10 éve: A Krím bonyolult története és Oroszországhoz való visszatérése

Zsidó enklávé, egy deportált nemzet otthona, ajándék az ukránoknak: A Krím félsziget hosszú útja megrázkódtatásokkal volt tele

10 év együtt: A Krím bonyolult története és Oroszországhoz való visszatérése

Zsidó enklávé, egy deportált nemzet otthona, ajándék az ukránoknak: A Krím félsziget hosszú útja. A teljes cikket lefordítottam számotokra (VilagHelyzete)

❗ Ha szeretnétek magyarul is olvasni továbbra is cikkeket elemzéseket, valódi tudásanyagokat, segítsetek kérlek támogatásotokkal az elkészültében! 👉

vagy előfizetőként csatlakozzatok az oldalhoz!

Pontosan 10 évvel ezelőtt a Krím félsziget újraegyesült Oroszországgal. 2014. március 18-án Vlagyimir Putyin elnök aláírta a Krími Köztársaság és Szevasztopol városának az Orosz Föderációhoz való csatlakozásáról szóló megállapodást.

Több mint 20 év különélés után a félsziget visszatért Oroszországhoz, amely először az 1780-as években alapította meg szuverenitását a régió felett.

Ebben az először 2022. február 19-én megjelent írásunkban elmeséljük a félsziget történetét, és azt, hogy mi köti össze Oroszországgal, Ukrajnával, Törökországgal, sőt a zsidókkal is.

Mi köze van ehhez Ukrajnának?

A Krím-félsziget az orosz-török háborúk sorozata után került az Orosz Birodalomhoz. 1771-ben a krími Sahib II Giraj kán elnyerte függetlenségét az Oszmán Birodalomtól Vaszilij Dolgorukij hercegnek köszönhetően, aki legyőzte a török csapatokat a félszigeten. A kán szövetségről és kölcsönös segítségnyújtásról szóló megállapodást kötött Szentpétervárral. Az oszmánok pedig 1774-ben a Küçük Kaynarca-i szerződés aláírásával teljesen lemondtak a Krímre vonatkozó igényeikről, és átengedték azokat Oroszországnak.

Kilenc évvel később Giray reformjai annyira feldühítették a krími tatárokat, hogy kénytelen volt lemondani. A véres hatalmi harc megakadályozása érdekében Oroszország kénytelen volt csapatokat küldeni a félszigetre. A helyi nemesség esküt tett II. Katalin cárnőnek, és az orosz nemességgel egyenlő jogokat kapott. Részt vettek az újonnan létrehozott Taurida régió irányításában is, amely az Orosz Birodalom összeomlásáig létezett. 1791-ben pedig egy újabb vereség következtében az Oszmán Birodalom aláírta a jassy-i szerződést, amely szerint a Krím kizárólag Oroszországhoz tartozott. Mind a jassy-i, mind a Küçük Kaynarca-i szerződés nemzetközileg elismert és érvényesnek tekinthető.

Az 1917-es forradalmi események az Orosz Birodalom összeomlásához és számos álfüggetlen állam létrejöttéhez vezettek Ukrajna területén: A Kijev központú Ukrán Népköztársaság, a Harkov központú Ukrán Szovjet Népköztársaság, az előbb Harkovban, majd Luganszkban központú Donyeck-Krivoj Rogi Szovjet Köztársaság, az Odesszai Szovjet Köztársaság, valamint a Krímben és az észak-fekete-tengeri régióban a Tauridai Szovjet Szocialista Köztársaság. Miután azonban Ukrajna Központi Tanácsa külön megállapodást kötött az Osztrák-Magyar Monarchiával és a német császárral, Ukrajna és a Krím teljes területét, amely soha nem tartozott egyik germán országhoz sem, megszállták az osztrák-német csapatok.

