A globalista uniós bábok tervet dolgoztak ki az egyre népszerűbb „populisták” (szuverenisták) semlegesítésére

Hogyan hat a szélsőjobbként és a szélsőbaloldalként címkézett erők egyre nagyobb előretörése az EU legerősebb államának politikájára?

Az uniós elitek tervet dolgoztak ki a „populisták” semlegesítésére - Hogyan hatnak a szélsőjobb és a szélsőbaloldal sikerei az EU legerősebb államának politikájára

Írta: Fjodor Lukjanov, aki Oroszország vezető külpolitikai szakértője, a Russia in Global Affairs főszerkesztője, a Kül- és Védelempolitikai Tanács elnökségének elnöke, a Valdai Nemzetközi Vitaklub kutatási igazgatója.

Legfrissebb cikkét teljes egészében lefordítottam számotokra! (VilagHelyzete megj.)

❗ Ha szeretnétek magyarul is olvasni továbbra is cikkeket elemzéseket, valódi tudásanyagokat, segítsetek kérlek támogatásotokkal az elkészültében!👉

Az elefánt a szobában egyre nagyobb lett. Németországban még nagyobb az aggodalom, miután a hétvégén a rendszeren kívüli (gyakran „populistáknak” nevezett) pártok jelentős választási sikereket értek el két keleti tartományban.

Az „Alternatíva Németországért” (AFD) megnyerte a versenyt Türingiában, Szászországban pedig közvetlenül az establishment CDU mögött végzett.

Az újonnan alakult „Sarah Wagenknecht Blokk” legyőzte korábbi Die Linke (A baloldal) párttársait és mindkét tartományban a harmadik helyen végzett.

A kormányzó szövetségi koalíció (az úgynevezett „közlekedési lámpa” - amely a szociáldemokraták, a liberálisok és a zöldek színeit jelöli) teljes összeomlása nem okozott nagy meglepetést. Még ebben a hónapban újabb választások lesznek Brandenburgban, ahol a hétvégi nagy győztesek szintén nagy reményekkel indulnak.

A keleti tartományok csak viszonylag nemrégiben kerültek a német (többnyire nyugati) establishment fokozott érdeklődésének középpontjába.

Közel 35 év telt el az NDK felbomlása és területének a Szövetségi Köztársasághoz való csatlakozása óta. Az integráció nehézségeit az 1990-es években aktívan tárgyalták, majd azok háttérbe szorultak. Már az első fázisban is az új államokban szükséges beruházások nagyságrendje és a pénz elköltésének hatékonysága volt a fő kérdés.

❌ Maguknak a területeknek a társadalmi-politikai helyzete eddig kevéssé befolyásolta a német politika általános állapotát.

Valójában csak az elmúlt évtizedben vált világossá különböző helyzetekben, hogy az integráció nem volt olyan sikeres, és hogy a különbségek sem tűntek el.

A megváltozott külső és belső körülmények között az egykori NDK termékeny talajnak bizonyult a nagyon jobboldali (egyesek szerint idegengyűlölő, mások szerint nacionalista) és nagyon baloldali érzelmek felemelkedésének.

Ez utóbbiakkal mindaddig nem volt sok gond, amíg szószólóik a Baloldali Párt, az NDK régi kommunistáinak örökösei voltak.

A párt kettészakadása és a karizmatikus Wagenknecht asszony önálló erővé válása nyugtalanította a hatalmon lévő osztályokat, bár még nem világos, hogy meddig fog ragyogni a csillaga. És megvan az esélye annak, hogy a főáramlatok átveszik őt.

Mindenesetre a Németországon belüli külön keleti dinamika létezése eléggé láthatóan megerősítést nyert.

Ez ismét bebizonyította, hogy milyen károkat okozott az az arrogancia, amely a hidegháború után a nyugati establishmentet globálisan és nemzeti szinten egyaránt elragadta.

• A vesztesnek tekintettek véleményének figyelmen kívül hagyása világszerte és az egyes országokon belül is komoly problémákhoz vezetett.

Általánosságban a türingiai és szászországi választások egy érdekes nyugat-európai tendenciát erősítenek meg.

• A szélsőjobboldal és a szélsőbaloldal (hogy a Nyugaton kedvelt kifejezéseket használjam) sikerei egyiküket sem fogják hatalomra juttatni. ❌

Erre nagyon világos példa Franciaország, ahol Macron, minden kínos és reménytelenül béna kacsának kikiáltott helyzete után, éppen azt a miniszterelnököt készül kinevezni, akit ő akar, nem pedig azt, akit a legutóbbi választások győztesei preferálnak.

