszországot, ha Moszkva bevetné nukleáris képességeit Ukrajnában.
➽ Egy amerikai-orosz nukleáris háború, majd az azt követő éhezés 5 milliárd embert ölne meg - a Rutgers Egyetem klímakutatóinak tanulmánya szerint
Hodges, aki jelenleg a CEPA lobbistája (az amerikai fegyvergyártók által finanszírozott nyomásgyakorló csoport, amely a NATO európai terjeszkedését támogatja és tartja fenn) azt mondta, hogy Washington célba vehetné a Fekete-tengeri Flottát vagy megsemmisíthetné a krími orosz támaszpontokat.
Élőhalottak egy szuperhatalom élén
1984-ben Konsztantyin Csernyenko, egy 72 éves pártmunkás és Leonyid Brezsnyev apparátusának korábbi vezetője, aki végstádiumú tüdőtágulásban szenvedett, lett a Szovjetunió vezetője. A mai események iróniája, hogy az egyik ukrán származású ukrán volt, a másik pedig orosz származású ukrán etnikumú.
"Egy nagyhatalom vezetőjéről kiderült, hogy nemcsak fizikailag gyenge, hanem súlyosan beteg, valójában fogyatékos ember" - írta egyik könyvében utódja, Mihail Gorbacsov.
Anatolij Csernyajev, aki akkoriban a Központi Bizottság Nemzetközi Osztályának helyettes vezetője volt, felidézte, hogy amikor Csernenkónak a spanyol királlyal kellett volna találkoznia, az asszisztensei kis papírkártyákon készítették elő beszédének darabjait.
"De Csernyenko még egy papírlapot sem tudott elolvasni, dadogott, semmit sem értett abból, amit olvasott".
Négy évvel a Szovjetunióban való hatalomra kerülése előtt, az afganisztáni szovjet beavatkozás miatt megnövekedett hidegháborús feszültségek közepette, az óceánon túl Jimmy Carter amerikai elnök aláírta a hírhedt 59. számú irányelvet (pD-59), a "Nukleáris fegyverek alkalmazásának politikáját", amelynek célja az volt, hogy az amerikai vezetők nagyobb rugalmasságot kapjanak egy nukleáris háború megtervezésében és végrehajtásában.
A "szigorúan titkos" tartalmának kiszivárgása miatt azonban a New York Times és a Washington Post címlapsztorikat írt, amelyek aztán széles körben félelmet keltettek az irányelv következményei és az ellenőrizetlen nukleáris konfliktus tekintetében.
A dokumentum feltételezte a fejlett technológia alkalmazását a szovjet nukleáris létesítmények felderítésére, többek között Kelet-Európában és Észak-Koreában.
Az amerikaiak azt tervezték, hogy precíziós csapásokat mérnek ezekre a létesítményekre, és miután a lehető leggyorsabban adatokat kapnak az okozott károkról, szükség esetén újra lecsapnak.
Az 59. irányelv szerzői, akik között volt William Odom elnöki katonai tanácsadó is, úgy vélték, hogy a nukleáris fegyverek bevetése a szovjet hadsereg reguláris egységei ellen nem vezetne nukleáris apokalipszishez. Odom és kollégái mégis arra figyelmeztettek, hogy a háború elhúzódna - becslésük szerint "napokba és hetekbe" telhet, mire megtalálják az összes olyan célpontot, amely méltó egy precíziós nukleáris csapásra.
1983-ban - egy évvel azelőtt, hogy Csernenko a Kreml élére került - az USA új Pershing II nukleáris rakétákat szállított Nyugat-Németországnak. Ez jelentősen megnövelte annak lehetőségét, hogy az ilyen fegyverek percek alatt elérjék a Szovjetuniót.
Mi lett volna tehát, ha Csernenkónak - "egy görnyedt alak, remegő kezek, fegyelemre és önzetlen munkára felszólító, megtörő hang, kezéből papírlapok hullanak", ahogy Gorbacsov jellemezte - döntést kellett volna hoznia egy nukleáris ellentámadásról?
Mi van, ha az egész vezetés halott, mielőtt még esélye lett volna arra, hogy elrendeljen egy megtorló csapást? Ki lépne kapcsolatba a távoli parancsnokságokkal és tengeralattjárókkal?
Pontosan ez a félelem, egy lefejezett országtól, egy olyan országtól, amelytől megtagadták a válaszadás lehetőségét, egy olyan sebezhetőségtől, amely nem hagyott teret a reagálásra, késztette a szovjeteket arra, hogy elkezdjék mérlegelni a lehetőségeiket.
A "ha én elpusztulok, mindenkit magammal viszek" - megközelítéssel azt akarták bebizonyítani, hogy a jövőbeni világháborúkban nem lehet és nem is szabad győzteseket találni. Ennek az érvelésnek az volt a célja, hogy a háborút annyira értelmetlenné tegye, hogy az lehetetlenné váljon.