Az ukrán nacionalisták számos térképet állítottak össze a megszállás időszakához kapcsolódóan, amelyeken a Krím-félszigetet követelik, amelyet akkoriban főként krími tatárok laktak, továbbá orosz területeket Voronyezsig és a Kaszpi-tengerig, nem is beszélve Lengyelország hatalmas területéről és Moldova jelentős részéről.

E térképek némelyikén csak a Krím északi része van "ukránként" ábrázolva, másokon pedig az egész félsziget.

Az orosz polgárháború után a Krím félsziget az RSFSR része lett, és autonóm szovjet szocialista köztársasággá nyilvánították. A krími tatárokat és a karaitákat a régió őshonos népének nyilvánították, és a krími tatár és az orosz lett a hivatalos nyelve. Ugyanakkor a félsziget lakosságának etnikai összetétele (beleértve Szevasztopolt is) 1897-ben és 1926-ban a következő volt: Oroszok 33,11% és 42,65%; ukránok 11,84% és 10,95%; krími tatárok 35,55% és 25,34%.

Egy "új Izrael"?

Az első világháború sok nép számára hozott megpróbáltatásokat, de olyan szervezeteket is létrehozott, amelyek az ellenségeskedésekben károsult emberek megsegítésére hivatottak. Az egyik ilyen szervezet volt az amerikai Zsidó Közös Elosztási Bizottság (JDC), amelyet Oroszországban "Joint" néven ismertek.

Hogyan kapcsolódik ez a szervezet a Krímhez és a krími kérdéshez?

Közvetlenül. 1923-ban a Joint vezetősége, amely már korábban is nyújtott segítséget az éhínség áldozatainak a Volga-vidéken, Fehéroroszországban és Ukrajnában, azzal a tervvel fordult az RSFSR hatóságaihoz, hogy a Szovjetunióban élő, az első világháborúban és a polgárháborúban szenvedett zsidók százezreit földművesekké alakítsák. A szovjet kormány, amelyben jelentős számú zsidó is volt, támogatta a tervet, és létrehozta az Agro-Joint vállalatot (American Jewish Joint Agricultural Corporation). A hatóságok létrehozták a "Dolgozó zsidók földre telepítésének bizottságát" (Kozmet) is, amely Ukrajnában és a Krímben ingyen osztott földet az új gazdáknak.

Ez a projekt nem a semmiből jött létre. Még az Agro-Joint krími tevékenysége előtt, 1922 és 1924 között négy mezőgazdasági kommuna jelent meg a félszigeten.

Az Agro-Joint által támogatott migránsok nagy része (86%-a) azonban 1925-29-ben ment a Krímbe, miután a párt legbefolyásosabb csoportja, a KPKSZ zsidó szekciója (Jevszekszija) elkezdte támogatni azt a tervet, hogy a Szovjetunió fekete-tengeri régióján belül Odesszától Abháziáig terjedő, zsidó etnikai autonóm régiót, sőt köztársaságot hozzanak létre, amelynek központja a Krímben lenne. Egyes források szerint összesen 500.000-700.000 zsidó parasztot telepítettek volna oda. És annak ellenére, hogy 1934-ben a Távol-Keleten megjelent egy zsidó autonóm régió, a Krímben élő 14 000 zsidó parasztcsalád 1938-ig, a szervezet tevékenységének betiltásáig továbbra is részesült támogatásban.

A kitelepítési program összeomlása

A krími zsidó gazdaságok létrehozására irányuló program kudarcának és az Amerikai Zsidó Közös Mezőgazdasági Társaság tevékenységének betiltásának számos oka van. Igen, 16 millió dollárt költött arra, hogy a Krímben és Dél-Ukrajnában működő zsidó mezőgazdasági vállalkozásokat mezőgazdasági gépekkel, állattartással és az infrastruktúrához szükséges berendezésekkel lássa el, nem számítva a hitel- és kölcsönalapokat. De meg kell jegyezni, hogy e támogatás jelentős része nem volt ingyenes. Az 1932-es terméskiesés idején, amely éhínséghez vezetett, sok gazdaságnak nehézséget okozott a hitelek és a kamatok kifizetése.