Az ilyesmi azonban nem marad észrevétlen. A politikai folyamat egyre kifinomultabb politikai-technikai manipulációkhoz folyamodik, hogy teljesen megkerülje, vagy legalábbis a lehető legnagyobb mértékben semlegesítse a rendszeren kívüli pártokat és azok növekvő támogatottságát.

Minél nagyobb a persona non grata entitások száma, annál nehezebb lesz koalíciót alkotni a részvételük nélkül. Ehhez a többiek ideológiai kiegyenlítésére van szükség, ami értelmetlenné teszi a választási folyamatot. A kampány során a pártok a különbözőségeiket hangsúlyozzák, utána pedig kénytelenek a hasonlóságaikra koncentrálni.

Ez elvileg normális; ez a lényege minden olyan többpárti demokráciának, amelyben kettőnél több főszereplő van, és ezek a választási eredményeken alapuló ellenkompromisszumok alapján egyesülnek.

🔴 De az „elefánt megjelenése a szobában” - olyan politikai erőket jelent, amelyek befolyása egyértelműen növekszik, de kormányon való részvételüket illegitimnek tartják - eltorzítja az addig természetes folyamatot.

A régi riválisok összefogása nem azért történik, mert az alapvető érdekeiket szolgálja, és nem is ésszerű engedmények alapján, hanem a „bármit, csak ezt ne!” kissé pánikszerű légkörében.

Ennek eredményeképpen pontosan az reprodukálódik, ami a szélsőséges, de ideológiailag címkézett mozgalmakat vonzóbbá teszi: a tiszteletreméltó erők összeolvadása egy közös centrista tömeggé, amely homályos és most már gyakran „gumiszerű” nézetekből áll és minden irányba nyúlik (helló Macron és társai).

Így nem a nézetek, hanem a kóserek dichotómiáját kapjuk - a „tiszta Versus a tisztátalan ellen”.

Ez irritálja a választókat és egyre nő azoknak az aránya, akik úgy gondolják, hogy citromot adnak el nekik. És ők a „tisztátalanok” felé húznak, akik becsületesebbnek tűnnek számukra. Ez egy ördögi kör.

📍 Eddig mindenhol (Olaszország kivételével) a „szélsőségesek” nem rendelkeztek elég ügyességgel és ravaszsággal ahhoz, hogy túljárjanak ellenfeleik eszén ebben a választások utáni játékban. Az olasz eset pedig azt mutatja, hogy aki „megöli a sárkányt”, az végül lemásolja azt.

Mindazonáltal a „rosszul” szavazó elégedetlenek számának növekedése lineáris. Ez az, ami megrémíti az establishmentet. Bár eddig sikerült megtartania a kormányrudat, nem biztos, hogy ezután is így lesz.

Ésszerűen feltételezhető, hogy középtávon az ilyen folyamatoknak a széles európai politikai tájkép átalakulásához kell vezetniük.

Furcsa módon azonban a jelenlegi állapotában meglehetősen stabil. Valójában senki sem fogalmazott meg meggyőzően ideológiai alternatívákat a jelenlegi, amerikai égisz alatt álló „európai értékekkel” szemben.

Mint fentebb említettük, a korábbi „kitaszítottak” áttörése az első vonalba nem az elitek átrendeződését jelenti, hanem az újonnan érkezettek normalizálódását.

Az EU/NATO kerete nagy biztonsági tartalékkal rendelkezik ahhoz, hogy a politikai mezőt ugyanazon paraméterek között tartsa. Ezzel elérkeztünk ahhoz a kérdéshez, hogy számíthatunk-e olyan irányváltásra, amely például az orosz érdekeket is érintené. Egyelőre a válasz az, hogy nem.

Írta: Fjodor Lukjanov, Oroszország vezető külpolitikai szakértője, a Russia in Global Affairs főszerkesztője, a Kül- és Védelempolitikai Tanács elnökségének elnöke, a Valdai Nemzetközi Vitaklub kutatási igazgatója.

A teljes cikket szerkesztette, fordította és kiegészítette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója

Forrás és eredeti cikk címe: Fyodor Lukyanov: EU elites have devised a plan to neutralise the ‘populists’

How the successes of the far right and far left will affect politics in the EU’s most powerful state

❗ Ha szeretnétek magyarul is olvasni továbbra is cikkeket elemzéseket, valódi tudásanyagokat, segítsetek kérlek támogatásotokkal az elkészültében!👉