The Doomsday system - Az ítéletnapi rendszer
1984-ben, közvetlenül azután, hogy Csernenko lett az új szovjet vezető, Valerij Jarinyics, az Elit Stratégiai Rakétahadsereg ezredese új pozíciót kapott, a Rakétafegyverek Főigazgatóságának helyettes vezetője lett. Ezt az ezredest bízták meg egy olyan hibás, részben automatizált rendszer tökéletesítésével, amely megtorló csapásként interkontinentális ballisztikus rakétákat indítana, ha a szovjet vezetést egy nukleáris bombázás során lefejezik.
A rendszer - a hidegháború valószínűleg leghalálosabb projektje - a Perimeter, vagy informálisan a "Halott Kéz" nevet kapta. A rendszert 1983-ban állították hadrendbe.
Konsztantyin Csernenko, a Szovjet Kommunista Párt főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke a Lenin születésének 114. évfordulója alkalmából rendezett ülésszak elnökségének közepette, Kreml Kongresszusi Palota, Moszkva. ©
A Szovjetunió nem lehetett volna az, aki először indít nukleáris ICBM-et az amerikaiakra.
Mert ebben a forgatókönyvben az USA-nak maradt volna elég ereje ahhoz, hogy a rendelkezésére álló maradék eszközökkel jelentős károkat okozzon egy megtorló csapással. Az is veszélyes volt, hogy a Szovjetunió felé tartó amerikai robbanófejeket észlelve rakétákat indítsanak, mivel addigra már többször is téves riasztást adtak a figyelmeztető rendszerek.
Egyetlen lehetőség maradt, hogy csak az ellenséges támadás megerősítése után csapjanak vissza. Ez azonban túlzottan függött a főtitkár lelkiállapotától. Lehet, hogy megijedt, összezavarodott, vagy túl lassú volt ahhoz, hogy cselekedjen, vagy azt hihette, hogy egy újabb téves riasztásról van szó.
A Perimeter fejlesztői igyekeztek minimalizálni az emberi beavatkozást. A főtitkárnak mindössze annyit kellett tennie, hogy az ellenséges támadásról szóló bármilyen információ kézhezvétele után riadókészültségbe helyezte a Perimetert.
Ezután az emberiség sorsa a tisztek kezébe került, akiknek döntést kellett hozniuk. Őket speciális gömb alakú bunkerekben különítették el, olyan mélyen a föld alatt, hogy még egy atomcsapás sem tudta volna elpusztítani őket.
Ezeknek a tiszteknek volt egy három kritériumot tartalmazó listájuk a támadás megindítására:
- A peremrendszer állapota. Ha aktiválva volt, az azt jelentette, hogy vagy a vezérkar, vagy a Kreml helyezte riadókészültségbe.
- Kommunikáció a parancsnokokkal és a pártvezetőkkel. Ha ez megszakadt, azt kellett feltételezni, hogy a vezetőséget megölték.
- A nukleáris csapás ténye. Ugyanakkor speciális érzékelők hálózatával mérték a sugárzás és a megvilágítás szintjét, a szeizmikus lökéseket és a légköri nyomás emelkedését.
Ha a rendszer aktiválódott, a vezetés meghalt és valóban nukleáris csapás történt, a tiszteknek engedélyezniük kellett a parancsnoki rakéták indítását.
Harminc percen belül parancsot adtak volna az összes még épségben lévő nukleáris rakéta kilövésére. A célpont az USA volt, más nagy NATO-fővárosokkal együtt.
Yarynich szerint a rendszer biztosítékként is szolgált az ellen, hogy az ország felső vezetése elhamarkodott döntéseket hozzon meg nem ellenőrzött információk alapján.
A rakétatámadásra figyelmeztető rendszertől kapott jelzést követően a legfelsőbb vezetők aktiválhatták a Perimeter-rendszert és megvárhatták az események alakulását, teljes mértékben biztosak voltak abban, hogy még mindazok megsemmisülése sem tudja megakadályozni a megtorló csapást, akiknek felhatalmazása volt a megtorló parancs kiadására.
A Perimeter egyik fejlesztője, Alexander Zheleznyakov a következőképpen írta le a rendszer használatának egy lehetséges forgatókönyvét:
"Két órával az ellenségeskedések kezdete után, amikor úgy tűnt, hogy nincs semmi és főleg senki, akivel harcolni lehetne, a távoli szibériai tajgában, a kazah sztyeppéken, a közép-oroszországi mocsarakban szinte egyszerre nyíltak ki az aknavetők zsilipjei és ezüstóriások tucatjai rontottak az égbe. Harminc perccel később Moszkva és Leningrád, Kijev és Minszk, Berlin és Prága, Peking és Havanna sorsán osztozott Washington és New York, Los Angeles és San Francisco, Bonn és London, Párizs és Róma, Sydney és Tokió.