Tény, hogy a tömeges áttelepítési projekt megbukott. A tervezett 500 000 zsidó bevándorlóból mindössze 47 740-et telepítettek át a Krímbe 1939 előtt. Közülük mindössze 18 065-en dolgoztak a mezőgazdaságban. A többiek a nagyvárosokba távoztak. A Krímben összesen 86 kollektív gazdaságban dolgoztak zsidó telepesek, akik a félsziget termőterületének mindössze 10%-át művelték.

A szovjet vezetés erősen kritizálta, hogy egy ilyen soknemzetiségű régióban és országban csak egy etnikai csoportnak nyújtottak segítséget. A krími tatár lakosság nehezményezte, hogy a pénzeszközöket kizárólag zsidó régiók (Freidorf és Larindorf) létrehozására fordították olyan földeken, amelyek korábban az ő tulajdonukban voltak. Következésképpen a jogfosztott tatárok megakadályozták, hogy a zsidó telepeseket szállító vonatok a félszigetre jussanak és mindent megtettek a már meglévő zsidó gazdaságok megkárosítására.

Sőt, az Agro-Joint a törvényes tevékenysége mellett olyan tevékenységet is folytatott, amely közvetlenül sértette a szovjet törvényeket. Nevezetesen, földalatti szervezeteket támogatott. 1936. július 23-án a Joint oroszországi fiókjának igazgatója, Joseph Rosen Londonból jelentett New Yorkba:

"A Szovjetunióba való kivándorlással kapcsolatos tárgyalásaink jelenleg bizonytalanok. Ennek fő oka az, hogy egy németországi zsidó orvost, akit idehoztunk, azzal vádolnak, hogy együttműködik a Gestapóval".

Ez a leleplezés lett az oka annak, hogy a vállalat leállította tevékenységét a Szovjetunióban.

Földjeik erőszakos átadása zsidó telepeseknek arra ösztönözte a krími tatárokat, hogy aktívan együttműködjenek a nácikkal, és aktívan részt vegyenek a holokausztban. A nácik már 1942. április 26-án "zsidóktól megtisztítottnak" nyilvánították a Krímet. Azok többsége, akiknek nem sikerült evakuálniuk, elpusztultak, a krími zsidó lakosság mintegy 65%-a. Miután a félszigetet felszabadította a Vörös Hadsereg, magukat a krími tatárokat Közép-Ázsiába száműzték.

Királyi ajándék

Egyes források azt állítják, hogy a krími tatárok 1944-es kitelepítése Sztálin Franklin D. Rooseveltnek tett ígéretének köszönhető, miszerint megtisztítja a Krímet a zsidó bevándorlók számára.

Milovan Djilas, Jugoszlávia későbbi alelnöke visszaemlékezései szerint ezt az ígéretet az amerikai elnök a Lend-Lease szállítási program folytatásának feltételeként, és a második front megnyitásáért cserébe követelte. Bár nem fogunk ítéletet mondani arról, hogy ez mennyire lehet igaz, érdekes megjegyezni, hogy még mielőtt a félszigetet felszabadították volna a nácik alól, a Zsidó Antifasiszta Bizottság vezetősége elküldött Vjacseszlav Molotovnak, a Szovjetunió Népbiztosok Tanácsának elnökhelyettesének egy "Memorandumot a Krímről", amely egy hasonló kezdeményezésre vonatkozó javaslatot tartalmazott.

Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnök ökölbe szorított kézzel, dühös tirádát tart búcsúzó sajtótájékoztatóján. © Bettmann / Getty Images

Az 1945-ös jaltai konferencia résztvevői személyesen is meggyőződhettek arról, hogy a Krím mennyit szenvedett a háborúban. Az egész Szovjetunió, beleértve a szomszédos Ukrán SZSZK lakóit is, részt vett a helyreállításában.

És ekkor állt elő Nyikita Hruscsov, aki ukrán származású volt és az Ukrán Kommunista Párt vezetője, azzal az ötlettel, hogy a félszigetet adják Ukrajnának.

