A háború állandó lesz a 21. században, de csak néhány ország képes igazán nagy konfliktusra!

Amíg a globális erőviszonyok nem rendeződnek megfelelően, a világbékéről szóló álmok váratnak majd magukra

A háború állandó lesz a 21. században, de csak néhány ország képes igazán nagy konfliktusra! Amíg a globális erőviszonyok nem rendeződnek megfelelően, a világbékéről szóló álmok váratnak magukra.

Írta: Andrej Szuszencov, a Valdai Klub programigazgatója, akinek teljes cikkét lefordítottam számotokra. (VilagHelyzete)

A Kelet-Európában tomboló katonai válság eloszlatta azt az illúziót, hogy a nagy hadseregek kora már a múlté. A vezető hatalmak katonai gondolkodása kezd eltávolodni attól a 2000-es évekbeli maximától, hogy a háború célja az ellenség elkápráztatása és altatása annak érdekében, hogy csökkentse technológiai szintjét és megakadályozza, hogy 21. századi hadviselést folytasson, kiiktatva nagy pontosságú, mozgékony, mélyreható képességeit.

Ha ezeket a trendeket nézzük, mondhatjuk-e, hogy a 21. századi hadviselés nagymértékben mobil, magas technológiai színvonalú és kis létszámmal vívott háború lesz?

Vagy pedig a nagy hadseregek történelmi normájához való visszatérésnek lehetünk tanúi?

A nagyhatalmak közötti háborúk kockázata egyre csak növekszik és a kis és mozgékony, a lakosság mozgósításán alapuló haderőnek jelentős előnyei nincsenek a nagy haderővel szemben.

• Valójában úgy tűnik, hogy a hasonló hatalmak közötti nagy katonai konfliktus jellemzői pontosan ugyanazok lesznek, mint a történelem során eddig bármikor.
  

Az elmúlt évtizedekben nagy figyelmet fordítottak a konfliktusok virtuális dimenziójára és az információs környezetben való győzelemre.

• Ez továbbra is fontos dimenziója a katonai konfrontációnak, de nem döntő tényezője.

Pszichológiai konfrontáció már az ókori Görögországban és az ókori Kínában is létezett. Az ellenség terveinek megzavarása, a társadalom dezorganizációja, a bizalmatlanság elvetése - mindez továbbra is a háború egyik fő célja.

Összefoglalva, egy olyan képet kapunk, amelyben a fegyveres konfliktuson keresztüli döntő stratégiai győzelem ugyanolyan mennyiségű anyagi erőforrás felhasználását jelenti, mint amilyenre a történelem során mindig is szükség volt egy ilyen sikerhez.

A vezető német tábornokok már a második világháborús Barbarossa-hadjárat kezdetén felismerték, hogy az stratégiai vereség volt, mert a háború fő céljait nem sikerült azonnal elérni.

Nehéz lenne teljes mozgósítást elérni

A fogyasztói társadalom által befolyásolt modern társadalom nehezen mozgósítható, és ez a legtöbb kormány számára problémát is jelent.

A mozgósítás a mai politikai és nemzetközi környezetben minden állam számára komoly kihívást jelent és nyitott kérdés, hogy az Ukrajnát legaktívabban támogató országok - az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Litvánia és Lengyelország - hogyan reagálnának erre.

Láthatjuk, hogy milyen nehézségekbe ütközik a sorozás Ukrajnában, amelynek társadalmát most nagyszabású propagandakampánynak vetik alá.

🔴 Valószínűleg az az állam a legellenállóbb, amelyik megengedheti magának a mozgósítást, miközben fenntartja a belső stabilitást és a gazdasági növekedés feltételeit.

A globalizáció azonban nem tűnt el és a világ továbbra is kapukon keresztül kapcsolódik - még az ellenfelek is összekapcsolódnak.

Az ellenség feletti stratégiai győzelem katonai eszközökkel való elérésének lehetetlensége, a világ összekapcsoltsága és a fegyveres konfliktus mint a ‘nagystratégia’ egyik eszközének állandósulása az örökös közvetett hadviselés korszakába vezet bennünket.

Más szóval, nem egy eszkatologikus, manicheus szembenállás fekete és fehér között, mint a második világháborúban, hanem a szereplők állandó egyensúlyának helyreállítása.

Ebben az esetben a győzelem csak az ellenfél egy részének belső életerejének aláásásával érhető el, amikor ők maguk is felismerik, hogy a célokat nem katonai eszközökkel érték el.

• A Szaúd-Arábia és Irán közötti normalizáció feltételei akkor teremtődtek meg, amikor Szaúd-Arábia elfogadta, hogy a rendelkezésére álló erőforrásokkal nem tudja katonailag legyőzni a jemeni hutikat.
  

Érdemes megjegyezni, hogy a Kínával és Oroszországgal fenntartott amerikai kapcsolatok egyensúlya szintén azon alapul, hogy katonai konfliktushelyzetben lehetetlen döntő győzelmet aratni.

Mondhatjuk-e, hogy a 21. században a háború lesz a norma?

Talán az Oroszország és a Nyugat közötti nagyobb összecsapás prototípusa végül a kölcsönös elrettentés és az örökös ellenségeskedés indo-pakisztáni kapcsolata lesz.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a katasztrofális nukleáris összecsapásba való gyors süllyedés valószínű lenne.

🔴 A világ az erőviszonyok folyamatos, nagyobb kiugrások nélküli újbóli kiegyensúlyozásának időszakába lépett. A háború ismét állandó lesz, de az országok egy nagyon szűk köre lesz képes egy igazán nagy konfliktus kirobbantására.

A teljes cikket fordította és szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója

Forrás és eredeti cikk címe: Andrey Sushentsov: War will be a constant in the 21st century, but only a few countries can mount a truly major conflict

Until the global balance of power is properly reset, dreams of world peace will have to wait