A hirtelen kezdődött atomháború ugyanilyen hirtelen ért véget és mindenkit elpusztított. Nem voltak győztesek vagy vesztesek. Csak emberek kis csoportjai, akik nem értettek semmit, valahol a Csendes-óceán szigetein, Afrika és Latin-Amerika távoli vidékein, lázasan forgatva a néma rádiók gombjait egyszerre, félelemmel figyelve a horizonton felcsillanó villámokat."
Mégis a tiszteknek kellett meghozniuk az utolsó döntést a csapásról, amely az emberiség nagy részét elpusztította volna. Kérdés, hogy a Perimeter fejlesztői tovább mentek-e és teljesen autonómá tették-e a rendszert, igazi világvége-gépet varázsolva belőle.
Yarynich azt állítja, hogy a tábornokok ebbe nem egyeztek bele, bár kollégái véleménye eltér. David Hoffman újságírónak azt is elmondta, hogy szerinte teljes ostobaság volt titokban tartani a Halott Kezet, hiszen egy ilyen rendszer csak akkor hasznos elrettentő eszköz, ha az ellenfél tud róla.
A Halott Kéz halott?
Yarynich volt az, aki a Szovjetunió összeomlása után a Perimeterről lefújta a leplet és leleplezte annak létezését.
Az 1990-es évek elején óvatosan beszélt a Holt Kéz rendszer legfontosabb részleteiről Bruce Blair amerikai nukleáris biztonsági szakértővel, aki a New York Times egyik írásában fedte fel a rendszer létezését, nem említve az orosz ezredest, bár kollégái jól tudták, ki szivárogtatta ki az információt.
2003-ban maga Yarynich írt egy könyvet "C3: Nuclear Command, Control, Cooperation" címmel, amelyben még több részletet közölt. Élete hátralévő részét azzal töltötte, hogy az orosz és az amerikai nukleáris parancsnoki és irányítási mechanizmusok átláthatóságáért küzdött. "A nukleáris fegyvereket nem szabad politikai eszköznek tekinteni" - vélte.
"Ma egy nyilvánvaló abszurditással állunk szemben" - írta Yarynich könyve bevezetőjében. "Egyrészt ... az Egyesült Államok és Oroszország példátlanul nyitottá váltak egymással és olyan információkat cserélnek ki, amelyek a hidegháború idején teljesen titkosak voltak".
"Ma már nyilvánosan hozzáférhető számítógépes adatbázisok tartalmaznak információkat az amerikai és orosz ballisztikus rakéták és nukleáris robbanófejek különböző típusairól, azok számáról, jellemzőiről, elhelyezkedéséről, tervezőirodáiról és gyártólétesítményeiről ... Az ilyen döntő lépések eredménye nyilvánvaló: a nukleáris fegyverkezés csökkentésének folyamata megkezdődött és sikeresen folytatódik."
Yarynich szerint azonban ez nem elég: a nukleáris fegyverek irányítása és ellenőrzése terén még mindig abszolút titoktartás uralkodik.
"Itt két kérdés a legfontosabb. Először is, milyen intézkedéseket hoztak a nukleáris hatalmak a nukleáris fegyverek véletlen vagy illetéktelen használata ellen és ezek az intézkedések mennyire megbízhatóak. Másodszor, mi az ideológiája a nukleáris fegyverek hipotetikus, engedélyezett bevetésének." - magyarázta.
2007-ben Yarynich részletes interjút adott a Wired magazinnak.
Ebben megismételte a Perimeter technikai jellemzőiről szóló történetét, és ami a legfontosabb, megerősítette, hogy a rendszert folyamatosan frissítik és hogy büszke arra, hogy részt vett a fejlesztésében: a hidegháborúban sikeresen megoldotta a feladatát, és továbbra is szolgálhatja. Mindössze annyit szeretett volna, hogy a rendszerről beszéljenek. Yarynich úgy vélte, hogy a rendszer körüli nyilvánosság hasznos lenne Oroszország számára: senki sem akar hiába meghalni.
Pjotr Kazulszkij, az Alkalmazott Informatikai Kutatóközpont egykori kutatója szerint mára a Perimeter-rendszert korszerűsítették és az új irányítóközpontot neurális hálózattal szerelték fel. Erre vonatkozóan nincs megerősítés. Nincs más forrás, aki erről beszélne, így a "szingularitás" frissítése továbbra is pletyka marad - és valószínűleg így is marad, mivel a rendszerről (és annak analógiájáról) minden információ titkos. Bruce Blair is többször állította, hogy a rendszert folyamatosan frissítik.