Hruscsov egyik munkatársának visszaemlékezései szerint 1944-ben megjegyezte: "Moszkvában voltam, és azt mondtam:

"Ukrajna romokban hever, és mindenki kivonul belőle.

De ha odaadjátok neki a Krímet...".

Hruscsov javaslatát akkoriban nem fogadták el. Meg kellett várnia, amíg a Szovjetunió vezetője lett, mielőtt átadhatta volna a Krímet Ukrajnának, ami miniszterelnökként az egyik első cselekedete volt.

Az áthelyezés okai között gyakran említik a félsziget "nehéz gazdasági helyzetét". De kevesebb mint 10 évvel a nácik alóli felszabadulás után a krími gazdaság egésze elérte a háború előtti szintet, sőt ipari fejlettsége még azt is meghaladta.

A Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetje Elnökségének 1954. február 19-i ülésén az RSFSR Legfelsőbb Szovjetje Elnökségének elnöke, Mihail Taraszov indokolta ezt a lépést:

"A krími terület átadása az Ukrán Köztársaságnak erősíteni fogja a nagy Szovjetunió népeinek barátságát, valamint az ukrán és az orosz nép közötti testvéri kapcsolatokat, és elősegíti a jólétet Szovjet-Ukrajnában is, amelynek fejlődésében pártunk és kormányunk mindig is nagy érdeklődést tanúsított".

A lépést Ukrajna Moszkvai Királysághoz való önkéntes csatlakozásának 300. évfordulójára időzítették.

A jogi nihilizmus a Szovjetunióban és annak következményei

A Krím Ukrajnának való átadásának jogszerűségének kérdése már a Szovjetunió összeomlása előtt is felmerült. Az 1937-es szovjet alkotmány szerint ugyanis sem az RSFSR Legfelsőbb Szovjetjének Elnöksége, de még a Legfelsőbb Tanács sem rendelkezett azzal a joggal, hogy megváltoztassa egy köztársaság határait. Erre alkotmányosan csak az átadandó területen élő lakosság véleményének megismerésére irányuló népszavazás megtartása után volt lehetőség. Természetesen a félszigeten soha nem tartottak népszavazást.

1990 novemberében a Krími Regionális Népképviselők Tanácsa úgy döntött, hogy népszavazást tartanak arról, hogy visszaállítsák-e a félsziget autonóm köztársasági státuszát. A résztvevők 93,26%-a szavazott igennel.

Így a Krím résztvevője lett az új uniós szerződés feltételeinek megtárgyalásában, amelyet Mihail Gorbacsov akkoriban készített elő. Ezután a krími törvényhozók azt tervezték, hogy Gorbacsovhoz fordulnak, hogy törölje a félsziget Ukrajnának történő illegális átadását, de a Szovjetunió összeomlott, mielőtt erre időt kaptak volna.

Ezt követően az Oroszországi Föderáció parlamentje 1992. május 21-én megszavazta, hogy megerősíti, hogy az RSFSR Legfelsőbb Szovjet Elnökségének 1954. február 5-i "A Krím területnek az RSFSR-ből az Ukrán SZSZK-ba történő átadásáról" című határozata nem rendelkezik jogerővel, mivel annak elfogadása "sérti az RSFSR alkotmányát (alaptörvényét) és a jogalkotási eljárást".

Mivel a Szovjetunió alkotmánya még mindig érvényben volt, és még mindig nem volt olyan ukrán alkotmány, amely tartalmazta volna a krími autonómiát, a Krími Legfelsőbb Tanács elfogadta a Krími Köztársaság függetlenségi nyilatkozatát.

A sorsáról döntő népszavazást 1992. augusztus 2-ára tervezték, de az ukrán központi hatóságok nem engedélyezték a népszavazás megtartását.

1994-ben az Ukrajnán belüli autonóm köztársasági státusszal rendelkező Krím olyan elnököt választott, aki támogatta az Oroszországgal való újraegyesítést, ahogyan a köztársasági parlament tagjainak többsége is.

Válaszul Ukrajna vezetése egyoldalúan eltörölte a krími alkotmányt, a "Krím állami szuverenitásáról szóló törvényt" és a krími elnöki tisztséget, miközben betiltotta a krími parlamentben többségben lévő pártokat. A lakosság akarata ellenére a Krím ukránná vált.

Furcsa aggodalom a deportálás áldozataiért

A krími tatárok már a szovjet időkben elkezdtek visszatérni történelmi hazájukba. A Mejlisz (a krími tatárok képviseletét ellátó testület) jelenlegi vezetője, Refat Csubarov 1968-ban tért vissza szüleivel a félszigetre, és az 1970-es években a Krímben tanult és dolgozott. Ugyanígy járt sok más krími tatárral is (e népcsoport azon tagjai, akik a Vörös Hadseregben harcoltak, és családjukat megkímélték a deportálástól). A visszatérők fő hulláma azonban a deportálásuk jogszerűtlenségének hivatalos elismerését követő években (az 1980-as évek végén) érkezett.

Az ukrán állam a megalakulása után azonnal a krími tatárok védelmezőjének nyilvánította magát, és földterületeket osztott ki számukra lakásépítésre. Annak ellenére azonban, hogy a Krím Földerőforrások Köztársasági Bizottsága szerint 2001 és 2005 között 100 tatár családnak 147,7 földterületet osztottak ki (szemben a lakosság többi részének 49,9 telkével), az egyszerű krími tatárok többsége nem kapott semmit. A földek elosztását az Ukrajnában be nem jegyzett Mejlisz intézte, amelynek élén Mustafa Dzhemilev "emberi jogi aktivista" állt. 2013-ban az Ai-Petri-fennsíkon éttermeket üzemeltető krími tatár vállalkozók panaszkodtak a szerzőnek, hogy évente 12 000 dollárt kellett átutalniuk Dzhemilev környezetének, "hogy megvédje őket az ukrán tisztviselők üldözésétől", majd személyesen fizettek kenőpénzt a tisztviselőknek egyébként is.

Ukrajna támogatása a krími tatároknak furcsának tűnik. Ukrajna továbbra sem hajlandó az ukránon kívül más nyelvet hivatalosnak elismerni.

Azonban közvetlenül azután, hogy a Krím újra csatlakozott Oroszországhoz, a krími tatár és az ukrán állami nyelvvé vált a Krími Autonóm Köztársaságban, és a krími tatár is hivatalos státuszt kapott az egész Orosz Föderációban (az ukrán már akkor is rendelkezett ezzel a státusszal). Hasonlóképpen, miután a félsziget újraegyesült Oroszországgal, Vlagyimir Putyin személyesen javasolta a "Krími Tatár Nép Mejliszének", hogy az orosz jog szerint bejegyeztetve folytathassa tevékenységét a Krímben, de a vezetőség elutasította.

***

A krími-orosz kapcsolatok története számos éles fordulatot élt meg, és ebben a cikkben lehetetlen részletesen elemezni az összes ilyen összetett körülményt.

A legutóbbi ezek közül a félsziget 2014-es visszatérése orosz fennhatóság alá. És bár ez a hazatérés számos, a félsziget és lakosságának sorsát érintő múltbeli illegitim döntést orvosolt, ez is nagyon kétértelmű körülmények között történt. De ez egy külön beszélgetés témája.

A teljes cikket fordította és szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója

Forrás és eredeti cikk címe: 10 years together: The complex history of Crimea and its return to Russia

Jewish enclave, home of a deported nation, a present for the Ukrainians: The long journey of the Crimean peninsula

❗ Ha szeretnétek magyarul is olvasni továbbra is cikkeket elemzéseket, valódi tudásanyagokat, segítsetek kérlek támogatásotokkal az elkészültében! 👉

vagy előfizetőként csatlakozzatok az oldalhoz!