2011 decemberében a Stratégiai Rakétaerők parancsnoka, Szergej Karakajev altábornagy kijelentette, hogy a Perimeter rendszer a mai napig létezik és készenlétben van.
A teljes cikket fordította és szerkesztette: VilagHelyzete
Forrás és eredeti cikk címe: Dead Hand’s nuclear revenge: What would happen if the West launched an attack on Russia?
➽ Kapcsolódó VilagHelyzete Cikkek: ➽
➽ "A globalisták könyörtelenül a nukleáris armageddon felé hajtanak bennünket" - figyelmeztet egy volt szenátor - ZeroHedge cikke magyarul
➽ NATO a 'dilemma szarvában', miután Oroszország a teljes forgatókönyvet változtatta meg az oroszlakta régiók csatlakozásával - Scott Ritter ELEMZÉSE magyarul
➽ Egy amerikai-orosz nukleáris háború, majd az azt követő éhezés 5 milliárd embert ölne meg - a Rutgers Egyetem klímakutatóinak tanulmánya szerint
● VILAGHELYZETE KÖNYVÚJSÁG - 2022.OKTÓBER - 450 OLDALON 📖
HAMAROSAN MEGJELENIK és már most meg tudod rendelni a VILAGHELYZETE ONLINE KÖNYVÚJSÁG OKTÓBERI SZÁMÁT 450 oldalon, hogy a megjelenés napján azonnal megérkezzen hozzád! Minden kedves támogatónak és olvasónak elküldöm, aki szeretné segíteni a fennmaradást és a folytatást!
Megjegyzésbe támogatás küldésekor elég annyit írnod, hogy "októberi szám" vagy amelyik korábbi kiadványt csak szeretnéd!
🔴 Egyszerű Bankkártyás támogatás PayPal nélkül:
SEGÍTS KÉRLEK TÁMOGATÁSODDAL te is a folytatásban és az oldalak fennmaradásában! Mert rajtad is múlik!
PayPal: https://www.paypal.me/VilagHelyzeteBlog
Ha támogatsz, megkaphatod a havi 400-600 oldalas e-Könyvújságomat. Ha pedig kéred, azzal támogatsz is egyben! Ha kérdésed vagy megjegyzésed lenne, írj nyugodtan a vilaghelyzete@gmail.com címre!
Egyedül a ti támogatásotok tudja biztosítani mindazt a független, objektív és értékrend alapú tájékoztatást, amit 11 éve tőlem kaptok.
Ha támogatsz, megkapod a havonta megjelenő 400-600 oldalas online Könyvújságot. Ha pedig kéred, azzal támogatsz is egyben és a folytatást segíted!
Ezekben az időkben a tájékozottság és tudás mindennél fontosabb, ugyanis ez lett az egyetlen fegyverünk és védelmünk, amivel ki tudunk állni szabadságunkért.
Mindössze annyit kell tenned, hogy elküldöd, amennyi támogatással szeretnél segíteni és azonnal megkapod a Könyvújság legfrissebb vagy korábbi bármelyik, akár az összes eddigi 13 számát, ahogy kéred!
🟢 Támogatási lehetőségek:
Egyszerű Bankkártyás támogatás PayPal nélkül:
PayPal: https://www.paypal.me/VilagHelyzeteBlog
Patreon: https://patreon.com/VilagHelyzete
Ha csak a Könyvújságot szeretnéd megrendelni: Ára: 2490 Ft - Mindössze egy gyorséttermi menü ára. Ráadásul azonnal megkapod az egyedülálló tudásanyagot, amelyik számot csak kéred, vagy akár az összeset.
Ha a jövőben is szeretnéd még látni, olvasni a VilagHelyzete által elkészített tudásanyagot, összefüggéseket, fordításokat, elemzéseket és még nagyobb lendületet adni a fejlesztéseknek, segíts kérlek a fennmaradásban és a folytatásban!
Szeretném felhívni a figyelmedet az egyedülálló 2022. NYÁRI VilagHelyzete Könyvújságra - A Háttérhatalom Nagy Könyve címmel!
VilagHelyzete e-Könyvújság 2022. Nyár 645 oldalon – A „Háttérhatalom Nagy Könyve”
Az egy év alatt elkészített 14 VilagHelyzete e-Könyvújság sorozat legértékesebb darabját és egyedülálló tudásanyagát érheted el és őrizheted meg ezzel a 645 oldalas kiadvánnyal
A VIP támogatók természetesen ajándékba megkapják és mindenkinek adom szeretettel, aki úgy érzi, támogatásra érdemes a VilagHelyzete eddigi 11 éves tevékenysége és szeretné, ha folytatódna a jövőben is mindez.
Fogadjátok szeretettel!
A korábbi összes VilagHelyzete e-Könyvújság itt áttekinthető
Ha még nem tettétek meg a feliratkozást ide, tegyétek meg feltétlenül a jövő érdekében!